Tetováltak köre

A tetoválásnak hosszú évezredekre visszanyúló hagyománya van. Az első ismert személy, aki varratott magára, nem más volt, mint Ötzi, a „jégember”: bőre párhuzamos és keresztre emlékeztető rajzolatokkal volt díszítve. A vaskori kelták után az ókorban még egy ideig élt a tetoválás hagyománya Mezopotámiában, Egyiptomban, a Római Birodalomban pedig a bűnözőket és a rabszolgákat jelölték meg bőrbe karcolt jelekkel.

Egy jó ideig tetovált emberrel csak a kikötőkben és a hozzájuk tartozó lebujokban lehetett találkozni. A tetoválás önkifejezést adott viselőinek, megmutatta összetartozásukat, és a hosszú tengeri utakon sokan tekintettek úgy a rajzolatokra, mint jó szerencsét hozó talizmánra. Sokáig egészen kezdetleges eszközökkel varrták fel ezeket az ábrákat: puskaporból és koromból álló pigmentekkel díszítették a testet.

Az 1800-as évekre divatossá vált a tetoválás egészen magas társadalmi körökben is, ekkor nyíltak meg az első profi tetoválószalonok. Vegyük sorra reformkori nagyjaink bőrdíszeit!

Gróf Batthyány Lajos az 1843–44-es országgyűlés után pihenés céljából látogatott el a Közel-Keletre. Miközben bejárta Egyiptomot, Szíriát, Alexandriát, Kairót és Jeruzsálemet is, elkapta a fekete himlőt. Libanonban egy arab törzs foglyul ejtette, és csak nagy váltságdíj fejében engedték szabadon. Eközben valahol egy kígyófejet tetováltatott a karjára, ami az újjászületés és a gyógyulás ősi jelképe.

Széchenyi István, aki ebben az időben neheztelt rá, másképp értelmezte a kígyófejet. Naplójába maró gúnnyal jegyezte fel: „Ez az ő portréja.” A legnagyobb magyar egyébként ugyancsak viselt magán tetoválást: szerelme neve és egy szívecske volt látható a bal karján.

A korszak harmadik igen jelentős alakjának, Kossuth Lajosnak a testén szintén díszelgett valamilyen ábrázolás, ám esetében csak ennyit tudunk – hogy mi lehetett az, arra még nem derült fény.

Mint oly sok találmány, a modern kori tetoválógép is Thomas Alva Edison nevéhez fűződik. Minden bizonnyal magán próbálgatta az elektronikus tollat, és a bőrére öt pontot rajzolt, amelyek a dobókocka öt pontjához hasonlóan voltak elhelyezve.

„Halál a királyokra” – került fel ez a jakobinus jelmondat XIV. Károly János svéd király mellkasára, még jóval uralkodása előtt, amikor a francia forradalomban harcolt. Mint Svédország és Norvégia királya nem engedte meg orvosainak, hogy megvizsgálják felsőtestét, tetoválására csak halála után derült fény.

A XIX–XX. században több más uralkodó testére is került tetoválás. I. Sándor jugoszláv király az országa címerében található sast viselte magán, VII. Edward angol király egy jeruzsálemi keresztet, fia, V. György pedig egy sárkányt varratott magára. Utóbbi unokatestvére, II. Miklós cár, aki egyébként csaknem ugyanúgy nézett ki, mint az angol V. György, szintén egy hatalmas színes sárkányt viselt alkarján. A XX. század második felében uralkodó dán IX. Frigyesnek csaknem az egész felsőtestét tetoválások borították: horgonyok és egy nagy kínai sárkány.

Az uralkodók mellett természetesen a politikusok körében is divatossá váltak a te­toválások. Több amerikai elnököt is felhozhatunk példának: az 1700-as években élő Andrew Jackson egy tomahawkot, a százhúsz évvel ezelőtt regnáló Theodore Roosevelt családi címerét varratta magára. A második világháború angol miniszterelnökének, Sir Winston Churchillnek pedig egy vasmacska ékesítette a jobb alkarját.

A Habsburg-ház XIX. század végi meghatározó alakjai közül szintén többen viseltek tetoválást. Noha az uralkodó Ferenc József nem, felesége és két örököse igen. Rudolf főherceg egy védelmező kígyót, Ferenc Ferdinánd pedig egy bajelhárító sárkányt varratott magára. Amíg Rudolf később a mayerlingi vadászkastélyban lelte halálát máig tisztázatlan körülmények között, addig Ferenc Ferdinánd egy szerb diák áldozata lett Szarajevóban.

Erzsébet királynénak szintén volt te­toválása: a bal lapockája fölött vagy a vállán egy horgony kötéllel, hogy ezzel is kifejezze ellenállását a szigorú udvari etikettel szemben (ahogyan a dohányzással is ez volt a célja). A testdísz azonban, mint tudjuk, neki sem hozott szerencsét: egy anarchista merénylő áldozata lett a Genfi-tó partján.