Elveszett városok

Valószínűleg azért hozták létre az első városokat – írja Philip Matyszak brit ókorkutató –, hogy „egy helyre csoportosulhassanak a nem mezőgazdasággal foglalkozó emberek, ezáltal hasznosítva a mezőgazdasági többletet, illetve lehetővé téve a kormányzást, a vallást, az oktatást és a kereskedelmet”. Ám Matyszak szerint az is elképzelhető, hogy nem a mezőgazdasági többlet miatt jöttek létre a városok, hanem a városokban élő emberek kezdtek földművelésbe, hogy megtarthassák a kialakult életmódjukat. 

Az író a magyar nyelven is megjelent, Az ókori világ elveszett városai című kötetében azt is hangsúlyozza, több oka is lehetett annak, hogy miért néptelenedtek el az ősi, fénykorukban virágzó települések: előfordult, hogy a város környezete elsivatagosodott, de volt olyan hely is, ahol az elnéptelenedéshez az vezetett, hogy máshová helyeződött át a kereskedelmi útvonal. Akadnak olyan városok, amelyek a mitológiá­ban élnek tovább: ilyen például Trója és Atlantisz. 

Séta a háztetőkön 

Az egyik legrégebbi város, a körülbelül kilencezer éve alapított Çatal Hüyük a mai Törökország területén található. Fénykorában csaknem kétezer, átlagosan 25 m² alapterületű házban lakott a település több ezer lakosa. A város különlegessége, hogy a házakat egymáshoz tapasztották, gyakran közös falakkal, így azokba a tetőn keresztül lehetett bejutni. Ha tehát valaki távozott a lakásából, a háztetőkön keresztül tudta megközelíteni a kiválasztott úti célját. A település lakói minden bizonnyal már foglalkoztak mezőgazdasággal és állandóan vadásztak. Fő terményük az alakor- és a tönkölybúza, valamint az árpa volt. 

Ám Çatal Hüyükben nemcsak utcákat nem hoztak létre, hanem temetőket sem. A lakosok a halottakat saját házaik alatt temették el. Egyébként az épületeiket is gyakran újjáépítették, a város elnéptelenedése (Kr. e. 5700 körül) előttről 18 réteg állapítható meg. A települést feltáró kutatók egyelőre nem találtak középületeket, köztük templomot és palotát sem, csak lakóházakat. Az első ásatásokkor nagy számban kerültek elő nőket ábrázoló szobrok, a későbbiekben azonban már férfialakokat megjelenítő alkotásokat is találtak. A kutatók szerint a településen békés társadalom élt, amelyben egyfajta egyenlőség is megvalósulhatott a városlakók között. 

A napisten kultusza 

Uaszet – ez volt az eredeti neve Thébának, Egyiptom hosszú évszázadokig működő városának. Uaszet az egyik legelső egyiptomi város lehetett, még a fáraók előtti korban, Kr. e. 3200-ban alapították, és történetét meghatározta a Nílus közelsége. Théba Ámon napisten legfőbb kultuszhelyévé vált, ezáltal egyre nagyobb szerepet vívott ki magának. Kr. e. 661-ben az asszírok feldúlták és lerombolták Thébát. Habár a település még néhány évszázadig lakott maradt, de jelentősége megszűnt. Ámon kultuszhelyét a III. században núbiai betörés pusztította el végleg. A későbbi évszázadokban a keresztények, majd az arabok az ősi sírokat lakásokként hasznosították. Az egykori Théba helyén ma Luxor városa áll. 

Thébának fontos része az úgynevezett nekropolisz, a halottak városa, vagyis a temetkezési hely. Az előkelők már a korai időkben is a sziklasíros temetkezést alkalmazták, ez a királyok temetkezésében is megjelent. Itt található a Királyok völgye, amely megváltoztatta a halotti kultuszt is, ugyanis egy idő után már a szántóföldek és a sziklás meredek lejtők találkozásánál temetkeztek. 

Küklopszi falak 

Mükéné legendás ókori görög város a Peloponnészoszi-félszigeten. A monda szerint Perszeusz alapította, Homérosz szerint az akropoliszon épített palotaegyüttes Agamemnón székhelye volt. A település és a körülötte kialakult mükénéi civilizáció Kr. e. 1650 és 1050 között élte fénykorát. Ez idő alatt megépült a fellegvár, amely masszív falaival kivívta a későbbi korok csodálatát. A falakat el is nevezték küklopszinak, hiszen úgy vélték, hogy ekkora építményt csak az egyszemű óriások, vagyis a küklopszok készíthettek.

Mükéné fejlett közigazgatással, kereskedelemmel és kézművességgel rendelkezett, termékei távoli vidékekre jutottak el. A várost valószínűleg tűzvész pusztította el, és az összeomlásról az is kiderült, hogy valakik megostromolták a települést, amely véget vetett az ott kialakult, évszázadokig fennállt civilizációnak. Mükéné – napjainkban is zajló – régészeti feltárását Heinrich Schliemann kezdte el 1874-ben, aki maga is hozzájárult a mítoszteremtéshez: például azzal, hogy az általa megtalált, egy aranylapból elkészített maszkot Agamemnónnak tulajdonította. Az azonban nem a legendák körébe tartozik, hogy a mükénéi palotába – csakúgy, mint évezredekkel ezelőtt – ma is az oroszlános kapun keresztül léphetünk be.