Amikor a diákoknál betelt a pohár
A XX. század történetében több példát láttunk arra, amikor bátor fiatalok, zömében diákok kiálltak a szabadság mellett, vakmerően szembeszálltak megszálló hatalmakkal, elnyomó rendszerekkel. November 17-én, a nemzetközi diáknapon arra emlékezik a világ, hogy 1939-ben ezen a napon a nácik példátlan megtorlást hajtottak végre Prágában egyetemi, főiskolai hallgatók és oktatók körében. Összeállításunkban további tiszteletre méltó kiállásokról is szólunk.
Kép: A párizsi zavargások, majd az általános sztrájk hatására az egyetemek nagyobb autonómiát kaptak
Diákok békés tüntetést szerveztek a Csehszlovák Köztársaság kikiáltásának évfordulóján, 1939. október 28-án a prágai Károly Egyetem környékén, amelyet erővel fojtottak el, amikor egyenruhások tüzet nyitottak a hallgatókra. Jan Opletal, 24 éves orvostanhallgató a zavargások közben súlyosan megsebesült, november 11-én belehalt hassérülésébe. Temetése 15-én újabb tömegeket vitt az utcára, és a több ezer diák részvételével náciellenes megmozdulássá vált.
Két nappal később a náci hatóságok Adolf Hitler parancsára az összes cseh- és morvaországi felsőoktatási intézményt bezárták. Bírósági ítélet nélkül kivégeztek kilenc diákvezetőt és professzort, továbbá több mint 1200 hallgatót koncentrációs táborba hurcoltak. A cél nem csupán az engedetlenség megtorlása volt, hanem az értelmiségi-utánpótlás megtörése.
November 17-e így vált a fiatalok szabadságküzdelmének szimbólumává, amelyet 1941-ben a londoni száműzetésben működő csehszlovák diákszervezet javaslatára az International Students’ Council nemzetközi emléknappá nyilvánított. A második világháború után az ENSZ is elismerte.
Zavargások Nyugaton
A franciaországi nanterre-i egyetem egyik fakultásán 1968 márciusában a diákok elégedetlenkedni kezdtek az elavult oktatási körülmények, a túlzsúfoltság, a felszereltség hiánya miatt, és elfoglalták az egyetem tanácstermét. A rektor elrendelte a bölcsészkar ideiglenes bezáratását, és több diák ellen fegyelmi eljárást indított. Másnap a diákok a párizsi Sorbonne egyetem udvarán gyűltek össze, ezzel tiltakoztak a rektor intézkedései ellen. Itt már a rendőrség is beavatkozott, az utcákon verekedés tört ki, bezárták a Sorbonne-t.
Május 10-én ülősztrájkot tartottak, és a város több egyetemén is zavargások törtek ki. A sorozatos diáktüntetéseken súlyos összecsapások alakultak ki a rendőrök és az egyetemisták között.
Az események hatására általános sztrájkmozgalom kezdődött, amelyhez több millió munkás csatlakozott: a szakszervezetek béremelést, rövidebb munkaidőt és több szociális ellátást követeltek. (Nyugat-Európában ezenkívül nemegyszer a fogyasztói társadalom, a kapitalizmus és a vietnámi háború ellen is tüntettek.) Négy hétig teljes káosz uralkodott az országban. Charles de Gaulle, a Francia Köztársaság elnöke új választást írt ki júniusra, ahol pártja óriási fölénnyel győzelmet aratott. A régi-új elnök a követelések közül többet teljesített: az egyetemek nagyobb autonómiát kaptak, a nagyvállalatokon belül pedig a szakszervezetek működése törvényessé vált.
Tüntetések mifelénk
Lengyelország fővárosában 1968 januárjában ötven egyetemi hallgatót letartóztattak, Adam Michniket pedig elbocsátották az egyetemi állásából, mivel egy szovjetellenesnek ítélt színdarab betiltása ellen tiltakozott. Márciusban a varsói diákmegmozdulások átterjedtek az egész országra. A lengyel egyetemek sztrájkba léptek, a hallgatók pedig Krakkóban és Poznanban is összecsaptak a rendőrökkel. Júniusban Belgrádban a filozófiai és szociológiai kar elfoglalásakor kijelentették: „Elegünk van a vörös burzsoáziából!”
A szocialista rendszer elleni mozgaloma a maga teljességében Csehszlovákiában bontakozott ki, ahol 1968 januárjában Alexander Dubcek került a Kommunista Párt főtitkári posztjára. Ekkor már az országban nagy volt az elégedetlenség, tüntetéseket is tartottak a rossz gazdasági helyzet és az igazságtalan politikai perek miatt. Ezen próbált enyhíteni Dubcek, például elengedte a politikai foglyokat, márciusban megszüntette a sajtó cenzúráját. Próbált egy élhetőbb Csehszlovákiát teremteni – ezt nevezték el emberarcú szocializmusnak –, miközben persze a Szovjetunióval megpróbálta fenntartani a jó kapcsolatot.
Reformjai viszont veszélyt jelenthettek a szocialista országokra. Ennek következménye lett, hogy augusztusban a Varsói Szerződés katonái (Románia kivételével), élükön a szovjet csapatokkal, bevonultak Csehszlovákiába. Így ért véget Dubcek hatalma, és Gustav Husak érkezett a helyére.
1969-ben Jan Palach 18 éves prágai egyetemista a bevonuló szovjet csapatok ellen tiltakozva felgyújtotta magát a Vencel téren. Néhány nap múlva Magyarországon a 17 éves Bauer Sándor gyújtotta fel magát a Nemzeti Múzeum kertjében, ő is az elnyomás ellen tiltakozott.
Pekingi tavasz
1989. április 15-én halt meg a Kínai Kommunista Párt volt főtitkára, akit halála előtt két évvel azért váltottak le, mert nem volt elég kemény az akkori diákmozgalmakkal szemben. Hu Jao-pang egy politikailag szabadabb rendszert akart létrehozni, sokaknak ő volt a demokratikus reformok szimbóluma. Főleg a diákoknak, akik április 18-tól kezdve a pekingi Tienanmen térre, avagy a Mennyei béke terére vonultak, és demokratikusabb, átlátható kormányzást, sajtószabadságot, a korrupció felszámolását követelték. Másnap már 100 ezer, két napra rá több mint 200 ezer ember gyűlt össze, április 27-én pedig félmillió sztrájkoló lázadt a kommunista rendszer ellen a téren!
Június elején a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg körbevette a várost, 3-án sötétedés után pedig megindult a tér kiürítése. Eleinte a rendőrség gumibotokkal, állatok leölésére vágóhídon használt villamos pisztollyal, majd könnygázzal oszlatta a tömeget. Amikor ez nem járt eredménnyel, a katonák előbb a levegőbe, majd a tüntetőkre lőttek.
Teng Hsziao-ping állítólag azt mondta: „Kétszáz halott húsz év békét hozhat Kínára.” A kínai vezetés szerint „az ellenforradalmár zavargások” megtorlása során 200 civil és a rendvédelmi erők „többtucatnyi” tagja vesztette életét – azonban egy 2017-ben nyilvánosságra hozott dokumentum arról írt, hogy a legszerényebb becslés szerint minimum tízezren haltak meg.
