Mozaikok Klebelsberg Kuno emlékezetéből

Klebelsberg Kuno emlékezete az elmúlt évtizedekben folyamatosan változott. A két világháború között emlékére szobrot emeltek, díjat alapítottak, valamint emlékbizottságot is létrehoztak, a kommunista hatalomátvétel idején „fasiszta” politikusként jellemezték, majd a rendszerváltoztatás után rehabilitálták. Ma is közterületek, kulturális és oktatási intézmények viselik a nevét, valamint emlékét őrzi az egyik szegedi városrész, a fővárosi emlékmű és a család felújított kastélya is. 

Vasutasok lakótelepe 

Felavatták a Klebelsberg-telepet – adta hírül a Délmagyarország 1928. október elején. A hírből kiderült, hogy „a szegedi vasutasok új lakótelepét, a Klebelsberg-telepet és a telep új iskolájának” avatása után a meghívott vendégek „megtekintették a 217 telekből álló lakótelep már felépült száz új lakóházát”, majd a telep lakossága gyűlést tartott. Az eseményen a kultuszminisztert, akiről elnevezték a telepet, dr. Aigner Károly főispán képviselte. A telep neve korábban a Hattyas, majd a Vasutas­telep nevet is viselte. 

„Ahogy a történelem változott, úgy változott a telep is. 1930-tól közel három évtizedig, 1958-ig a városrész nevével emlékezett és tisztelgett a nemrég rehabilitált gróf Klebelsberg Kunónak, vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Nem véletlen, hogy nagy tiszteletnek örvendett az adományozó, támogató országgyűlési képviselő, de hogy emlékét is elfelejtsék, 1958-ban – nem az itt lakók kérésére – újból Hattyasnak jegyzik a városrészt” – írta a Reggeli Délvilág 1992 júniusában. Néhány héttel később a lap már a következőről tudósított: „A Hattyastelep visszakapta 1930-tól 1958-ig viselt nevét, a Klebelsberg-telep elnevezést, utalva a háború előtti nagy hírű kultuszminiszterre, gróf Klebelsberg Kunóra.” 

Fényes ünnepség 

„Meghatottan nézzük a szobrot, amely előtt nemzedékek fognak elvonulni. Nemzedékek, szívükben hűséggel és hálával Klebelsberg Kuno iránt, aki a legnehezebb időkben oly mérhetetlenül sokat tett a magyar közművelődésért” – fogalmazott az Est napilap publicisztikája 1939 májusában, a budapesti Klebelsberg-emlékmű avatásakor. A cikk azt is hangsúlyozta, hogy Klebelsberg „reformpolitikus volt, lelkét szakadatlan reformláz fűtötte”, és „nagy távlataiban mindennek megvolt a maga helye, a messzi tanyai iskolának éppúgy, mint a nagyvárosi klinikának, számára semmi sem volt kis ügy vagy jelentéktelen ügy, a falusi iskola egészségügye éppúgy foglalkoztatta, mint a külföldi kollégiumok felvirágoztatása”. 

A szobor, amelyet Grantner Jenő alkotott, az Est szerint „szép szimbóluma Klebelsberg Kuno felejthetetlen munkájának”, amelynek „emléke elevenen él egész közművelődésünkben”. A lap a Klebelsberg-szobor leleplezését, amelyen Horthy Miklós kormányzó is részt vett, „a magyar kultúra fényes ünnepségének” tartotta. Az eredetileg az Eskü – a mai Március 15. – téren elhelyezett, római klasszicizáló stílusban készült szoborcsoport főalakja Klebelsberg Kuno, a mellékalakok közül a nő a művészetet, a férfi a tudományt jelképezi. Az emlékmű a második világháborúban megsérült, majd 2001-ben állították fel az újjáalakított szoborcsoportot a budapesti ciszterci Szent Imre-templom mellett. 

Időutazás a kastélyban 

Gróf Klebelsberg Kuno pesthidegkúti kastélyát „Magyarország öt kultúrtörténetileg legfontosabb épületegyüttese között tartják számon” – olvasható a kastély honlapján arról az épületről, amelyben az egykori kultuszminiszter az 1920-as évektől haláláig lakott, „s jelentős hazai és külföldi személyiségeket, kultúr­po­li­tikusokat fogadott e helyen”. Az ismertető szerint Klebelsberg a pest­hi­degkúti területet az 1920-as évek elején vásárolta meg a Parsch családtól, „s a meglévő épületek átalakításával hozta létre a mai kastély­együttest, majd körülötte a parkot”. Az építkezés első üteme 1926-ban, a második 1930-ban fejeződött be. 

Klebelsberg Kuno halála után az özvegy és húga laktak a kastélyban, amelyet a II. világháború után bérbe adtak, és üdülőnek használtak. 1949-ben az állam lefoglalta az épületet, majd kitelepítették az özvegyet, és „a 4000 kötetes könyvtárat teher­autóra dobálva ismeretlen helyre elvitték”. Ezután a Szakszervezetek Világszövetségének iskolája, majd SZOT-üdülő, később kórház, tüdőszanatórium és pszichiátria is működött az épületekben. 2008-ban visszavásárolta a magyar állam. Később felújították az épületegyüttest, a rekonstrukciós munkák 2015-ben kezdődtek meg. A kastélyszárnyban a Klebelsberg-emlékház kapott helyet, de elkészült egy vendégház is. „A rekonstrukció célja volt, hogy az emlékhely az egykori kultuszminiszter életét és korát bemutassa, időutazást hozzon létre a magyar történelem egyik leg­drá­maibb korszakában, a múltat összekösse a jelennel, a legmodernebb technikával, a Collegium Hungaricumok hagyományát folytatva” – hangsúlyozza a klebelsbergkastely.hu írása a kulturális rendezvényközpontként funkcionáló kastélyépületről.