Hiteles filmkockák
A kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én a Duna Televízió jóvoltából két olyan, az elmúlt tíz évben készült filmet is megnézhetnek az olvasók, amelyek kiválóan érzékeltetik a vörös diktatúra borzalmas világát. A kínzásokat, a kirekesztéseket, a koncepciós pereket, a deportálásokat, a munkatáborokat és a kivégzéseket…
Kép: A málenkij robotra vagy Gulagra elhurcolt magyarok száma 900 ezer és 1 millió fő közé tehető összesen, Fotó: Heritage Images
Közép- és Kelet-Európában elsőként Magyarország döntött úgy, hogy legyen emléknapja a kommunizmus áldozatainak. Róluk először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban, s azóta minden évben tartanak emlékünnepségeket. Időpontja arra utal, hogy 1947-ben a szovjet megszálló hatóságok ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKgP) főtitkárát, akit országgyűlési képviselőként mentelmi jog védett. Ez volt az első lépés Magyarországon a totális egypárti diktatúra kiépítése felé, amely a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítésével, az FKgP feldarabolásával járt, s egyben megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.
Kelet-Közép-Európában a rendszer áldozatainak száma elérheti az egymilliót – ennyi ember vesztette életét kivégzés, éhínség miatt vagy kényszermunkatáborban. Jóval magasabbra tehető azonban azoknak a száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg nyomorított meg. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek vagy börtönbe zártak. Akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek. Mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.
A SZÍNÉSZNŐ. Megtörtént eseményeket dolgoz fel a 2017-ben készült film. A színésznő Magyarország első számú sztárja, gyönyörű és tehetséges. Fürdik a sikerben és a beteljesült szerelemben, amikor szembesül a kommunista diktatúra könyörtelen játékszabályaival, amelyeket nem képes elfogadni.
A nemrég elhunyt Vitézy László filmjében látható karaktert Bara Margitról mintázták, aki 1955-ben települt át Erdélyből Magyarországra. Pillanatok alatt sikert sikerre halmozott: kiválóan játszott a Szakadék, a Bakaruhában és a Szegény gazdagok című filmekben is. A diadalmenet a hatvanas évek közepéig tartott, amikor Onódy Lajos, az Éttermi és Büfé Vállalat akkori igazgatója ellen 1964-ben nyomozás indult csalás és sikkasztás vádjával, egyértelműen politikai okokból. Bara Margitot pedig ebbe az ügybe keverték bele, a rosszindulatú pletykák szerint az Onódy által szervezett vad tivornyák részese volt ő is. A színésznő annyira kiszorult a pályáról, hogy végül maga döntött úgy, felhagy a színészkedéssel.
Ebből az eredeti történetből készült Vitézy filmje, amiben Anna, az Erdélyből áttelepült színésznő az egyik legnagyobb sztárja a magyar filmeknek és a színházaknak az 1960-as évek közepén, Magyarországon. A Nemzeti Színházban Melindát játssza, amikor egy fogadáson megismerkedik egy olimpiai bajnokkal, egy rendkívül vonzó férfival. A két ember között szerelem szövődik, ami nem tetszik a kommunista hatalomnak.
A film Szávai Viktória főszereplésével készült, mellette többek között Adorjáni Bálintot és Pindroch Csabát is láthatjuk benne.
CSONKA DÉLIBÁB. A legkeményebb Rákosi-érában, 1950–1953 között több mint tízezer embernek kellett elhagynia otthonát, elhurcolták őket. A kommunista rezsim elvette földjüket, megalázó állapotok közé kényszerítette őket a munkatáborokban. Télen-nyáron juhhodályokban laktak, embertelen körülmények között. Abban az időszakban sok család élete változott meg, tört ketté. A Csonka délibáb című film ezt a helyzetet dolgozta fel, az ötvenes évek kitelepítéseit. Hortobágyi munkatáborokba hurcolt családokról szól az alkotás, amelyben egy 13 éves gyermek szemével, az őt ért hatásokon keresztül láthatjuk ezt a vészkorszakot, a kitelepítések lelki és érzelmi fájdalmait, a kiszolgáltatottak szenvedéseit a táborok létrehozásától a felszámolásukig. Erről a mai napig kényes és kibeszéletlen történelmi kataklizmáról viszonylag kevés film készült eddig.
A forgatókönyvet Lukács József színművész azonos címmel megjelent dokumentumregénye alapján Ozsda Erika és Németh Ervin dramaturg írta. A történelmi hűség érdekében a film készítői folyamatosan konzultáltak Hantó Zsuzsa és M. Kis Sándor történésszel. A Soproni Petőfi Színház társulatának csaknem egésze játszik a filmben, továbbá a főbb szerepekben többek között Schubert Éva, Bánsági Ildikó, Dörner György és Pelsőczy László látható. A film főszerepét Heim Vilmos soproni gimnazista játszotta, az apát Mezei Zoltán, az anyát pedig Marjai Virág. A film jelentős részét 2014 nyarán, alföldi helyszíneken forgatták, de néhány jelenet felvétele 2015 januárjára maradt.
Az alföldi tanyavilágban szigorú titoktartás mellett kialakított munkatábor egyébként 1953-ig állt fenn, de utána sem lehetett nyíltan beszélni róla.
Nyolcvan éve, 1944 őszétől a Szovjetunió serege végigpusztította és rabolta Magyarországot a keleti határtól a nyugati határig. A harcoknak több tízezer magyar katonai halottja volt, és hozzávetőleg 100 ezer civil esett áldozatul a „felszabadításnak”. Odaveszett a nemzeti vagyon 40 százaléka, amelyért negyedrészt a menekülő nyilasok és németek a felelősek, háromnegyedéért viszont az orosz hadsereg. Ám hiába harcolta ki a győzelmet egy-egy városban a Vörös Hadsereg, az erőszak ezután is tombolt. A kutatók szerint legalább félmillióra(!) tehető azon nők száma, akiket megerőszakoltak a szovjet katonák, begyógyíthatatlan sebeket okozva ezzel társadalmunknak. A bevonuló sereg tagjainak a főparancsnokság Budapest elfoglalása után háromnapos szabad rablást engedélyezett. Művészettörténészek és pénzügyi szakértők segítségével egy teljes alakulat járta végig a főváros legfontosabb intézeteit, és a készpénztől kezdve a műkincseken át minden mozdíthatót magával vitt. A fosztogatás engedélyezésének másik formája az volt, a szovjet katonák számára lehetővé tették, hogy 10 kilogrammos csomagokat küldjenek haza. A polgári lakosság bántalmazása és a fosztogatás után következtek a koncepciós perek, deportálások, munkatáborok és kivégzések. A málenkij robotra vagy Gulágra elhurcolt magyarok száma 900 ezer és 1 millió fő közé tehető összesen.
