Nem is úgy volt!

„Ha a szegényeknek nem telik kenyérre, akkor egyenek kalácsot” – mondta állítólag Marie Antoinette francia királyné. Amennyiben valóban kiejtette volna a száján ezt a mondatot, úgy sem beszélt volna butaságot. Férje uralkodása idején ugyanis, a törvények szerint, ha a pékek kifogytak az olcsó kenyérből, akkor finomabb pékterméket kellett készíteniük, például kalácsot, ám azt is olcsóbban kellett árulniuk, a visszaélések megakadályozása végett.

Arról azonban, hogy ilyet mondott volna Marie Antoinette, semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésünkre. Vélhetően a nagy francia forradalom királyellenes propagandájával állunk szemben. A királyné szájába adott szavak Jean-Jacques Rousseau Vallomások című művéből származnak.

*

Ha pedig Franciaországban járunk, akkor ne felejtkezzünk meg a Napkirályról, hiszen ő az, aki sohasem állította azt, hogy „az állam én vagyok”. Az anekdota szerint XIV. Lajos vadászruhában, lovaglóostorral a kezében mondta ezt, amikor megtudta, hogy a párizsi legfelsőbb bíróság az engedélye nélkül vizsgálja meg egy korábbi rendelet törvényességét.

Amikor ezt kifogásolta, a bíróság az állam érdekeire hivatkozott, mire a fenti mondattal szúrt volna oda. A történet maga nagyjából igaz is, ám a tiszteletet megadva ment be a bíróságra, és a következőket mondta: „Uraim! Mindenki tudja, milyen szerencsétlenségeket vont maga után a bíróság ülésezése. Ezeket akarom megakadályozni. Hagyják hát abba a tanácskozást a rendeletekről, amelyeket átadtam, s amelyeket végre kívánok hajtatni. Első elnök úr, megtiltom önnek, hogy bármilyen gyűlésezést engedélyezzen, és ilyesmit egyikük sem indítványozhat.” Majd faképnél hagyta őket.

Számtalan híres mondást szoktunk kapcsolni a II. világháborúhoz. Churchillt 1940 májusában választották miniszterelnökké, és a hagyomány szerint az épp rendkívül válságos helyzetbe kerülő Anglia népének a következőket mondta: „Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket!” E súlyos szavakra azonban nem (kizárólag) a náci előretörés késztette, korábban már egy másik beszédében is ekképp fogalmazott: „A nemzeti lét új alapjait a vér, verejték és a könnyek emelték fel.” A két mondat pedig kísértetiesen hasonlít Byron 1823-ban megjelent, A bronzkorban című művében egy sorra: „milliók vére, verejtéke és könnyei”.

*

„Egy ember halála tragédia, milliók halála statisztika” – szokás idézgetni Sztálint. E gondolatok igazán passzolnának a véreskezű diktátorhoz, azonban semmilyen dokumentum nem igazolja, hogy ilyet mondott volna. A weimari köztársaság német szatirikusa, Kurt Tucholsky viszont írt ilyet.

*

Az űrkutatás múltjából egy idézetet szinte biztosan mindenki ismer. „Houston, baj van!” – terjedt el helytelenül egy hollywoodi film miatt. James Lovell, az Apollo–13 parancsnoka egy hangfelvétel tanúsága szerint ekképp fogalmazott: „Houston, volt egy problémánk!” A Földtől kb. 320 ezer kilométer távolságban lévő űrhajóban ugyanis felrobbant egy oxigéntartály. Az Apollo–13 emiatt magatehetetlenül sodródott az űrben, mivel az energiaellátó rendszer működésképtelenné vált. A problémát tehát az okozta, hogy a három űrhajós nem tudott a Holdra szállni, viszont sikeresen hazatértek.

*

„Először semmibe vesznek, utána nevetnek rajtad, majd harcolnak ellened, ám végül nyersz!” A mondás igazán illik Mahatma Gandhihoz, és a többség neki is tulajdonítja, ám nincs bizonyíték arra, hogy valaha is mondta volna. Nicholas Klein szakszervezeti vezető 1914-ben az amerikai Amalgamated ruhagyár dolgozóinak viszont így fogalmazott: „Először semmibe vesznek. Aztán nevetségessé válsz. Majd támadnak és meg akarnak égetni. Ám végül emléket építenek neked.”

MEGÁLLÍTHATATLANUL ELTERJEDT

"Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.” Trianon 100. évfordulóján futótűzként terjedt az Apponyi Albertnek tulajdonított fenti idézet, mintha a gróf ezt mondta volna a béketárgyalásokon. Ám aki veszi a fáradságot, és végigolvassa Apponyi trianoni gondolatait, nem talál benne ilyet. Egy ilyen mondat nem is illett volna a grófhoz, aki egyébként sem volt abban a helyzetben, hogy fenyegetőzzön.

Az álidézetet először a Magyar Tudat nevű internetes portál hozta le 2017-ben. A megosztásoknak köszönhetően olyan gyorsan terjedt, hogy csakhamar a Magyar Demokrata hetilap is tényként közölte, és a mai napig kering az Apponyinak tulajdonított mondat az interneten.

A korszak másik kimagasló politikusához, Bethlen Istvánhoz pedig a következő idézetet szokták kapcsolni, helytelenül: „Az urak azt hiszik, hogy jobbra mennek, de a valóságban körbejárnak, és addig mennek jobbra, amíg megérkeznek a szélsőbalra.” A történet szerint a nyilaskeresztes képviselőket figyelmeztette erre az egykori miniszterelnök, ami különösen jól hangzik, ha belegondolunk, hány és hány kisnyilasból lett ÁVO-s.

Parlamenti naplók helyett Márai Sándor 1984-es naplóbejegyzésében lehet megtalálni az említett mondatot. Nagyszerű költőnk nem emlékezett pontosan a harmincas évek végére, de mentségére legyen mondva, volt igazságalapja feljegyzésének. A mondat így nem hangozhatott el, egyrészt, mivel amikor 1939-ben a nyilasok bekerültek az országgyűlésbe, akkor Bethlen már a főrendiháznak volt a tagja. Viszont 1938 őszén, amikor Imrédy Béla miniszterelnök arról beszélt, hogy német és olasz minták alapján át akarja szervezni az államot, akkor Sztranyavszky Sándor következőképpen reagált: „A jobboldaliság körül itt ma már olyan verseny folyik, hogy nemsokára egyik kétségbe vonja a másik, a másik a harmadik, a harmadik pedig a negyedik jobboldaliságát és annak őszinteségét.” Erre vetette közbe Bethlen: „Addig mennek jobbra, míg baloldalra kerülnek!” Igazság szerint ez a mondat sem szerepel a Képviselőházi naplóban, ugyanakkor több jelentős újság is idézte már másnap.