Petőfi nyomában

A nemzet költőjének 175 évvel ezelőtt veszett nyoma a szabadságharc egyik utolsó ütközetében: 1849. július 31-én, Segesvár és Fehéregyháza között. Petőfi Sándor élete telis-tele van izgalmas kérdésekkel – nincs ez másként halálával kapcsolatban sem.

TörténelemMärle Tamás2024. 07. 30. kedd2024. 07. 30.
Petőfi nyomában

A lánglelkű költő történelmi szerepe nem ért véget 1848. már­cius 15-e estéjén. A pesti tüntetést követően folyamatosan tüzelte nemzetét, sőt, maga is kardot rántott. Többen megszólták, amiért mindenkit harcra buzdít verseivel, de ő maga nem lép a tettek mezejére, így került aztán Bem apó seregébe. De 1849 júniusában, amikor a szabadságharc helyzete válságossá vált, akkor maga a kormányzó, Kossuth Lajos kérte fel, hogy verseivel segítse a mozgósítást.

Bem József mintegy 3-4 ezer fős seregével 1849. július 31-én vette fel a harcot az ötszörös túlerőben lévő orosz haddal Segesvár és Fehéregyháza között. Az ütközetben, ahol alulmaradtak a magyarok, délután még látták élve Petőfit, további sorsát azonban homály fedi mind a mai napig.

Hegedűs László: Petőfi halála (a festmény 1855 körül készült)

A közvélemény innentől kezdve úgy vélekedett, hogy a költő hősi halált halt a csatában. A megtorlás és a kemény elnyomás évei után a Vasárnapi Újság felhívására aztán 1860-ban született 30-40 alkotás Petőfi utolsó napjairól. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb írás egy székelykeresztúri orvosé, Lengyel Józsefé volt, aki arról számolt be, hogy többször beszélt Petőfivel a csata közben, aki egyébként kevéssé vett részt a harcokban, inkább Fehéregyháza felől szemlélte az eseményeket. Utoljára menekülés közben látta a költőt, aki elbeszélése szerint fehér ingben futott Héjjasfalva felé.

Nem sokkal később egyre több helyen bukkant fel Petőfi halálával kapcsolatban az a verzió, miszerint a költő szibériai rabságban végezte. De miért pont Szibéria? A hadifogságnak ez a helyszíne már a szabadságharc előtt is élt a köztudatban, Bem fenyegette is ezzel katonáit, mondván, odajuthatnak, ha nem harcolnak eléggé odaadóan. Másrészt az 1863–64-es lengyel függetlenségi háború után valóban kerültek oda magyarok, akik részt vettek a lengyelek oldalán a harcokban. Mindenesetre először egy olyasvalaki állította, hogy egy ólombányában raboskodott a költővel, akiről kiderült, hogy a legalapvetőbb orosz szavakat sem ismeri.

Az 1880-as évektől indult el komolyabban a Petőfi-életmű kutatása. Ekkor jelent meg Gyalókay Lajos honvéd százados visszaemlékezése, aki menekülés közben felajánlotta kocsiját a költőnek, de Petőfi inkább a gyalogutat választotta. Minden bizonnyal Gyalókay beszélt vele utoljára.

A század végén többen felvetették, hogy ásatásokat kellene végezni a csata helyén, ám mások meg úgy érveltek, nem szabad bolygatni a hősök nyugalmát, majd Erdélyt elcsatolták Romániához. A harmincas években aztán előkerült August von der Heydte császári őrnagy jelentése, aki az ütközet másnapján elvileg látta Petőfi holttestét a csatamezőn egy Bemnek írt jelentéssel együtt.

A barguzini temetőben kiásott koponya a költő portréjával. Fotó: Karáth Imre

Hosszú évtizedek teltek el, amikor a nyolcvanas években egy régi nyilas lap alapján ismét felmerült a szibériai hadifogság elmélete. Az üggyel foglalkozók Barguzinban ki­­ástak egy csontvázat, amiről biztosan állították, hogy az csak Petőfié lehet, majd a szovjet és magyar akadémikusok megállapították, hogy az bizony egy női csontváz.

A szibériai fogságot ma már a tudomány képviselői kizárják, és erre több jó okuk is van. Napjainkban már tudjuk, hogy még a segesvári csata előtt több mint két héttel a császáriak megállapodtak a cáriakkal, hogy mindenki csak a saját alattvalóit viheti haza. A meglévő információk alapján mindkét fél tartotta magát a szerződéshez, igaz, olyan megesett, hogy az oroszok Havasalföldig magukkal vittek foglyokat, de aztán őket vissza is hozták.

Mai tudásunk szerint tehát kizárt, hogy Petőfi Szibériában végezte volna. Minden bizonnyal a Segesvár és Fehéregyháza között vívott csatában esett el, ám ennek részletei misztikus ködbe vesztek. A kutatások a mai napig zajlanak, talán majd egyszer előkerül a Szendrey Júliától kapott jegygyűrű, és az segítségül szolgálhat.

Szendrey Júliának és Petőfinek egy gyermeke született, Zoltán. Ugyan az asszony első férje elvesztése után férjhez ment Horvát Árpád történészhez és négy gyermekük lett, halálos ágyán édesapjának Petőfiről is írt: „Apám azt mondta, hogy én boldogtalan leszek Sándor mellett. Asszonynak még nem adatott olyan boldogság, mint amit én éreztem, mikor együtt voltunk Sándorommal. Királynője voltam, imádott engem, és én imádtam őt. Mi voltunk a legboldogabb emberpár a világon, s ha a végzet közbe nem szól, ma is azok volnánk."

„1849. július 30-án érkezett Bem tábornok kis táborával Székely­ke­reszt­úrra – s édesapámhoz, ki akkor a jelenleg Gyárfás Endre birtokában levő udvarházat bírta bérben, a tisztek közül többen szálltak be, közöttük Zeyk Domokos is, ki másnap oly hősi módon fejezte be életét Héjjasfalva közelében. Estefelé híre szaladt, hogy Petőfi is megérkezett, s fent van a piac­téren. Ezen hírre apám rögtön felsietett a piacra, s ott Novák Antal kereskedése előtt másokkal együtt beszélgetve megtalálta Petőfit, kit meghívott vacsorára: bivalytejes és túrós puliszkára. Petőfi a meghívást szívesen és örömmel fogadta el. Nyolc órakor már javában folyt a vacsora, melyen többen vettek részt, így a polgári elemből az 1854-ben Marosvásárhelyen kivégzett Gálfy Mihály is jelen volt. Vacsora után nővérem, Vargha Róza felkérésére Petőfi elszavalta egyik költeményét, s később újabb kérésére emlékkönyvébe három versszakos költeményt írt, melyben a vacsora kedélyes hangulatáról, s a bivalytejes és túrós puliszka ízletességéről volt szó. Sajnos az emlékkönyv később, mikor a házunk leégett, odaveszett.” (Vargha Zsigmond honvéd visszaemlékezése)

Székelykeresztúron minden év júliusában felidézik Petőfi utolsó vacsorájának emlékét. Ennek során a résztvevők összegyűlnek a Gyárfás-kúria udvarán, és a költőhöz hasonlóan bivalytejes puliszkát vacsoráznak. A kúria udvarán áll egy körtefa, amelyet Petőfi körtefájának neveznek, mivel a helyi legenda szerint a költő itt írta meg utolsó költeményét.

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek