Nem maradt el a megtorlás

A Rákosi-rendszer 1948-ban államosította az iskolákat. Kivételnek számított a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, ahol négyosztályos katolikus gimnázium működhetett. Az iskola két párhuzamos, negyvenfős osztályt indíthatott. Az a szülő, aki Pannonhalmára járatta gyermekét, biztos lehetett abban, hogy szilárd erkölcsi alapot kap, és egy olyan összetartó közösség tagja lehet, amelyből a barátságok egész életen át kitartanak. Az 1950-es, '60-as évek diákjai vagy a vidéki, paraszti társadalomból érkeztek, akiket falusi plébánosuk segített az iskolába, vagy művelt, nagypolgári családokból jöttek, akiket üldöztek a kommunista időszakban. Katolikus középiskolában szerzett érettségivel a felsőoktatásba, bölcsészettudományi karra vagy tanár szakokra kifejezetten nehéz volt bejutni, ezért lettek többen mérnöktanárok, miután elvégezték az iskolát.

Ekkor a gimnázium igazgatója Söveges Dávid volt. Az igazgató 1917-ben a Tolna megyei Földes­pusz­tán született, 1941-ben szentelték pappá. 1957-ben elérte a kádári megtorlás Pannonhalmát is, az igazgatót letartóztatták, majd a kihallgatások során tettlegesen súlyosan bántalmazták: ujjai közé ceruzát helyezve, kezét gumibottal ütötték, fogait kiverték, állkapcsát összetörték – emlékezett vissza 1996-ban dr. Miklós Imre ügyvéd, aki a Legfelsőbb Bíróságon védte Söveges Dávidot. Két év börtönbüntetésre ítélték, és utána már csak a könyvtárba térhetett vissza.

Az Állami Egyházügyi Hivatal vizsgálatot folytatott az ügyben (1962. március 8–10. között a gimnáziumban). Az igazgatót, Vályi Hugót leváltották – helyette Monsberger Ulrik lett a vezető –, két szerzetestanárnak (Domnanovich Ábelnek és Szabó Zerindnek) két évre el kellett hagynia a bencés rendet, a történelemtanárt, Karsai Gézát pedig nyugdíjazták. Szabó Péter és Cserháti Károly III/A osztályos tanulókat az ország összes középiskolájából kizárták.

Szabó Péterre így emlékezett vissza Cserháti Károly 2015-ben, amikor interjút készítettem vele: 

A két kizárt diák közül Szabó Péter Szentmihályi Szabó Péter néven író és diplomata lett, 2014-ben hunyt el. Ő fordította le Aldous Huxley Szép új világát magyarra, nagy szerepe volt a sci-fi irodalom hazai népszerűsítésében, írt történelmi regényeket is (többek között: Édua és Kun László). Antall József és Boross Péter kormányában a Külügyminisztérium sajtófőnökeként dolgozott, a Hun­garian Observer főszerkesztője volt. Egyebek mellett a Magyar Hírlapban és a Magyar Fórumban is rendszeresen publikált.

Székesfehérváron kiválóan leérettségizett, de fogorvosi álma nem válhatott valóra. Az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál talált viszonylagos nyugalmat, ahol a '60-as évek végétől nyugdíjazásáig dolgozott.

A pannonhalmi tanárok további sorsának alakulása is figyelemre méltó: Domnanovich Ábelnek el kellett hagynia Pannonhalmát, majd később a rendet is. Szabó Zerind lelkipásztori munkát vállalt, és 2009-ben bekövetkezett halála előtt térhetett vissza Pannonhalmára. Vályi Hugó tanár lett Győrben.

A kizárt diákok és tanárok nem kerültek fel eredetileg az érettségi tablóra. A diákok 2013-ban, az ötvenéves érettségi találkozón ünnepélyes keretek között átadták azt az új tablót a diktatúra által meghurcolt diákoknak és tanároknak, amelyen már ők is szerepelnek. E tablón Legányi Norbert, a diktatúra által meghurcolt, majd 1969-ben leváltott főapát arcképe is megtalálható. (Köszönöm Domnanovich Ábelnek és a pannonhalmi diákoknak a kutatás során nyújtott kitartó és lelkes segítséget.)