Páncélosok tábornoka

Fácánvadászatra indult a Németországban tartózkodó Patton tábornok a tiszteknek járó Cadillackel 1945. december 9-én hajnalban. Mannheim külterületén egy katonákat szállító amerikai teherautó beleütközött az autójukba. A balesetben a tábornokon kívül senki sem sérült meg, a jobb hátsó ülésen utazó Patton minden végtagja lebénult. Mentővel a heidelbergi katonai kórházba szállították, és bár a következő napokban állapota javult, december 21-én hirtelen elhunyt. 

Patton halálával az amerikai hadsereg az egyik legjelentősebb katonai vezetőjét veszítette el. Az amerikai 3. hadsereggel elért sikerei után a németek is elismerték eredményeit,­ az amerikai fogságba esett Gerd von Rundstedt német tábornagy a szövetségesek legjobb tábornokának tartotta. Habár Patton halálának okaként tüdőödémát és szívelégtelenséget állapították meg, halála egyaránt érdekében állhatott a szövetségeseinek és az ellenségeinek. Határozottan szovjetellenes volt, és a szövetséges hadvezetést is arra akarta rávenni, hogy a Vörös Hadsereget szorítsák ki Európából. Van olyan vélemény is, amely szerint az amerikai és a szovjet titkosszolgálat likvidálta a tábornokot. 

Nagyszerűen káromkodik 

Az Egyedül Vagyunk című magyarországi fajvédő lap 1943 júniusában idézte a Philadelphia Rekord vezércikkíróját. Call Tinney szerint Patton alkalmas volt arra, hogy „megfelelő rokonszenvet ébresszen maga iránt a széles tömegek előtt”. A lap hozzátette: „Hogy miért, azt így magyarázza meg a »Philadelphia Rekord« derék vezércikkírója: »…nagyszerűen tud káromkodni, nagyon haragszik a japánokra és a németekre egyaránt, külső megjelenése veszedelmesen hasonlít Clark Gable-ra és Andy Jacksonra egyaránt, van benne valami Bill Hickok és Daniel Boone-ból is, s ezenkívül Kaliforniában született, és sohasem válik meg két hatalmas pisztolyától!«” 

Túlterhelt katonák 

Az Esti Kis Újság 1943. november végén beszámolt egy olyan esetről, amely nem vetett jó fényt Pattonra. Az amerikai szenátus katonai bizottsága november 24-én felkérte a hadügyminisztert, hogy tegyen részletes jelentést Patton tábornok ügyéről. A jelentést a lap így ismertette: „George Patton tábornagy augusztus 10-én Szicíliában meglátogatott egy hadikórházat. Beszélgetett a sebesültekkel és végigjárt a betegágyak között. Egy húsz év körüli sebesült katonához érve, aki a háborús évek kezdetén Pearl Harbourban állomásozott és Tunéziában, valamint Szicíliá­ban szerezte első harci tapasztalatait, az altábornagy nem tudta, hogy ez a katona idegsokkban szenved, és arra a kérdésre, mi a baja, a következő választ kapta: idegeim felmondták a szolgálatot, nem bírom elviselni az ágyúzást. Pattont ez a válasz rendkívül felháborította, és parancsot adott a katonának, hogy azonnal térjen vissza a frontra. Azzal vádolta, hogy gyáva, és két pofont adott neki, amikor a katona sírni kezdett.” 

Amikor az amerikai hadsereg másik tábornoka, a későbbi elnök, Dwight D. Eisenhower értesült az esetről, felelősségre vonta Pattont. A magyarországi újság arról is hírt adott, hogy parancsot adott neki, haladéktalanul kérjen bocsánatot a katonától azoknak a sebesülteknek a jelenlétében, akik az esetnél jelen voltak. „Eisenhower tábornok ezzel az ügyet elintézettnek tekintette”, valamint „szerinte a tábornok is lehet annyira túlterhelve, hogy ugyanaz az idegbántalom érje, mint az egyszerű katonát” – írta meg az Esti Kis Újság. 
Az Amerikában megjelent Magyar Jövő 1945 januárjában egy másik, közkatonával kapcsolatos esetről számolt be. „Norton G. Addison chicagói fiú, a 35-ik divízió közvitéze, négy napos szabadságot kapott, amelyet igen kellemetesen töltött el a 3-ik Hadsereg pihenő táborában. Ezek után, amikor letelt a pihenés ideje, néhány sort hagyott a »házigazdának«, megköszönve a szórakozás és pihenés kellemetességeit.” Néhány nappal később a katona Pattontól kapott egy levelet, amely így hangzott: „Kedves Addison, 35 éve próbálok gondoskodni katonáim egészségéről és boldogságáról, mindazonáltal ez volt az első eset, hogy valaha is írásban kaptam köszönetet ezért az igyekezetemért. Nagyon értékelem ezt.” 

Népszerű hadvezér 

Eisenhower 1945 őszén azzal vádolta meg Pattont, hogy Bajorországot nem tisztítja meg „elég gyors ütemben” a náciktól, és a Kis Újság arról is beszámolt, hogy október elején Pattont megfosztották a németországi amerikai megszállási övezet keleti részének parancsnoki tisztségétől. A magyarországi kisgazdalap azt is ismertette, hogy az amerikai sajtó védelmébe vette Pattont: „Lehet, hogy Patton tábornok nem jó diplomata és nem rendelkezik kellő államférfiúi ismeretekkel, de annyi bizonyos, hogy remek katona és tökéletes hadvezér. Patton tábornok nagy népszerűségnek örvend az Egyesült Államokban, ahol a nép egyszerűen csak »Georgie«-nek becézi.”