Hősök Úzvölgyében

Kihal, itt más egyéb nem lehet – felelte a 2010-es évek elején, Az utolsó lakos címmel készített filmben László Sándor arra a kérdésre, hogy mi lesz Úzvölgyével. A település akkori utolsó lakosa idős emberként sem akarta elhagyni szülőföldjét. Az ezeréves határ közelében fekvő Úzvölgye egykor jelentős fafeldolgozó-iparral rendelkezett, majd a háború miatt elnéptelenedett. A fontos ipari településből romhalmaz, szétlopott telep maradt. A fiatalabb lakosok elvándoroltak, az öregek kihaltak.

Az I. világháború idején, 1916. augusztus 27-én Románia hadat üzent az Osztrák–Magyar Mo­nar­chiá­nak. Ezzel egy időben a román hadsereg megkezdte az előrenyomulást a Kárpátok átjáróin, majd gyors sikereik után Nagyszebennél megállították, és egészen a magyar–román határig tolták vissza őket. Úz-völgyét októberben érték el, majd a térség hónapokig – még a következő évben is – állandó harcok színterévé vált.

Úzvölgye települése mellett a magyar katonaáldozatok emlékére – nyírfa kereszteket állítva – hozták létre a hősi temetőt a fűrésztelep mellett. Az emlékhelyre több mint ezer, nagy többségében magyar – mellettük német, orosz, osztrák, olasz és szerb – katonákat temettek. A trianoni békediktátum követ­keztében a temető román fennhatóság alá került, majd a második bécsi döntés után néhány évig Magyarországhoz csatolták. A II. világháborút követően Úzvölgye ismét Románia része lett, a hősi temető állapota pedig folyamatosan romlott, az emlékművek nagy része megsemmisült.

Nyolcvan évvel ezelőtt a szovjet csapatok elérték a magyar határt, így Úzvölgyét is, hiszen a második bécsi döntést követően – 1940 augusztusa után – újra magyar területté vált a Hargita vidéke. 1944. augusztus 26-án a székely határvédők hősiesen küzdöttek a szovjet csapatokkal szemben. A szovjet támadást megelőzte az augusztus 23-i román átállás, majd a 2. Ukrán Hadseregcsoport jobb szárnya érkezett meg a magyar határhoz. A leírások szerint 22 páncélos és több ezer gyalogos jelent meg a völgyben, amelyekkel szemben a székelyek mindösszesen két páncéltörővel védekeztek. 310 honvéd tartotta a frontvonalat, apák harcoltak együtt a fiaikkal a betörő ellenséggel szemben. Az Úzvölgyében lezajlott csata után a szovjetek gyakorlatilag ellenállás nélkül tudtak továbbhaladni.

Szeptember első feléig még a Magyar Királyi Honvédség alakulatai is harcoltak a térségben, majd Észak-Erdély kiürítésekor kivonultak. A székely veteránok kezdeményezésére állították 1990 után az úzvölgyi katonai temető II. világháborús emlékhelyeit, miután a rendszerváltás előtti évtizedekben még az emlékezetüket is igyekeztek eltörölni. 2011-ben Csíkszent­márton önkormányzatának vezetésével felújítás kezdődött a hősi temetőben. Első lépésben 50, majd 2012 és 2015 között újabb 550, fából készült fakeresztet helyeztek ki a temetőben az I. világháborús katonákra emlékezve.

Az egykori székely határőrök – a veszélyt vállalva – már a hetvenes években is elzarándokoltak az úz­völ­gyi temetőbe, hogy az 1944-ben elesett bajtársaikra emlékezzenek. 1990 óta pedig egyre több zarándok látogat el a temetőbe, és vesz részt az augusztus 26-án tartott emlékal­kalmon.

IRÁNYTŰ. A vízesésekkel szabdalt Úz folyó Romániában, Erdélyben és Moldvában folyik. A Csíki-havasokban, a Rugát-tető mellett ered, és Bákó megye területén, Dormánfalvánál ömlik a Tatrosba. Az úzok a középkorban az oguz törzsszövetség tagjai voltak. A XI. században a besenyőkkel szövetségben érkeztek Magyarország területére. Ebben az időben úzok telepedhettek le a magyar királyi földeken és a határvidékeken, ahol határvédelmi feladatot láttak el. Erre utalhatnak a fennmaradt helynevek. Az is lehetséges, hogy az úzok jelentősebb csoportjai nem a XI. században, hanem a kunok későbbi betelepülésekor kerültek az országba. 
 

MI TÖRTÉNT 2019-BEN? Dormánfalva önkormányzata 2019 márciusában saját közvagyonává nyilvánította az úzvölgyi katonatemetőt, majd áprilisban önkényesen román parcellát alakított ki a sírkertben ötvenegy kőkereszttel és egy emlékművel – annak ellenére, hogy a temetőben bizonyíthatóan egy, esetleg két román katona holttestét temették el. Június 6-án több ezer román megemlékező erőszakkal nyomult be a hősi temetőbe, hogy részt vegyen a román parcella és emlékmű román ortodox felszentelésén, miután székelyek élőlánccal próbálták ezt megakadályozni. A Székelyhon.ro tudósítása szerint a románok „Éljen Románia, éljen a trikolór!” rigmusokat üvöltöttek, román zászlókat és román nemzeti színű kalapokat lengetve. Ezután azt ordítozták, hogy ki a magyarokkal az országból, és szégyelljék magukat. Az élőláncot alkotó magyarok eközben folyamatosan imádkozták a Hiszekegyet, a Miatyánkot és az Üdvözlégyet. A bejutott románok kövekkel dobálták a magyarokat, és magyar sírokat rongáltak meg. Egy héttel az erőszakos cselekmények után az illetékes román hatóság tisztázta, hogy nem az úzvölgyi katonatemetőben nyugszik az a 149 román katona, akiknek a nevét is felolvasták a temető erőszakos elfoglalása utáni alkalmon. A román parcella kőkeresztjeinek elbontására és a sírkert eredeti állapotának visszaállítására 2023-ban jogerős bírósági ítélet kötelezte Dormánfalva polgármesteri hivatalát.