Eljöttek a tavasz napjai

Már a 12 pont is megfogalmazta a sajtószabadság igényét, majd az 1848 áprilisában elfogadott XVIII. törvény szabályozta a sajtó működését. „Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti, és szabadon terjesztheti” – szögezte le a sajtóról szóló jogszabály első paragrafusa. A hírlapok azonban nem a törvény hatására jelentek meg először a korszakban, hiszen korábban is napvilágot láttak újságok, küzdve a cenzúrával és az engedélyeztetésekkel. A forradalom kitörésekor hat magyar nyelvű politikai újság jelent meg, a forradalom hatására pedig új politikai lapok is elindultak – akadt köztük olyan, amelyik rögtön március közepén. 

Egy nap alatt 

A forradalom napján is megjelent a konzervatívnak tekinthető Budapesti Híradó, amely március 18-tól a fejlécében mottóként hirdette: „Nemzetiségek és osztályok közti béke! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség!” A lap három nappal a pesti forradalom kitörése után „szózattal” fordult az olvasóihoz, amelyben az új szerkesztő leírta, miként tekint a márciusi közéleti változásokra: „A mi elveink közé a haladás is tartozott. Az igaz, hogy mi néhány év dolgának tartottuk azt, mit egy pár nap hozott meg s meghajlunk annak bölcsessége előtt, ki a csudálatos februári revolutiót s annak európai következményeit előrelátva, tudta, mi fog történni nálunk a lefolyt pár nap alatt. Mi is azon kifejlődés felé törekedtünk, mellynek gyümölcseit most, bámulásunkra, a világ történetei egy nap alatt megtermették.” 

A Nemzeti Újság szintén konzervatív lap volt, de március 15. után szemléletet váltott, valamint Erdélyben is megjelent a konzervatív Múlt és Jelen. A Nemzeti Újság elsőként számolt be március 16-án a forradalom eseményeiről, közölte a 12 pontot és a Nemzeti dalt. A Múlt és Jelen tudomásul vette a változásokat, beszámolt a március 21-i kolozsvári ünnepi alkalomról. Március 24-én a címlapon nagy betűkkel hirdette: „Éljen a császár és király, Ausztria nagy napja felderült! A császári birodalomban alkotmányos élet és sajtószabadság! Ez örvendetes eseményről mai hírlapunk mellett rendkívüli toldalékot közlünk!” 

A forradalom idején megjelent a hosszabb múlttal rendelkező, Széchenyi István által 1932-ben alapított Jelenkor is, amely üdvözölte a megváltozott politikai viszonyokat. „Magyarország szabad, szétzúzattak a gondolat bilincsei, a nép rendeltetése s hivatása pályájára lépett. Ez több, mint mennyit véges elméjű embernek a közelmúlt pártos küzdelmiben következetesen várnia lehetett” – írta a lap március 19-én. 

Kivirágzó mező 

Az 1841-ben indított Pesti Hírlap, amelynek első szerkesztője Kossuth Lajos volt, a forradalom idején ellenzéki lapként jelent meg. „A sajtó szabad!” – hirdette fejlécében március 17-én, és az új korszakot azzal is hangsúlyozni kívánta, hogy új sorszámozással indult ezekben a napokban. Szerkesztője, Csengery Antal a fiatal radikálisokkal nem értett egyet, de a forradalom célkitűzéseit elfogadta. A megalakult magyar kormányhoz közel állt, és azt is képviselte, hogy a forradalom a kormány megalakulásával befejeződött.

 „A békés forradalom után nem mint phoenix, hamvaiból fog föltámadni e haza, hanem hasonló leend a mezőhez, mellyen, ha a tavasz napjai eljöttek, minden kizöldül és virágozik!” – írta a lap március 18-án. 
Szintén ellenzéki lapként jelent meg az Erdélyi Híradó, amelynek szerkesztősége amint értesült a pesti eseményekről, lelkesen számolt be a változásokról, különösen a Magyar Királyság és Erdély újraegyesítésének ügyéről. A témában Wesselényi Miklós írását is közölték. „Adja az ég, hogy egy királyunk, egy hazánk, s egy alkotmányunk leendvén, a közös Magyarhon minden polgára szabad, s érdeme szerint és munkássága után boldog legyen! Legyen mindenki előtt a törvény, rend, és béke szent és sérthetlen!” – fogalmazott Wesselényi. 

Tündér kezek 

„Nem kell táblabíró politika” – hirdette a fejlécében az új lapként megjelent Marczius Tizenötödike 1848. március 19-én megjelent első lapszámától kezdve. Hangsúlyozták, hogy ez a lap március 15. „dicső eseményeiből emelkedik fel”. A délutánonként megjelent Marczius Tizenötödike a legjelentősebb, határozott mondanivalójú publicisztikákat megjelentető radikális lap volt. A pesti forradalmi ifjúságot képviselte, és fiatal újságírók indították. „Az ősi alkotmány ködként enyészett el. Az új rendszer mint fényesen felkelő nap oszlatta azt szét. Mint gót templom állt az előttünk, elfeketülve, roskadozva, besülyedve a földbe, s helyébe tündér kezek által egy rövid éj után nagyszerű palota jött létre” – fogalmazott március 21-én a címlapon megjelent írás szerzője. A lapot Pálffy Albert szerkesztette, és éles stílusával támadta a politikai életet. 1849-ben cikkeivel a kormányt támadta, majd radikális, támadó hangvétele miatt lapjának terjesztését betiltották, Pálffyt pedig néhány hétre letartóztatták. A szabadságharc eltiprását követően, az 1850-es években letartóztatták, majd Csehországba internálták. Hazatérése után folytatta újságírói munkáját, valamint több regénye is megjelent. 

Természetesen Kossuth Lajos személye sem maradhatott ki a magyarországi sajtóból. A politikus 1845-től az ipartestület lapjában, a Hetilapban fejtette ki gondolatait. A Hetilap a forradalom idején is megjelent, március 17-én Örömhír Magyarország fő­vá­ro­sá­ból cím alatt közölt tudósításában üdvözölte a március 15-i eseményeket. „A tegnap előtti nap, martius 15-ke évszakot képezend Magyarország történetében. Honfitársaim! Szabad sajtónk van, s a censurát tegnap ünnepélyesen eltemettük! – Békében nyugodjanak porai mindörökké, Amen!” – fogalmazott a cikk, amely az események ismertetése közben megjelentette Petőfi Sándor költeményét, a Nemzeti dalt is.