Véget ért a megszállás

Moszkvában 1990. március 10-én írták alá azt az egyezményt, amelynek értelmében a Szovjetunió kivonta csapatait Magyarország területéről. A két ország külügyminiszterei, Eduard Sevardnadze és Horn Gyula által szignált megállapodás rendelkezéseinek értelmében a hidegháborút ekkorra nyilvánvalóan elvesztett szuperhatalomnak 1991. június 30-ig kellett kivonnia a személyi állományt, a fegyverzetet, a haditechnikai eszközöket és az anyagi eszközöket hazánkból. A ki­­vonási ütemtervnél ügyeltek arra, hogy elsőként a csapásmérő, támadó erők távozzanak. Összesen 100 380 szovjet állampolgár hagyta el hazánkat: e létszám felét katonák tették ki, a fennmaradó hányad a tisztek családtagjaiból és polgári alkalmazottakból állt. 

A csapatkivonási műveletek gyakorlatilag azonnal megindultak. A szovjet fél március 12-én kezdte meg a Déli Hadseregcsoport katonái­nak kivonását a hajmáskéri harckocsizó alakulatok elindításával. Az első vonat, amely a személyi állomány tagjait vitte haza, március 13-án indult útnak szintén Veszprém megyéből, kocsijaiban a gépesített lövészek egy zászlóaljával. 

A csapat- és eszközkivonás természetesen óriási infrastruktúrát mozgatott, hiszen a több mint százezer személyen túl körülbelül 27 ezer technikai eszközt és több százezer tonna egyéb anyagot, felszerelést kellett elszállítani. A záhonyi átrakóállomás nem bírta volna az óriási terhelést, így a szovjetek két újabb állomást építettek, Mándokon és Tornyospálcán. E három létesítményben rakodták át a magyarországi szovjet laktanyákból érkező katonavonatok utasait és szállítmányait a széles orosz/szovjet nyomtávú kocsikra. A feladatot végrehajtó katonákat a két település mellett felépített sátortáborban helyezték el. A teljes műveletsorozat mintegy másfél ezer vasúti szerelvényt – összesen csaknem 35 ezer vasúti kocsit – vett igénybe. A szállítások során a Magyar Államvasutak nagyjából egymilliárd forintnyi árbevétellel gazdagodott. 

A folyamatos munkálatok az ütemezésnek megfelelően haladtak, sőt, a szovjetek végül kicsit még előbb is befejezték a csapatkivonást a tervezettnél: az előirányzott 1991. június 30. helyett két héttel korábban, június 16-án távozott Magyarországról az utolsó szovjet katonavonat Záhonynál, rajta az ekkorra felszámolt rakodóbázisok és a sátortábor felszerelésével. 

A Déli Hadseregcsoport parancsnoka, Viktor Silov altábornagy három nappal később, június 19-én, délután háromkor utolsóként hagyta el hazánk területét. Gyalog lépte át a szovjet–magyar határt, majd civilben, diplomata-útlevéllel, egy Volgában ülve hajtott át a Záhony és Csap közti Tisza-hídon. Levetett egyenruháját később a Terror Háza Múzeumnak adományozta.