Helyet kért a kisbirtokos

Szerette a földet, mint minden magyar gazda, és nem magának szerette meg, hanem a fajtájának. Szerette a fajtáját és a magyar gazda önérzetének emelésére, a politikai súlyának gyarapításáért senki annyit nem tett, mint ő” – fogalmazott a Budapesti Hírlap tudósítása szerint Ravasz László református püspök 1924. november 3-án Nagyatádi Szabó István (1863–1924) temetésén. A kisgazdapárti politikus két nappal korábbi hirtelen történt halála megrázta a magyar közéletet.

Természetesen Bethlen István miniszterelnök is beszéddel búcsúzott a vadászatra készülve agyvérzésben, erdőcsokonyai házánál elhunyt földművelésügyi minisztertől: „Nagyatádi Szabó István a magyar földreform megalkotója és megtestesítője, ennek a munkának szentelte egész életét. És amikor ezt tette, nem azért tette, hogy százakat és ezreket koldussá tegyen, hanem, hogy a szegényeket fölemelje a szociális igazság révén arra a polcra, amely őket is részesévé teszi ennek az egész nemzetnek.”

Nagyatádi Szabó István a Somogy vármegyei Erdőcsokonyán, a mai Csokonyavisontán született. A politikus magáról a következőképpen nyilatkozott: „Voltam én arató, részes cséplő, napszámos, fuvaros, árokhányó, erdei famunkás; munkáltam feles földet, réteket, szolgáltam robotot, együtt szolgáltam uradalmi cselédséggel, s így sikerült birtokomat tehermentessé tenni és némileg gyarapítani. Voltam tűzoltóparancsnok, olvasóköri pénztáros, hitelszövetkezeti igazgatósági tag, községi elöljáró, fogyasztási adókezelő és községi bíró. 1904-ben lettem megyebizottsági tag.” Tegyük hozzá, hogy később – 1908-tól – ő lett az első paraszti származású országgyűlési képviselő, majd földművelésügyi miniszter is.

„A földművelő kisbirtokos, aki 70 százalékát képezi ennek a nemzetnek, megérdemli és megköveteli azt, hogy sorsában a jövőben ne nélküle történjék intézkedés, de helyet kér, éspedig számarányának megfelelően nemcsak a perifériákon, a vármegyei közéletben, de a mostani sorvasztó politikai élet gyökeres átalakítása érdekében a magyar parlamentben is! Helyet kér és helyet követel magának a föld jogán! Mert akié a föld, azé az ország!” – fogalmazott 1909-ben.

Az első magyarországi kisgazdapárt létrehozójaként politikai tényezővé emelte a parasztságot. Földreformban gondolkodott, de észszerű módon, a gazdasági racionalitásokat figyelembe véve kívánt hozzálátni a földosztáshoz. Nagyatádi 1920 augusztusában vette át a földművelésügyi tárca vezetését Rubinek Gyulától, majd szeptemberben benyújtotta földreformjavaslatát. December 7-én hirdették ki a Nemzetgyűlés által elfogadott, 1920. évi XXXVI. földreformról szóló törvénycikket, amellyel Nagyatádi Szabó István kénytelen volt kompromisszumot kötni.

De nemcsak a törvényalkotásban vett részt, hanem jelentős – mai szóval mondva vidékfejlesztési – terveket valósított meg. Egyebek közt megkezdte az Alföld fásítását, csatornarendszerek építésébe kezdett, a gazdáknak nemesített vetőmagokat juttatott el, új bortörvényt vezetett be, újjászervezte az erdészeti igazgatást, fejlesztette a tejszövetkezeti hálózatot.

Nagyatádi Szabó István három méter magas bronzszobrát 1932. április 29-én állították fel az akkori Földművelésügyi Minisztérium épületének Alkotmány utca felőli árkádsora elé – olvasható az Országgyűlés honlapján. Szentgyörgyi István szobrászművész alkotásának márványtalapzatán aranyozott bronz dombormű örökítette meg Nagyatádi Szabó István és gróf Bethlen István történelmi kézfogását.

Ugyanis 1922. február 2-án szimbolikusan ezzel a kézfogással jött létre az Egységes Párt – hivatalos nevén Keresztény-Keresztyén Földmíves-, Kisgazda- és Polgári Párt –, a két világháború közötti időszak politikai rendszerének kormányzópártja. Az új párt az 1922. május–júniusi választásokon sikerrel tudta biztosítani a konszolidációhoz szükséges parlamenti többséget Bethlen István számára.

A főváros közművelődési szakbizottsága 1947. június 26-án határozatot hozott a kézfogást megörökítő bronzrelief eltávolításáról. A politikus emlékművét – az emléktábla nélkül – 1990. augusztus 20-án újra felállították a Földművelésügyi Minisztérium előtt. A Kossuth tér rekonstrukciója során a bronzreliefet a fennmaradt fényképek alapján újraalkották, és 2016. június 22-én helyezték el a talapzaton.