Saját útját járta

Batthyánynak született, mégis alig töltött időt édesapjával. Batthyány József és a horvát származású Skerlecz Borbála házassága hamar megromlott, így az 1807-ben született Lajos édesanyjával és két nővérével igen hamar Bécsbe költözött Vas vármegyéből.

Az édesapa rövidesen, már 1812-ben elhunyt, ám holtában is odaszúrt feleségének. Skerlecz Borbálát kizárva, minden vagyonát és birtokát fiára hagyta, ám annak nagykorúságáig azokat Vas vármegyére bízta. Csakhogy a harcos természetű asszony az ikervári uradalmi jogtanácsos segítségével megakadályozta a végakarat teljesítését, és magához ragadta a birtokok irányítását.

Az édesanya számára Lajos fia lényegében vetélytárs volt. Noha bevett szokás volt, hogy a főnemesi családok sarjai bentlakásos intézményben nevelkednek, Skerlecz Borbálának külön kapóra jött, hogy Bécsben taníttatta fiát. Így távol tudta tartani a birtokától, aminek jövedelmeiből ő pedig fényűző életet élhetett.

Az ifjú Batthyány felsőfokú jogi végzettséget szerzett, majd édesanyja akarata ellenére katonai pályára lépett. Kicsapongó életet élt, óriási adósságot halmozott fel, és anyja ezt próbálta meg kihasználni. Az uzsorások kelepcéjébe kerülő fiát feljelentette, bízva abban, hogy így megszerezheti örökségét. „Megszűnt anya lenni” – írta ekkor barátjának egy levélben Batthyány.

Amikor 1831-ben betöltötte 24. életévét, nagykorúvá vált, ezzel megkapta minden birtokát és vagyonát. Anyjának kompenzá­cióként egy kisebb birtok jutott. Batthyány ekkor lépett ki a seregből, és hazaköltözött Ikervárra. Eladdig csupán két évet töltött odahaza, a többit mind külföldön.

Mind a magyar nyelvet, mind a hazai viszonyokat el kellett sajátítania Batthyánynak, ebben óriási segítsége lett felesége, Zichy Antónia, akit az első magyar női politikusnak is szoktak nevezni. A gróf birtokai korszerűsítése mellett minden bizonnyal az ő hatására fordult a közélet felé.

Tudatosan lépett be a politikába, és az országgyűlési titkosrendőrség már rögtön az elején azt írta róla, hogy az akasztófa tükröződik a szeméből, eszméiért hagyná magát kivégeztetni. Mint sok más, külföldön nevelkedett főnemes, németül írta meg beszédeit, amelyeket titkára lefordított neki, majd a magyar szöveget szó szerint megtanulta. Abban az időben ugyanis nem illett még szónoklatot papírból felolvasni.

A reformellenzék helyzete korántsem volt egyszerű. Ugyan Kossuth és Wesselényi szabadulása után azt hitték, hogy zöld utat kaphatnak törvényjavaslataik, hamar kiderült, hogy Bécs ott tesz keresztbe a reformoknak, ahol tud. A reformellenzék válságba jutott, gondoljunk csak Kossuth és Széchenyi elmérgesedett vitájára. Batthyány és felesége ebben a helyzetben lakást bérelt Pesten, ami a különböző politikai összejövetelek egyik fő színtere lett. 

Az 1848. március 15-ei forradalmat követő napokban nevezte ki Habsburg V. Ferdinánd miniszterelnöknek Batthyányt, majd az uralkodó szentesítette az áprilisi törvényeket is. Batthyány kormányfőként sem akart szakítani Béccsel, viszont megszervezte az ország védelmét – az ő nevéhez fűződik a nemzetőrség és a honvédzászlóaljak felállítása –, hiszen komoly Habsburg-támogatással a magyarok ellen támadt a nemzetiségek egy része. A Habsburg-ház számára létkérdés volt a birodalom egysége: még ha eleinte együtt is működtek a reformokat kivívó magyar nemességgel, csak az alkalmat keresték, hogy leszámoljanak a forradalommal, és visszaszerezzék az irányítást.

Amikor a törvényes forradalom szabadságharcba fordult át, Batthyány lemondott. Rövidesen Kossuth Lajos vette át az irányítást az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. 1848 végén a császáriak összehangolt támadást indítottak hazánk ellen. A volt miniszterelnöknek ugyan volt félnivalója, mégsem menekült el. Még akkor sem hagyta el Pestet, amikor azt Kossuthék kiürítették.

Ehelyett a békés rendezés reményében, többek között Deák Ferenc társaságában egy küldöttség tagjaként Windisch-Grätzhez ment, ám a herceg őt nem fogadta, sőt néhány nappal később letartóztatta. Nyolc hónapnyi raboskodás után bíróság elé állították: előbb többéves börtönbüntetésre, majd halálra ítélték. Ferenc József nem élt a lehetőséggel, hogy kegyelmet gyakoroljon felette, hanem Haynau kezére adta.

A hadbíróság halálos ítéletét csak október 5-én közölték Batthyányval. A gróf a kivégzést megalázónak találta, ezért egy, a felesége által becsempészett tőrrel a kivégzés előtti éjszaka öngyilkosságot kísérelt meg, de életben maradt.

A tőrrel nyakon szúrta magát, ezért az akasztás lehetetlenné vált. A helyi parancsnok saját hatáskörben „porra és golyóra” változtatta az ítéletet, ami miatt Haynau idegrohamot kapott. Kivégzésekor a gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: „Éljen a haza! Rajta, vadászok!”
Batthyány periratait a Monarchia felbomlásáig zárolták, bécsi archívumokban őrizték mint titkos letétet, G. L. B. szignókkal jelezve. Rehabilitálása jogi értelemben a mai napig nem történt meg, az ellene hozott halálos ítéletet nem semmisítették meg. Formálisan napjainkig bűnösnek számít.

Noha jelentős részben családja rangjára, nevére, ősi hagyományaira támaszkodott, mégsem a Batthyányak évszázados – Hűséggel és bátorsággal – jelmondatát használta, hanem sajátot választott; ez volt a pecsétnyomójába is vésve. Ezzel egyrészt családján belül is megkülönböztette önmagát, másrészt politikai értelemben is próbálta a saját útját járni, mint ahogy tette is kivégzéséig.

Märle Tamás