Kerteket építünk

Ma is védenek a talajerózió ellen, szabályozzák a levegő minőségét, fosszilis energiahordozókkal látnak el bennünket a növények. „A szépség forrásai, és arra inspirálnak bennünket, hogy építsünk botanikus kerteket, és kisebb vagyonokat költsünk saját növénygyűjteményekre is” – írja Laws. Nézzünk néhány – számunkra is fontos, élelmiszerként használt – növényt, hogyan alakították az emberiség történelmét.

Legfőbb kenyérgabonánk, a búza évszázadok óta Európa legalapvetőbb élelmét jelenti. „Minden gabonaszem tökéletesen csomagolt élelemraktár” – fogalmaz Bill Laws, aki azt is megemlíti, hogy az ókori egyiptomi sírokban már ötezer évvel ezelőtt sütött kenyeret is találtak. De a lisztgabona története ennél is régebbre nyúlik vissza, hiszen már csaknem 12 ezer éve készít az emberiség lisztből készült ételeket.

A liszt előállításához természetesen szükség volt malmokra, amelyek kezdetben a szél vagy a víz energiáját használták fel a gabona őrléséhez. A malmok pedig nemcsak a molnároknak, hanem más mesterségeknek is adtak munkát. A malomköveket kőfaragók készítették, az őrléshez használt berendezéseket ácsok, vasöntők, kovácsok, gépészek állították össze. A XX. századra a malomipar hatalmas, gazdag vállalkozásokat hozott létre. A gépesítés nem csupán a malomipart változtatta meg, hanem a gabonatermesztés – vetés, aratás, cséplés – folyamatát is. Ennek következtében a vidéki életforma is megváltozott a század második felére.

A peruiak már évezredek óta krumplifogyasztók. Amikor a spanyol hódítók elpusztították az inka civilizációt, a burgonyát magukkal hozták Európába. A következő évtizedekben a krumpli olyannyira elterjedt, hogy például Írországban a XVIII. század végére a legfontosabb terménnyé vált. A krumplit nagypénteken ültették, miután az ördög elleni védelemként meghintették szenteltvízzel. A burgonyatermesztés hatásaként folyamatosan növekedett a népesség, ezzel együtt a családok egyre jobban függtek a növény terméshozamától.

Az 1840-es évek közepén több évben is gombakártevő pusztította el az írországi termést, ezek következtében folyamatos éhínségek sújtották a lakosságot. Az éhínségben és a tífuszjárványban egymillió ember halt meg, és további 2,5 millióan kivándoroltak az országból. Ennek lelki terhe Laws szerint több nemzedéken keresztül fennmaradt az ír lakosság körében.

„Ab ovo usque ad mala” (tojástól az almáig, vagyis elejétől a végéig) – mondták az ókori rómaiak, amely szólás azt is bemutatja számunkra, hogy a lakomákat tojással kezdték, és almával fejezték be. Az almának mindig jelentős szerepe volt az emberi táplálkozásban, manapság 7500 fajtát tartanak számon az egész évben hozzáférhető gyümölcsből. 
A középkorban, amikor a normannok 1066-ban hajóikkal megérkeztek Angliába, újfajta almákat és termesztési módszereket vittek magukkal. A XVIII. században már az egész világon elterjedt az almabor fogyasztása. A második világháború után Amerika is belépett az európai almatermesztő piacra, majd az ezredfordulóra Kína lett a világ első számú almaexportőre.

A szőlő nagy üzlet – írja Laws, aki azt is megemlíti, hogy a rómaiak tették azzá. A szőlőtermesztés és bortermelés az egyik legrégebbi hagyományos vidéki tevékenység szerte a világon – kivéve az iszlám országokat és a sarkvidéki területeket. A középkorban a szerzetesek monostoraiban készültek a legjobb borok. A burgundiai ciszterci rend például az egyik legjobb franciaországi borvidéken telepedett meg. Az egyházi központok mellett a nagybirtokok és a tudományos intézmények is fejlesztették a szőlészetet és a borászatot. Az évszázadok alatt az ötezret is meghaladta a nemesített szőlőváltozatok száma, manapság pedig csaknem harminc fajta adja a világ bortermelésének nagy részét.

A borok felemelkedéséhez hozzájárult az üvegpalack és a parafa dugó megjelenése. A Dél-Portugáliá­ban honos paratölgy kérgét három évszázada hasznosítják dugók készítéséhez. Az élő fák kérgét darabokban lehántják, majd a fa új kérget növeszt. A kéreglemezeket beáztatják, lapítják, majd préselik. Portugália 2000-ben naponta 40 millió parafa dugót gyártott, de a fémkupakok és a műanyag dugók elterjedésével a parafaipar jövője bizonytalanná vált. 

A bor szorosan összefügg a kereszténységgel. Jézus Krisztus az utolsó vacsoráján kenyeret evett és bort ivott. Amint Bill Laws fogalmaz, „a kereszténység az általános jóakarat igéjét terjesztette, és egy palack jó bor ugyanezt a hangulatot sugalmazza”.