Nem hagyják elveszni

Székelyföldön az egykori Bözödújfalu vízzel elárasztott római katolikus temploma 2014. június 29-én a kora délutáni órákban omlott össze. A templomtorony három méter mély vízben állt, a parttól mintegy 25 méterre. A Ceauşescu-diktatúra utolsó éveiben kezdték építeni azt a 625 méter hosszú és 28 méter magas gátat, amely a Küsmöd-patak vizét duzzasztotta meg Er­dő­szent­györgy közelében. A hivatalos álláspont szerint a tavat árvízvédelmi célból hozták létre Bözödújfalu helyén, a vízből kiemelkedő templomtorony azonban a romániai falurombolás szimbólumává vált. A víztározó a rendszerváltozás után, 1994-ben nyelte el teljesen Bözödújfalut, amelynek lakóit korábban a szomszédos településekre költöztették.

Bözödújfalu nem egy átlagos település volt, megtestesítette azt, amire minden magyar és erdélyi méltán büszke lehetett: Európában elsőként az Erdélyi Fejedelemségben rendelték el a teljes vallásszabadságot, mondván: „A hit Istennek ajándéka, és hitéért senki el nem marasztalható.”

Ebben a faluban békességben élt együtt katolikus és unitárius, görög katolikus és székely szombatos. A reformáció utóbbi ága erdélyi különlegesség. A vérükben székelyek egy csoportja alapította ezt a felekezetet, átvették az izraelita törvények többségét, és lettek ezáltal szombatosokká, más néven székely zsidózókká.

A zavartalan együttélésnek a Ceauşescu-féle diktatúra vetett véget, a víztározóvá vált falu sorsáról a leghívebben az egykori település melletti emlékmű felirata számol be: „A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”

Aki járt Bözödújfaluban, az tudja, hogy milyen torokszorító érzés ott helyben végigolvasni ezeket a sorokat, és közben látni, ahogy egy tóból néhány rom és egy templomtorony áll ki. Továbbá milyen ízléstelen, hogy a romok és az emlékmű túlpartján kis nyaralók épültek, és vannak, akik ott vidáman fürdőznek és horgásznak.

Hála Istennek a romániai forradalom és rendszerváltás miatt ez a továbbiakban nem valósult meg, ám gyakorta úgy tűnik, hogy a hozzáállás mit sem változott. Gondoljunk csak a székelyföldi autonómia ügyére…

Jó hír, hogy augusztus első hétvégéjén, az egykori Bözödújfalu lakóinak találkozóján felavatják a felépült összetartozás templomát a vízzel elárasztott erdélyi településen. A templom újjáépítésének igénye már az összeomlás évében tartott találkozón megfogalmazódott. Az egykori lakosok ugyanis attól tartottak, hogy a település híre is elvész, ha nincs hírnök, mely emlékeztetne rá. A közadakozásból felépített istenháza az elárasztott település valamennyi felekezetét képviseli, ezért hívják összetartozás templomának. Erre Kanadától Ausztráliáig számos országból érkeztek adományok, és az erdélyi, anyaországi adakozók mellett Maros megyei és magyarországi ön­­kormányzatok is támogatták a tervet.

Érdekesség, hogy a bözödújfalusiak kérésére a templomhajó nincs befedve, és a toronysisak is üvegből készült, hogy „átlátható” legyen. A templomhajóban a település múltját idéző tájékoztató anyagot helyeznek el az augusztusi szentelésig.

Nicolae Ceauşescu államfő 1988-ban bejelentette, hogy az országban 2000-ig végrehajtják az ún. településszisztematizálási tervet, amelynek során „agráripari centrumokat” hoznak létre. A köznyelvben falurombolásként elhíresült program a tizenháromezer romániai falu mintegy felének a felszámolását irányozta elő. Ceauşescu bejelentését követően az ország egész területén megkezdődött a köz­­ségek átszervezése.

A magyarlakta településekről érkező riasztó hírek hatására több magyarországi civil szerveződés 1988. június 27-én tüntetést szervezett a budapesti Hősök terén a romániai falurombolás ellen, a demonstráción mintegy 60-70 ezer ember vett részt. Három nappal később az Országgyűlés állásfoglalásban hívta fel a romániai Nagy Nemzetgyűlés figyelmét a megsemmisítésre kijelölt falvak felbecsülhetetlen történelmi és kulturális értékeire, kifejezve reményét, hogy a román vezetés eláll a terv végrehajtásától.

Románia válaszul bezáratta a kolozsvári magyar konzulátust, és a diplomáciai kapcsolatok megszakításának lehetőségét is felvetette. Mindennek nyomán menekültek ezrei kezdtek Romániából Magyarországra áramlani. A feszült politikai helyzetben augusztus 28-án teljesen váratlanul találkozott Aradon az új magyar miniszterelnök, Grósz Károly Nicolae Ceauşescuval, de egyetlen fontos kérdésben sem sikerült megállapodásra jutniuk.

A településszisztematizálási programot a román vezetés 1988 végén lelassította, amiben a nemzetközi tiltakozásoknál nagyobb szerepet játszott az anyagi eszközök hiánya. A falvakat eredetileg buldózerekkel akarták a földdel egyenlővé tenni, de aztán ekkoriban láttak napvilágot azok az elképzelések, hogy iskola, közlekedés, orvosi ellátás, postai szolgáltatás híján inkább hagyják őket maguktól elhalni. A tarthatatlan bel- és külpolitikai állapotot végül a romániai forradalmi átalakulás szüntette meg, amely 1989. de­cember 22-én magával sodorta Nicolae Ceauşescut és egész rendszerét.