Temesvár, napról napra

December 15.

Tőkés László sorsfordító beszéde megzavarta a megyei pártapparátust és a Securitate irányítóit. A helyzet kezelésére az a döntés született, hogy a lelkipásztort kötelező jelleggel a Szilágy megyei Menyő faluban helyezik el. A gyülekezet tagjai délután a templom előtt közösen tiltakoztak, hogy megakadályozzák a kitelepítést. Tőkés 19 órakor a lelkészlak ablakából beszélt a hívekhez, először magyarul, majd az egybegyűltek kérésére románul is. A Temes megyei pártfőtitkár – miután a Mária téren személyesen értékelte a helyzet súlyosságát – arra utasította a polgármestert, menjen a plébániára és ígérje meg, hogy a lelkészt nem költöztetik ki.

December 16.

Délelőtt Nicolae Ceauşescu tájékoztatást kért a temesvári helyzetről, ugyanis egyre többen gyűltek össze a református templom előtt, a tüntetők egy csoportja leállította a villamosközlekedést is, hogy elférjen a tömeg – derül ki a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében látható, Temesvár 1989 című ingyenes kiállítás tablóiról. A Román Kommunista Párt vezetője erre elrendelte a lelkész sürgős evakuálását. Délután az egyik tüntető a villamos ütközőjére mászva ezeket a mondatokat skandálta: Le Ceaușescuval! Le a kommunizmussal! Szabadság! Ettől a pillanattól kezdve a lelkészt támogató tiltakozás a rezsim elleni tiltakozássá változott. Napközben összesen 25 katonai különítményt állítottak fel Vasile Milea honvédelmi miniszter utasítására, amelyek a belügyes és a Securitate-tisztekkel együtt járőröztek a városban. A tüntetők este átvonultak Temesváron, hogy minél több embert győzzenek meg a csatlakozásról. Aznap több mint ezer embert brutálisan megvertek és letartóztattak, köztük száznál is több kiskorú volt.

December 17.

Másnap délután a Belügyminiszté­rium 375 katonája éleslőszert kapott (előtte vízágyúkat és botokat használtak a tüntetők ellen). A tárlat dokumentumai szerint a honvédelmi miniszter – Ceauşescu parancsára – harci készültségbe helyezte a honvédséget, páncélozott járművek és tankok vonultak az utcákon. A forradalom első áldozatát, Rozalia Irma Popescut elgázolta egy BTR harci jármű. Temesváron 14.40-kor bevezették a rendkívüli állapotot. A Szabadság téren 16 óra után tüzet nyitottak a tüntetőkre, aztán később a Városháza és az Opera téren, a központban is, lőttek a laktanyából, városszerte tüzeltek a járókelőkre, panellakásokra. Estére 325 sebesültet és 73 halálos áldozatot jegyeztek fel.

December 18.

Délelőtt Nicolae Ceauşescu Iránba indult. Távollétében feleségét, Elena Ceauşescut és sógorát, Manea Manescut bízta meg az ország vezetésével. Temesváron délután újra csoportok gyülekeztek a székesegyház előtt, a lépcsőn egy csapat fiatal, égő gyertyával a kezükben, betlehemes dalokat énekeltek, majd skandáltak. A katonák ismét tüzet nyitottak, könnygázgránátot dobáltak a tömegre.

December 19.

A múzeumkert tablóin sorjáznak a fekete-fehér portrék: ők mind a december 17-i mészárlás vértanú hősei. A hatóságok igyekeztek eltüntetni a mészárlás nyomait, Elena Ceauşescu utasítására 43 meggyilkolt ember holttestét a temesvári megyei kórház hullaházából egy hűtő teherautóba rakták, majd a fővárosba szállították és a bukaresti Cenusa krematóriumban elhamvasztották. A kiállításon látható egy fotó arról a csatornáról, ahová a hamut dobták. Azokban a napokban megsemmisítési céllal minden olyan orvosi dokumentumot begyűjtöttek a kórházakból, amelyekben golyó által okozott sérüléseket és haláleseteket említettek. Eközben folytatódtak a tüntetések – és sajnos a mészárlás is, újabb áldozatokkal. Több gyár dolgozói sztrájkba léptek.

December 20.

Az Opera téren mintegy 150 ezer ember gyűlt össze, azt skandálva: Le Ceauşescuval! Le a diktátorral! Ma Temesváron, holnap az egész országban! A tömeg nyomására, a honvédelmi miniszter jóváhagyásával a katonai alakulatok visszavonultak a laktanyába. Constantin Dascalescu miniszterelnök a városba repült, és a megyei pártszékház épületében a forradalmárok képviselőivel tárgyalt. Ceauşescu lemondását és a kormány eltávolítását követelték, továbbá szabad választásokat, a határok megnyitását, a letartóztatottak szabadon bocsátását, a halottak átadását a családjuknak, jobb életkörülményeket, valamint a temesvári valós helyzet bemutatását a rádióban és a tévében, vizsgálóbizottság felállítását és a bűnösök felkutatását. Este 19 órakor a hatalmas tömeg előtt is felolvassák a Civil Bizottság 12 pontban megfogalmazott követeléseit. Még aznap késő este Nicolae Ceauşescu aláírta a rendkívüli állapot bevezetéséről szóló elnöki rendeletet. Több egyéb abszurd intézkedése mellett azt is kérte, hogy másnapra szervezzenek egy támogató nagygyűlést Bukarestben, ahol százezer(!) „dolgozó ember” vegyen majd részt a temesvári események elítélésén. A Hazafias Gárda botokkal felfegyverzett csapatait Temesvárra küldték, mintegy 25 ezer főt.

December 21.

Temesváron folytatódtak a tüntetések, miközben bejelentették a honvédelmi miniszter öngyilkosságát. A Hazafias Gárda ütőkkel, botokkal felfegyverzett harcosai az Opera téren azt mondták az embereknek, hogy el fogják űzni a városba érkezett magyarokat…

December 22.

Az utcai tömeg nyomására Nicolae és Elena Ceauşescu helikoperrel elhagyta a Központi Bizottság bukaresti székházát, de még aznap elfogták őket Targovistéban. Aznap még lövések hallatszottak Temesváron, a forradalom bölcsőjében, ahol elkezdődött a Ceauşescu-rendszer bukása.