Eretnekből védőszent

Az egyszerű kis ház, melyben Jeanne d’Arc 1413 körül jámbor szülők házasságából született, ma is áll a Maas folyó menti kis faluban, Domrémyben, múzeumként működik. A francia történelem egyik legsötétebb korszakában, a százéves háború idején élt. Az angol királyok a francia trónt akarták megszerezni – többek között egy olyan házassági egyezménnyel, amely kizárta a trónöröklésből a francia király, VI. Károly fiát. A trónviszályokat kihasználó kisebb-nagyobb hűbérurak szabadon hódolhattak harácsolási szenvedélyüknek, a nagyobb haszon kedvéért hol az egyik, hol a másik fél oldalára álltak.

Jeanne gyermekkora folytonos rablások, vérengzések és rettegések közepette telt. Ilyen légkörben élte át 12 éves korától kezdve a látomá­sait, amelyekben küldetésül kapta, hogy a trónörököst tegye fölszentelt királlyá, és szabadítsa meg az országot az angoloktól. A jelenésekben az Úr a korabeli Franciaország három legkedveltebb szentjét adta Jeanne mellé vezetőnek: Szent Mihály arkangyalt, Alexandriai Szent Katalint és Antiochiai Szent Margitot, valamint élete néhány válságos pillanatában Gábriel arkangyalt. De többször nyújtotta ki a lány felé karját a mennyből és fogadta lányává a Szűzanya is. A szentek Isten leá­nyának szólították. Az első látomások után megváltozott: visszahúzódott a mezei munkától és a pásztorkodástól, naphosszat a templomban imádkozott – olvasható róla Diós István A szentek élete című kötetében.

Jeanne azt hangoztatta: ő Franciaország igazi királyáért, Jézus Krisztusért indult harcba, VII. Károly, akit meg kell koronáznia, az országot csak kommendába (letétbe) kapja. Az isteni hívásnak engedelmeskedve nagy nehézségek árán, férfiruhában végül sikerült eljutnia a mélyen vallásos trónörököshöz, akinek felkérésére Poitiers-ben hat hétig vizsgálták a lány szavahihetőségét. A doktorok arra a véleményre jutottak, hogy Jeanne alázatos, istenfélő, becsületes, egyszerű és mindenestől jó – és mivel azt állítja, hogy Isten Orléans alatt fogja őt jellel igazolni, oda kell küldeni, nehogy az elutasítás a Szentlélek kegyelmének elutasítása legyen.

Jeanne megjelenése – akit akkor már mindenki csak „a szűz”-nek hívott – lángra lobbantotta a hitet a város csüggedt lakóiban, fölrázta a fáradt katonákat. Háromnapos harc után, 1429. május 8-án Orléans megszabadult az angoloktól.

Az első győzelmet továbbiak követték, júniusban az angolokat Loire menti állásaik elhagyására kényszerítették. A francia sereg ekkor az angolok háta mögött Reimsbe indult, ahol július 27-én a trónörököst királlyá kenték. Ezzel VII. Károly visszanyerte az angol királytól, VI. Henriktől a törvényes uralkodói jogot.

Az orléans-i szűz addig akarta folytatni a harcot, amíg az angolokat teljesen ki nem űzik Franciaországból. Az ingatag jellemű VII. Károly azonban féltékeny tanácsadói hatására kezdte hátráltatni Jeanne terveit, a Párizs felszabadítására irányuló támadás támogatás híján sikertelen maradt.

Nem sokkal később Jeanne saját felelősségére megindult Champiegne védelmére. Ott az ellenség kezébe került, a luxemburgi herceg foglya lett, aki jó pénzért átadta őt az angoloknak. Diadalmenetben vitték Rouen városába, ahol mint boszorkányt vádolták be az egyházi hatóságnál. Céljuk az volt, hogy aláássák ezzel a reimsi koronázás érvényességét.

A per 1431 tavaszán a párizsi egyetem 53 doktora, valamint egy domonkos inkvizítor előtt zajlott le. Röviddel az ítélet meghozatala előtt – halálfélelemtől meggyötörve – „beismerte”, hogy a sátán praktikáinak esett áldozatul. Az egyházi hatóság kenyéren és vízen töltendő, életfogytiglani börtönre ítélte, és kötelezte, hogy vesse le férfiruháit. Az ígéret ellenére nem vitték át az angolok börtönéből az egyháziba, megtagadták tőle a szentségeket is. A lányt újabb látomásaiban árulással vádolták a szentjei, az őrség egy katonája pedig molesztálni kezdte, mire Jeanne újra felöltötte férfiruháit. Tettét notórius visszaesésnek minősítették.

Miután egy utolsó szentáldozást még engedélyeztek neki, 1431. május 30-án reggel az egyházi bíróság mint visszaeső eretneket kizárta az egyházból. Az angolok mindenképp a „boszorkány” halálát akarták, és azonnal átadták a mindössze 18 év körüli Jeanne-t a hóhérnak.

Kordéját nyolcszáz angol katona kísérte Rouen régi piacterére, a lány egész úton áhítattal imádkozott. Amikor a máglyát meggyújtották, az utolsó szó, amit hallani lehetett, Jézus neve volt.

Hamvait a Szajnába szórták, nehogy valaki boszorkányságra vagy más gonosz célra használja. Huszonöt évnek kellett eltelnie, míg az angolok végleges kiűzése után VII. Károly a vértanú szűz családjának kérésére jóvátételi eljárást indított meg, III. Callixtus pápa perújrafelvételt rendelt el ügyében, a lányt rehabilitálták.

Johanna néven 1909-ben avatták boldoggá, majd 1920-ban szentté. 1944-ben XII. Pius Franciaország második patrónusának nyilvánította. Nevének jelentése: az Úr ajándéka.