Nem maradt el a megtorlás

A Rákosi-rendszer 1948-ban államosította az iskolákat. Kivételnek számított a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, ahol négyosztályos katolikus gimnázium működhetett. Az iskola két párhuzamos, negyvenfős osztályt indíthatott. Az a szülő, aki Pannonhalmára járatta gyermekét, biztos lehetett abban, hogy szilárd erkölcsi alapot kap, és egy olyan összetartó közösség tagja lehet, amelyből a barátságok egész életen át kitartanak. Az 1950-es, '60-as évek diákjai vagy a vidéki, paraszti társadalomból érkeztek, akiket falusi plébánosuk segített az iskolába, vagy művelt, nagypolgári családokból jöttek, akiket üldöztek a kommunista időszakban. Katolikus középiskolában szerzett érettségivel a felsőoktatásba, bölcsészettudományi karra vagy tanár szakokra kifejezetten nehéz volt bejutni, ezért lettek többen mérnöktanárok, miután elvégezték az iskolát.

Az 1956-os forradalom alatt, az októberi napok végén az országzászló alatt emlékeztek meg a diákok a budapesti forradalmi eseményekről. Ez alkalommal az egyik bencés diák elszavalta Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című költeményét, majd a Himnusz eléneklése után feloszlottak. Akkor összesen ennyi történt.

Ekkor a gimnázium igazgatója Söveges Dávid volt. Az igazgató 1917-ben a Tolna megyei Földes­pusz­tán született, 1941-ben szentelték pappá. 1957-ben elérte a kádári megtorlás Pannonhalmát is, az igazgatót letartóztatták, majd a kihallgatások során tettlegesen súlyosan bántalmazták: ujjai közé ceruzát helyezve, kezét gumibottal ütötték, fogait kiverték, állkapcsát összetörték – emlékezett vissza 1996-ban dr. Miklós Imre ügyvéd, aki a Legfelsőbb Bíróságon védte Söveges Dávidot. Két év börtönbüntetésre ítélték, és utána már csak a könyvtárba térhetett vissza.

Ahogy korábban minden évben, 1961. október 23-án is a Pannonhalmi Bencés Gimnázium III/A osztályának diákjai Karsai Géza magyar–történelem szakos tanár óráján a Himnusz eléneklésével, imádsággal emlékeztek meg az ’56-os forradalom áldozatairól – írta meg a történteket Sós Viktor Attila történész. Azonban míg a korábbi években a megemlékezésből nem lett politikai ügy, 1961-ben igen.

Az Állami Egyházügyi Hivatal vizsgálatot folytatott az ügyben (1962. március 8–10. között a gimnáziumban). Az igazgatót, Vályi Hugót leváltották – helyette Monsberger Ulrik lett a vezető –, két szerzetestanárnak (Domnanovich Ábelnek és Szabó Zerindnek) két évre el kellett hagynia a bencés rendet, a történelemtanárt, Karsai Gézát pedig nyugdíjazták. Szabó Péter és Cserháti Károly III/A osztályos tanulókat az ország összes középiskolájából kizárták.

Szabó Péterre így emlékezett vissza Cserháti Károly 2015-ben, amikor interjút készítettem vele: „Péter volt a legjobb tanuló az osztályban, irányító szerepű, nagyon jó fejű, okos srác. Harmadikos diákként az első tízbe bekerült az országos középiskolai tanulmányi versenyen magyar irodalomból egy Radnóti Miklósról írt dolgozatával, ez azt jelentette, hogy felvételi nélkül felvették volna a bölcsészettudományi karra. Péter végül esti tagozaton érettségizhetett le, utána mehetett magyar–angol szakra a bölcsészettudományi karra. Ő volt a szellemi kiötlője a megemlékezésnek.”

A két kizárt diák közül Szabó Péter Szentmihályi Szabó Péter néven író és diplomata lett, 2014-ben hunyt el. Ő fordította le Aldous Huxley Szép új világát magyarra, nagy szerepe volt a sci-fi irodalom hazai népszerűsítésében, írt történelmi regényeket is (többek között: Édua és Kun László). Antall József és Boross Péter kormányában a Külügyminisztérium sajtófőnökeként dolgozott, a Hun­garian Observer főszerkesztője volt. Egyebek mellett a Magyar Hírlapban és a Magyar Fórumban is rendszeresen publikált.

Cserháti Károly arról ábrándozott, fogorvos lesz. Miután Pannonhalmáról távoznia kellett, orvos édesapjának majdnem sikerült elintéznie, hogy a várpalotai Thury György Gimnáziumban magántanulóként folytathassa tanulmányait. De egy éjjel telefonon behívatták a bodajki rendőrőrsre, ahol közölték: dolgoznia kell. Ekkor került 17 évesen a balinkai bányába, és csak az 1963-as amnesztia után folytathatta tanulmányait. Székesfehérváron kiválóan leérettségizett, de fogorvosi álma nem válhatott valóra. Az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál talált viszonylagos nyugalmat, ahol a '60-as évek végétől nyugdíjazásáig dolgozott.

A pannonhalmi tanárok további sorsának alakulása is figyelemre méltó: Domnanovich Ábelnek el kellett hagynia Pannonhalmát, majd később a rendet is. Szabó Zerind lelkipásztori munkát vállalt, és 2009-ben bekövetkezett halála előtt térhetett vissza Pannonhalmára. Vályi Hugó tanár lett Győrben.

A forradalom 55. évfordulóján, 2011-ben a Magyar Köztársaság köszönetként emléklapot adományozott Domnanovich Ábelnek, Cserháti Károlynak és Szabó Péternek. Az emléklap szövege ez volt: „A Magyar Köztársaság köszöni a nemzet sorsát és történelmét formáló nehéz időkben tanúsított példamutató helytállását.”

A kizárt diákok és tanárok nem kerültek fel eredetileg az érettségi tablóra. A diákok 2013-ban, az ötvenéves érettségi találkozón ünnepélyes keretek között átadták azt az új tablót a diktatúra által meghurcolt diákoknak és tanároknak, amelyen már ők is szerepelnek. E tablón Legányi Norbert, a diktatúra által meghurcolt, majd 1969-ben leváltott főapát arcképe is megtalálható. (Köszönöm Domnanovich Ábelnek és a pannonhalmi diákoknak a kutatás során nyújtott kitartó és lelkes segítséget.)