Nemzetek harca az iskolapadban

Anyám bánatos özvegyi életet élt. Én sem ismertem a vigasságot – így emlékezett vissza később önéletrajzi írásában Klebelsberg Kunó a gyermekkorára. Az Arad vármegyei Magyarpécskán született; édesapja, gróf Klebelsberg Jakab a császári és királyi hadsereg huszárezredének századosa volt; édesanyja, Farkas Aranka köznemesi családból származott. Kétéves korában veszítette el az édesapját, ezután az édesanyja Székesfehérvárra költözött a családjához, amely segítette őt a gyermek nevelésében. 

A helyi ciszterci gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, ezt követően jogot tanult Budapesten, Münchenben, Berlinben és a párizsi Sorbonne-on, majd 1898-ban államtudományi doktorátust szerzett. Látható, az oktatás területén diákként gazdag tapasztalatokra tett szert, mielőtt politikai pályafutása elkezdődött. Mindezeket is kiválóan kamatoztathatta, amikor Bethlen István kormányában vallás- és közoktatási miniszterként tevékenykedett 1922-től 1931-ig. 

Klebelsberg minisztersége alatt a kultúra és oktatás fejlesztését tekintette a nemzet felemelkedése kulcsának. Híres volt a „kultúrfölény” eszméjéről, mely szerint Magyarország csak akkor maradhat versenyképes, ha polgárai műveltségben felülmúlják más nemzetek tagjait. A trianoni trauma után abban hitt, hogy „fegyverek nélkül is visszaszerezhető” a magyar önbizalom – mégpedig a tudomány és oktatás révén. 
Ennek érdekében nagyszabású vidéki iskolafejlesztési programot indított: több mint ötezer „népiskolai objektum” épült Magyarországon, hogy a legeldugottabb falvakban és tanyákon élő gyermekek is hozzáférjenek az alapfokú oktatáshoz. Abban az időben ugyanis a hazai analfabetizmus még mindig 10 százalék körül volt. A modern népiskolák fala már nem vályogból készült, hanem téglából, vörösfenyő padozattal, nagy ablakokkal, gyakran tanítói lakás is tartozott hozzájuk. Az új tanyasi iskolák lettek a tanyavilág kul­túr­köz­pont­jai, ahol könyvtár is volt, a gazda-, iparos- és olvasókörök itt tarthatták összejöveteleiket. 

Ezzel párhuzamosan került sor a polgári iskolák és a középiskolák reformjára, ezenkívül támogatta a tanítóképző intézetek fejlesztését. Nagy súlyt helyezett a trianoni békeszerződés következtében elvesztett intézmények pótlására: a Pozsonyról Pécsre költözött Erzsébet Tudományegyetem, a Kolozsvárról Szegedre telepített Ferenc József Tudományegyetem, valamint a debreceni Tisza István Tudományegyetem fejlesztésére. Felépíttetett továbbá 21 klinikát és három főiskolát (a testnevelésit Budapesten, a szegedit és a soproni erdészetit). 1930-ban ő hívta haza Szent-Györgyi Albertet Cambridge-ből és kinevezte a szegedi Orvos Vegytani Intézet vezetőjének. 

Nemzetközi kapcsolatokat is épített – új szemlélettel. Klebelsberg nem zárkózott be a Trianon utáni elszigeteltségbe, hanem kifejezetten fontosnak tartotta, hogy a magyar diákok és az értelmiség jelen legyen külföldön is. Ezért hozta létre Nyugat-Euró­pában a Collegium Hungaricumok hálózatát: 1924-ben Bécsben és Berlinben, 1927-ben Rómában, Párizsban és Zürichben nyílt ilyen intézmény. 

Klebelsberg felismerte a tudományos kutatás és innováció fontosságát is. Ő alapította az első valódi kutatóintézeteket Magyarországon; a Tihanyi Biológiai Intézet, a Széll Kálmán Társadalomtudományi Intézet, valamint az Országos Testnevelési Tanács mind az ő kezdeményezésére jött létre. Ő valósította meg először hazánkban a tudatos sportpolitikát és -diplomáciát, megépíttette a margitszigeti Nemzeti Sportuszodát. Nagy hangsúlyt helyezett a népegészségügyre, az egészségügy legsürgetőbb feladatának a gyermekhalandóság csökkentését és a gyermekbetegségek elleni harcot tartotta. 
Támogatta az Országos Magyar Gyűjteményegyetem létrehozását, amely magában foglalta a Nemzeti Múzeumot, a Széchényi Könyvtárat és más jelentős kulturális intézményeket. Emellett ösztönözte az Akadémia munkáját, és szorgalmazta a tudományos kutatások gyakorlati alkalmazását az ipar és a mezőgazdaság területén. A Széchenyi Tudományos Társaság 1927-es megalapításával az üzleti világ befolyásos embereit hozta kapcsolatba a tudósokkal. 

Politikai nézetei között a neonacionalizmus eszméje a nemzeti identitás és kultúra megerősítését célozta. Ugyanakkor tevékenysége nem mentes a vitáktól; egyes intézkedései – mint például a numerus clausus törvény támogatása, amely korlátozta a zsidó hallgatók egyetemi felvételét – máig ellentmondásos megítélés alá esnek. 
Barátságos, jó humorú, ugyanakkor határozott, karizmatikus vezetőként emlékeztek rá azok, akik személyesen ismerték. 1932. október 11-én hunyt el Budapesten. A Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel, majd Szegedre kísérték. A szegedi dóm kriptájában nyugszik – amelynek építését és a tér kialakítását ő kezdeményezte.