Dicső szabadság és törvényes juss

Családjától elszakítva, Habsburg-hű szellemben nevelték II. Rákóczi Ferencet. Apját három hónapos korában elvesztette, és édesanyja, Zrínyi Ilona nem vehette őt gyámsága alá, mert a Habsburgok ragaszkodtak hozzá, a gyámság I. Lipót királyt illeti, hiszen I. Rákóczi Ferenc végrendeletében Lipót pártfogásába ajánlotta a fiát. Habár Lipót főgyámsága megmaradt, az árvák gyámja egy időre mégis anyjuk lehetett, és 1680-tól a munkácsi várban éltek. 

Zrínyi Ilonát 1682-ben feleségül vette Thököly Imre. Miután a Habsburgok megszerezték a Rákóczi-birtokokat, Lipót az árvák neveltetését Kollonich Lipót későbbi esztergomi érsekre bízta. Rákóczit a családjától elszakították, majd az országban egyre nőtt az elégedetlenség, és mindez fokozta benne a Habsburgokkal szemben érzett gyűlöletet. 

Brezáni kiáltvány 

A XVIII. század kezdetére szinte az összes magyarországi társadalmi réteg elégedetlen volt a Habsburg-ház politikájával. „A törvényt nem ismerő uralomvágy mindenre kiterjedt. A közös bajokat, amelyek ellen a nemzet küzdött, könnyen vettem mindaddig, amíg az ifjúság kicsapongásai közben öt évet töltöttem Csehországban, a többit Olaszországban vagy a bécsi udvarnál. De aztán újra letelepedtem hazámban, amelynek sok magánsérelme és még inkább közös sérelme jobban megéreztette velem, milyen elnyomás alatt nyögött a haza” – írta Rákóczi az Emlékiratokban az 1703-as év kapcsán, amikor a brezáni kiáltvánnyal a szabadságharc élére állt. 

Brezán várában Rákóczi harcba hívta az ország lakosságát, célja a Habsburg-elnyomás felszámolása volt. Egyebek mellett fontosnak tartotta, hogy az idegen katonaság vonuljon ki az országból, az uralkodó tartsa tiszteletben a nemesi jogokat, legyen lehetőség a szabad királyválasztásra, ülésezzen az országgyűlés és legyen vallásszabadság. 

II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc eseményeiről és céljairól tájékoztatni szerette volna a külföldi támogatóit, ezért latin nyelven újságot jelentetett meg. Az is a célja volt, hogy az 1703-ban Bécsben alapított kurucellenes Wienerisches Diarium című újságot ellensúlyozza. Az 1705 és 1710 között megjelent Mercurius Hungaricus (vagyis Magyar Merkúr) az első magyarországi újság volt, és a második számától már Mercurius Veridicus ex Hungaria (vagyis Magyarországi Igazmondó Merkúr) címen jelent meg. A lapot Ráday Pál, Rákóczi személyi titkára szerkesztette a különböző helyszínekről érkezett tudósításokból. 

Sikerek és kudarcok 

A Habsburgok spanyol ágának kihalása után 1701-ben kitört a spanyol örökösödési háború a franciák és a Habsburgok között. XIV. Lajos francia király ezért támogatta Rákóczi mozgalmát, hiszen jól jött neki egy olyan felkelés, amely gyengítheti a Habsburgokat. Habár a franciák pénzügyi támogatást nyújtottak a magyar szabadságharc számára, politikai szövetség megkötésére nem voltak hajlandók. Rákóczi a porosz, a svéd, az angol, az orosz és a holland uralkodóktól is remélt támogatást, de valódi eredményt hozó szövetségkötések nem valósultak meg. 

Mindezek mellett kezdetben sikereket értek el a kuruc seregek. 1704-ben a gyulafehérvári országgyűlésen Erdély fejedelmévé, 1705-ben Szécsényben Magyarország vezérlő fejedelmévé választották Rákóczit. Az 1707-es ónodi országgyűlésen kimondták a Habsburg-ház trónfosztását. 

„És ekképpen régi dicső szabadságunknak, s legfelső törvényes jussunknak erejével és authoritásával, mely mind isteni, mind emberi törvények szerint reánk szállott és származott – senki arra bennünket nem kényszerítvén, sem abban ellent nem tartván, hanem teljes jókedvünkből és szabad akaratunkból hazánkban interregnumot lenni vallunk, tudniillik országunkat király nélkül lenni jelentjük és hirdetjük” – fogalmazott az országgyűlés rendelkezése. 

A kuruc sereg 1708-ban nagy vereséget szenvedett a trencséni csatában, majd további kudarcok következtek. 1711-ben Rákóczi Lengyelországba utazott, és Károlyi Sándorra bízta a magyarországi ügyeket. Habár a fejedelem nem járult hozzá, Károlyi Szatmáron aláírta a békét, a kurucok pedig a majtényi síkon letették a fegyvert. Rákóczi a békét elutasította, és a száműzetést választotta. Rákóczi a szabadságharcra így emlékezett vissza 1717-ben: „Bárki ítél majd ezek alapján a magyar ügyekről, a háború szerencsés kezdetét az ellenség túlzott elővigyázatának tulajdonítja, annak haladását a rosszul ellátott és még rosszabbul védett helyőrségeknek és váraknak, s végül szerencsétlen kimenetelét a nemzet tudatlanságának, tapasztalatlanságának, annak, hogy hiányzott a fegyver és a pénz, tehát a háború idegzete, a pestisnek és annak, hogy a francia udvartól kapott segély nagyon szerény volt.” 

Búcsújáró hely 

II. Rákóczi Ferenc rodostói száműzetésében halt meg 1735. április 8-án, és kívánsága szerint édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el a konstantinápolyi galatai jezsuita templomban. Bebalzsamozott szívét és vallásos munkáinak kéziratait Franciaországba vitték, és a grosbois-i kamalduli szerzetesekre bízták. Rákóczi szíve azonban a francia forradalom idején örökre eltűnt. Már a reformkorban felmerült, hogy hazahozzák Rákóczi hamvait, de ez a gondolat csak évtizedekkel később valósulhatott meg. 

A hazahozatalról 1904. március 10-én egyezett meg Tisza István miniszterelnök és Thaly Kálmán, az ellenzéki Függetlenségi Párt alelnöke. Az országgyűlés 1906. október 23-án törölte el a Rákóczit és társait megbélyegző 1715. évi törvényt, ezt a döntést Ferenc József király másnap szentesítette. 

II. Rákóczi Ferenc hamvait 1906. október 29-én helyezték örök nyugalomra a kassai Szent Erzsébet-főszékesegyházban. A Budapesti Hírlap másnapi tudósítása szerint „sehol a világon ahhoz hasonlót, ami ma Kassán volt, halandó szem nem láthat Európában. És most immár lenn vannak a hazaköltözött halottak a dóm kriptájában. Ez a kripta búcsújáró helye lesz immár ezentúl a magyarnak”.