Hogyan mulattak nagyjaink?

Mátyás király lakomáiról Galeotto Marzio leírásaiból nyerhetünk korhű képet, aki Beatrix királynéval érkezett a budai udvarba, és lett a humanizmus hazai szószólója. Írásaiból kiderül, hogy a lakomákon mindenféle húst szolgáltak fel, a magyarok egy tálból, kézzel ettek, és kenyeret is fogyasztottak. A heves és hevülékeny természetű magyarokhoz Galeotto szerint illett a sok fűszer. Bár azt is megjegyezte, hogy nem volt könnyű a magyar lakomákon tisztán tartani a ruházatát, ugyanis rácsöpögött a dúsan használt sáfránylé.

Mátyás szívesen fogadott vendégeket, akikkel együtt étkezett, majd a magyarok hősi tetteit hallgatták, melyeket a zenészek lantkísérettel adtak elő. Természetesen helye volt a tréfálkozásnak is, szerelmes dalokat viszont nem énekeltek a lakomákon. Galeotto érdekesnek találta, hogy minden magyar – paraszt, polgár, főúr – egyformán értette a dalokat, a nyelvjárásokban akkora eltérés nem volt.

Bonfini írta meg, hogy Mátyás halála is étkezéshez volt köthető – kérdés, megmérgezték-e, vagy az étel „csak” romlott volt. A király fügét kívánt, Péter kamarás romlottat hozott neki. Ezután a leírás szerint Mátyás dühében kapott agyvérzést, és halt meg rettentő kínok között.

Szapolyai János személyével (aki erdélyi vajda, majd magyar király is volt az ország keleti felén) némiképp mostohán bánik az emlékezet, ugyanis felróják neki, hogy 1526-ban a mohácsi csatába nem ért oda időben. Így viszont – szemben a királlyal, II. Lajossal, Tomori Pál kalocsai érsekkel és az ország főurainak színe-javával – ő túlélte a vészt.

Mivel már úgy vélte, fiú utódja nem fog születni, ezért 1538-ban a váradi békében halála esetén Habsburg Ferdinándnak ígérte az egész magyar királyságot. Aztán mégis megszületett a várva várt trónörökös, János Zsigmond. Somogyi Ambrus korabeli összefoglalója szerint – História Magyarország és Erdélyország dolgairól – Szapolyai annak örömére, hogy fia született, óriási bulit rendezett. Bár betegeskedett, azonnal nyeregbe pattant, lovagi tornákat tartottak, dörögtek az ágyúk, az urak az esti lakomán ittak-ettek, amennyit csak bírtak. A mértéktelenség hatására János rosszul lett, és már nem is épült fel. Hamarosan, 11 nappal a buli után, 1540. július 23-án meghalt.

Wesselényi Miklós báró Széchenyi István jó barátja volt, együtt járták be Angliát, és tanulmányozták az ottani világot. A lóversenyt és a kaszinót az angliai élmények hatására honosították meg Magyarországon. Wesselényit nevezik árvízi hajósnak is: az 1838-as pesti árvíz során rettenthetetlen bátorsággal mentette ki csónakján a jeges árból a pesti lakosokat.

Nála a mulatozás elsősorban azt jelentette, hogy zsibói birtokán jobbágy lányokkal-asszonyokkal rendezett bulikat. Minderről naplójában is beszámol, melynek ezen részei az Országos Széchényi Könyvtár mikrofilmtárában olvashatóak. A Múlt-kor cikkéből megtudhatjuk, hogy naplójában strigulázta, hány nőt és hány alkalommal sikerült meghódítania. Törvénytelen kapcsolataiból 13 gyermeke született.

A Birtokélet blog számolt be arról, hogy barátait is vendégül látta a zsibói birtokon, és az est fénypontjaként ők is eltölthettek egy éjszakát egy helyi leánnyal. A „zsibói klíma” felforralta az asszonyok vérét a visszaemlékezések szerint.

Horthy Miklós fiatal korában, tengerésztisztként vevő volt a csínytevésekre és az esti kimaradásokra is. Emlékirataiban lejegyezte, hogy már gyerekkorában is inkább kalandozni szeretett, mint tanulni.

Szintén ott írt arról, hogy egyszer Barcelonában egy tengerészeti kiállítás alkalmából holland tengerészekkel barátkozott össze, akikkel este a „szórakozóhelyeket veszélyeztették”. A „Johann Willem Friso” hadapródi étkezőben az akkori idők szokása szerint az volt a cél, hogy asztal alá itassák a résztvevőket. Horthy úgy idézte fel az esetet, hogy a mulatság már este hatkor elkezdődött, az első „hullákat”, akik asztal alá itták magukat, este kilenckor szállították el. Ő so­káig kitartott, azonban másnap reggel egy számára ismeretlen hajón ébredt. Egy sapka nélküli tengerésztől tudta meg, hogy egy orosz hajóra szállították el, amikor őt is kiütötte az ital.

Turbucz Dávid történész írt Horthy világ körüli útjáról is. Többek között 1893 januárjában Indiában, Kalkuttában részt vehetett az alkirály udvari bálján. Az úton nem nélkülözte az olyan különlegességeket sem, mint a kenguru- vagy a cápavadászat. Ezen az úton tetováltatta jobb karjára a sárkányt.

Horthy Miklós születésnapját megünnepelte minden évben szülőfaluja, Kenderes is. A visszafogottabb ünnepség keretében az állomáson a zenekar tíz perc nótázással és a Himnusszal köszöntötte, majd az állomásfőnök kislánya átadta neki a virágcsokrot. Ezután a kormányzó köszönő szavai következtek, a kisújszállási leventezenekar és a díszszázad sorfalánál átvonultak a település új kínai kapuján, este pedig fáklyásmenetet tartottak. Horthy kérésére a kenderesi leventék is részt vettek az ünnepségen, a főutca lakosai pedig nemzeti színű szalaggal díszítették házukat – írta meg a História 1991-ben.

*

Mint láthattuk, évszázadokon át hasonló mintázatok szerint zajlottak a mulatságok. Az urak, királyok megadták a módját a lakomáknak, a bőséges evészetnek és ivászatnak, melyet olykor szexuális kilengésekkel is összekötöttek. A mértéktelenségnek sajnos végzetes ára is lehetett: betegség, majd halál.