A Rákócziak rövid szárnyalása

Támogatták a művészetet, a tudományt, hű tagjai voltak egyházuknak: nemcsak a megválasztásuk, hanem viselkedésük miatt is uralkodói vonással bírtak a Rákócziak. A felső-magyarországi család az Árpád-kori Bogát-Radván nemzetségből származtatta magát. A katonáskodással foglalkozó Rákócziak közül az 1500-as évek közepén született Zsigmondhoz köthető a család felemelkedése. A zempléni alispán fiaként a Perényi család sárospataki kastélyában nevelkedett, majd a vég­­vári vitézkedéstől Szendrő várának főkapitányságáig vitte rö­­vid idő alatt.

„Se pénz, se posztó!” – mondogatták a gyakran fizetség nélkül maradt végvári vitézek. Rákóczi Zsigmond zsoldja is elmaradt egy időben, ám mégis jól járt: pénz helyett megkapta Szerencs várát. Az erősséget aztán reneszánsz stílusban át is alakíttatta. A külső várat sokszögű bástyákkal látták el, a belső várat zárt, háromtraktusú, belső udvaros tömbbé alakították át.

A katonáskodás mellett szintén a családi stratégia részévé vált a jó házasságok kötése. Alaghy Juditot feleségül vette, és ezzel nem csak a módos Alaghyakkal került rokonságba, ugyanis hitvese a gazdag Magóchy András özvegye volt. Ha meggondoljuk, a feleségek szerepe valóban jelentős volt a későbbiekben is: Lórántffy Zsuzsanna, Báthory Zsófia, Zrínyi Ilona és Pfalzi Hen­rietta cseh hercegnő mind-mind Rákócziakhoz ment feleségül.

Rákóczi Zsigmond katonai pályája eközben folyamatosan felfelé ívelt, egri kapitányként is több győzelmet aratott a török felett, a szikszói diadalt követően pedig bárói címben részesült. Visszafoglalta Fülek várát a töröktől, majd már hatvanéves kora körül csatlakozott Bocskai István felkeléséhez. Bocskai felismerte kiváló képességeit, diplomáciai érzékét és bölcsességét, ezért 1605-ben megtette Erdély kormányzójának. Főhősünk itt is helytállt, valószínűleg komoly szerepe volt abban, hogy a véres farsang után néhány évvel a székelység mégis Bocskai oldalára állt. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Bocskai halálát követően az erdélyi rendek megválasztották fejedelmüknek.

Erdély trónján azonban mindössze egy esztendőt töltött, ugyanis nagyon hamar komoly belső ellenségre lelt, Báthory Gáborra. Az ifjú Báthory, aki megörökölte a család mindkét ágának óriási vagyonát, maga mellé tudta állítani a nemrég Bocskait szolgáló hajdúkat. Az idős Rákóczi helyesen mérte fel, hogy értelmetlen a harc, így igen jelentős birtokokért cserébe lemondott a fejedelemségről. Ezzel egyrészt megkímélte a tizenöt éves háború után feldúlt Erdélyt a pusztulástól, másrészt tovább egyengette családja jövőjét.

A lemondás után néhány hónappal elhunyt Rákóczi Zsigmond. Tevékenysége és öröksége miatt egyértelmű volt, hogy utódai ugyancsak a nagypolitika részesei lesznek, fia, I. Rákóczi György már hosszan uralkodott Erdély trónján.

II. Rákóczi Ferencnek, a család leghíresebb, egyben utolsó kiemelkedő tagjának három fia született Sarolta Amália hessen–wanfriedi hercegnőtől, akivel a kölni dómban esküdött meg. Gyermekei közül az első, Lipót mindössze háromévesen elhunyt, József és György megérték a felnőttkort. Egyikük csecsemő volt, a másik még meg sem született, amikor apjukat a császáriak 1701-ben foglyul ejtették, majd Bécsújhelyen halálra ítélték. Felesége ugyan meg tudta szöktetni, Rákóczi sikeresen eljutott Lengyelországba, ám amikor fény derült az esetre, akkor Sarolta Amáliát internálták egy idő­re, és két fiát elvették tőle, hogy csá­­szárhű nevelésben részesítsék őket.

József nem is látta többet édesapját. Csak halála után, 1736-ban ment török földre, amikor kitört az orosz–osztrák–török háború. A szultán kijelölte erdélyi fejedelemnek, és megbízta, hogy a még élő kurucokból állítson ki hadat, amivel a Habsburgokkal szemben őt tudja támogatni. Ám hadra fogható kurucból ekkor már nem volt sok, és azok között sem örvendett népszerűségnek kalandorsága miatt. Egy Erdély elleni hadjáratban hunyt el Rákóczi József nem sokkal később. Házasodni ugyan nem házasodott meg, de egy francia nemes lánytól született egy gyermeke, az 1780-ban apácaként elhunyt Rákóczi Má­ria Erzsébet.

A fiatalabb György akkor született, amikor apja már a bécsújhelyi börtönben volt. Felnőttként Párizsban élt meglehetősen léha életet, majd apja után szökött Rodostóba, de rövidesen visszatért francia földre. Egyszer még elment a Török Birodalomba, ahol a szultán őt is erdélyi fejedelemnek akarta jelölni, de nem vállalta. Terislaw gróf néven élte életét Párizsban, kétszer is megnősült, egy fia született, aki szintén a György nevet viselte, de háromesztendősen elhunyt. Az alig több mint száz év alatt oly fényes karriert befutott Rákóczi család már a XVIII. század végét sem érhette meg.