Életükkel fizettek ők is

ORMAI (AUFFENBERG) NORBERTET korábban, 1849. augusztus 22-én végeztette ki Haynau Aradon. Ítéletét rögtönítélő bíróság hozta. Valószínűleg a korai ítélethozatal miatt is bánt vele mostohán a történeti emlékezet. Az első átfogó életrajzot Süli Attila hadtörténész írta, amely 2016-ban jelent meg. Ormai német katonacsaládban született 1813-ban. Folytatva a családi hagyományt, katonaiskolát végzett Olmützben. Katonai pályáját Erdélyben kezdte 1831-ben. 1840-ben már Galíciában volt és részt vett egy összeesküvésben, amelyet lelepleztek, Ormait is letartóztatták, várfogságra ítélték.

Az 1848-as forradalom a munkácsi várbörtönben érte, onnan szabadították ki május 2-án a politikai foglyokat, így őt is. Pestre ment, ahol Kossuth Lajos rögtön szárnyai alá vette és nagyon megkedvelte őt. Előbb századosként a délvidéki harcokban jeleskedett, majd Kossuth szárnysegédje lett. Kiváló szervezőként honvédvadászezredeket hozott létre, 8000 katonával.

Életének legsikeresebb időszaka volt ez, a szabadság és a szerelem is kiteljesedett nála. Vadászezredének legidősebb tagja, Rozsváry Lajos meghívta kávézójába Nagyváradra – írta meg a Képmás Magazin 2023-ban –, és ott első látásra szerelembe esett a vendéglátó 18 éves lányával, Vilmával. Az érzelmek kölcsönösek voltak. Két hónappal megismerkedésük után, 1849. május 27-én feleségül vett szíve választottját, Kossuth pedig ezredessé léptette elő. 
Az orosz és Habsburg együttes támadás miatt 1849. augusztus 7-én lemondott, augusztus 14-én Hay­nauék elfogták és rögtönítélő bíróság elé állították. A szabadságharc egyik első vértanúja lett. Fiát nagyszülei nevelték fel, és mivel édesanyja külföldön, új házasságban élt, csak 35 éves korában tudta meg, ki volt az igazi édesapja. Az édesanyja ekkor nagy vagyont hagyott őrá.

LENKEY JÁNOS tábornokot példaképként állította Kossuth a katonák elé. Ugyanis úgy csatlakozott a szabadságharchoz, hogy 1848 októberében századát, a Württemberg-huszárokat Galíciából átvezette úgy Magyarországra, hogy az ott állomásozó katonaság gyűrűjéből sikerült kitörniük – a Magyar Életrajzi Lexikon szerint. Családja már 1365-ben gömöri nemes volt. Több felmenője részt vett a Rákóczi-szabadságharcban. 
A katonai pályát bátyja nyomán választotta. A kalandos szökés miatt hadbírósági vizsgálatot folytattak ellenük, és büntetésként a Délvidékre helyezték őket – írta a Honismeretben Szecskó Károly 2002-ben. Ott vitézül harcoltak a szerbek ellen.

A Hunyadi huszárezred parancsnoka és Komárom várparancsnoka is volt. A világosi fegyverletételnél esett fogságba, 1849. augusztus 13-án. A börtönben megőrült, így megszüntették ellene az eljárást. Előtte és utána is egy fűtetlen, ablak nélküli szobában tartották fogva, az őrök rendszeresen megverték. Súlyos állapotban teltek a napjai, 1850. feb­ruár 9-én halt meg.

KAZINCZY LAJOS honvédezredes Kazinczy Ferenc nyelvújító legkisebb fia volt. 1849. október 25-én végezték ki Aradon, 29 évesen. Kivégzése és eltemetése is titokban zajlott. Az aradi vár északkeleti kapuja melletti sáncban lőtték agyon – írta meg Pásztor Emil.

Nagy valószínűséggel azért végezték ki később, mint társait, mert Világos után 12 nappal tette le a fegyvert. Sikeresen harcolt a dicsőséges tavaszi hadjárat csatáiban, így Nagysallón, Tápióbicskén, Isaszegen és Vácott. 1849 júliusában Görgei Artúr tábornok csapattestével kellett volna egyesülnie, azonban ebben már a Habsburgokkal szövetséges orosz sereg megakadályozta. Ezért Erdélybe szorult, és augusztus 25-én Zsibón letette a fegyvert. A császári haditörvényszék golyó általi halálra ítélte.