Magyarok a prágai őszben

Hazánknak, Szovjetunió, Bulgária, Lengyelország és az NDK mellett, „internacionalista kötelessége” volt részt venni a Prágai Tavasz leverésében, legalábbis Brezsnyev szerint. Kádár János – az 1956-os forradalom leverője, az MSZMP első titkára – nem ellenkezett, végrehajtotta a parancsot. Olyannyira, hogy bár lett volna lehetősége figyelmeztetni a katonai tervekre Alexander Dubceket, a prágai reformmozgalom vezetőjét ágcsernyői találkozójukon, ezt nem tette meg.

A Zala hadgyakorlatban magyar hivatásos tisztek és sorkatonák is részt vettek. Az események elején a sorkatonák előtt titkolóztak. Azok közül, akiket kiválasztottak arra, hogy a megszállásban részt vegyenek, volt olyan, aki épp dolgozott, onnan vitték el „hadgyakorlatra”. A mozdonyvezetőt leszállították a mozdonyról, a kombájnost a kombájnról. Nekik és a családtagjaiknak sem mondták meg, hová viszik őket és miért. Amíg a megszállás tartott, a fizetésük sem érkezett meg. Így maradhattak akár pici gyermekkel is egyedül otthon a feleségek a bizonytalanságban. Szerencsésnek számított az, akit szerető család vett körül, és így vészelte át a nehéz hónapokat.

A katonák közül többen attól tartottak, hogy hazánkban történt az 1956-os forradalomhoz hasonló esemény, oda vezénylik őket. Ehhez képest fellélegeztek, amikor a csehszlovák–magyar határon találták magukat, és „csak” annyi volt a feladat, hogy érjék el a sorompók felnyitását. Nem ütköztek ellenállásba, így bevonultak a területre. Más esetben lefegyverezték a helyi csendőrséget: „Štúrovóba érkeztünk meg hajnalok hajnalán. 0 óra 20 perckor, soha nem felejtem el talán, míg élek, léptük át. A feladatunk az volt, először a csendőrséget kellett feltartóztatnunk. [Egy őr volt] az is aludt. Az az ébredés neki is kellemetlen volt, látta, vele szembe néz egy puskacső, kénytelen volt a kezeit feltenni, meg volt rémülve.” A katonák nem kaptak egyértelműen tűz­paran­csot: „Soha nem tudtuk, hogy most kell-e lőni, vagy kit kell lőni, vagy megrázni, hogy ébredjen föl.”

Találkoztak ellenséges felirattal is: Hitler 1938, Brezsnyev 1968. Nemegyszer ez a felirat fogadta őket a házak falán: Dubček sloboda (Dubček szabadság).

Egy katonaorvos visszaemlékezése szerint: „Ezek a szegény ottani magyarok csak azt látták, hogy a város tele lett magyar tankokkal, magyar katonai járőrök cirkáltak, azt hitték, azért mentünk, hogy felszabadítsuk Csehszlovákiát, illetve a Felvidéket.”

A magyar katonáknak a városok határában alakítottak ki táborokat, ott kellett eltölteniük az időt egészen október végéig. Volt, aki besegített a helyieknek a mezőgazdasági munkákba, vagy udvarolt helybeli lányoknak. A táborban színi előadásokat is szerveztek számukra, hogy az időt jobban eltöltsék. Akadt, aki üzletelt: a magyarok élelmiszert, kolbászt, húst adtak a cseheknek, akik akkor nálunk hiánycikknek számító termékeket adtak cserébe, melegítőt, tornacipőt. Volt, aki összecsukhatós esernyőket vásárolt, és azokat hazatérve itthon adta el.

A magyar katonák közül négyen haltak meg a csehszlovákiai megszállás során. Egy tartalékos tiszt harckocsibalesetben, egy tiszt infarktusban, egy honvéd fegyvertisztítás közben vesztette életét, egy sorkatona pedig öngyilkos lett.

Volt olyan katona, aki maradandó sérülést szenvedett: mindkét lábát átlőtték, ráadásul egyik katonatársa tette ezt vele véletlenül. Leszázalékolták. Ő azt mondta: 1968 gondolatával kelt-feküdt, és sokszor gondolt arra, bárcsak ne abban az évben kellett volna bevonulnia sorkatonának, akkor nem megy tönkre az élete.

A magyar csapatok végül 1968. október végén vonulhattak ki a megszállt területekről. „Üdvözöljük az internacionalista kötelességüket teljesített, hazatérő katonákat” – ez a felirat fogadta őket a határon. Titoktartási fogadalmat kellett ten­niük: nem beszélhettek mindarról, amit átéltek. Először 1989-ben, Balogh Zsolt filmrendező 1968 című filmjében szólaltak meg.

A hadműveleti naplóból (Zala, 1968. Szerk.: Solymosi József–Laczik Erika, Puedlo Kiadó, 2012) 

1968. augusztus 21. Megkezdődött a Zala hadgyakorlat feladatainak végrehajtása. A szovjet csapatok átlépték a csehszlovák határt… A vadászrepülők átrepülték a csehszlovák határt… Nyitra térségében a szárazföldi csapataink megkezdték a rend helyreállítását.

1968. augusztus 27. A helyi lakosság magatartásában és hadseregünk iránti hangulatában alapvető változás nincs. Helyenként tapasztalható, hogy az ellenséges megnyilvánulás csökkent. Csökkent a festett jelszavak száma. A Csehszlovák Néphadsereg részéről ellenséges tevékenység nem folyt.

1968. augusztus 30. N. S. őrnagy… a szolgálat befejezése után az egyik csehszlovák háznál – ahová behívták – szeszes italt fogyasztott, amit beosztottainak is engedélyezett. Botrányokozás nem történt.

1968. szeptember 2. A 6-os körzet laktanyájában felállított őrhelyen egyszerre három őr teljesített szolgálatot… A cseh őr megmutatta S. honvédnek, hogyan kell szétszedni a géppisztolyt. Ezután S. honvéd mutatta meg, hogy az AK géppisztolyt hogyan kell szétszedni… A tőle két méterre álló cseh őrnek átlőtte a jobb lábát térden felül… A sérültet a helyi kórházba szállították.