A szentség útja
Tizenöt évvel ezelőtt, 2011. május 1-jén XVI. Benedek pápa boldoggá avatta elődjét, II. János Pált. A Szent Péter téren tartott szertartás nemcsak az egyház közelmúltjának egyik legnagyobb hatású pápájára irányította a figyelmet, hanem arra a régi, szigorú szabályok szerint zajló folyamatra is, amelynek végén az egyház valakit boldogként vagy szentként állít a hívek elé.
Kép: XVI. Benedek pápa a római Szent Péter téren elődje, II. János Pál boldoggá avatási ünnepségén, Fotó: Vittorio Zunino Celotto, Forrás: Getty Images
Nagyon röviden összefoglalva a lényeget: a boldoggá vagy szentté avatás során a katolikus egyház hivatalosan elismeri, hogy az illető élete vagy önfeláldozása hiteles tanúságtétel volt, és a példája követhető. A folyamat egyszerre lelki, egyháztörténeti és jogi természetű: tanúk vallomásai, írásos dokumentumok, teológiai vizsgálatok, olykor orvosi szakvélemények sora vezet el a döntésig.
Az eljárás több lépcsőből áll. A folyamat általában az érintett halála után legalább öt évvel indulhat meg, bár a pápa ettől eltekinthet. Ez történt II. János Pál esetében is: XVI. Benedek felmentést adott a várakozási idő alól, így a vizsgálat már a tragédia évében, 2005-ben elkezdődhetett.
Az egyház három fő utat ismer el a boldoggá avatás felé: hősies erénygyakorlás, vértanúság, élet felajánlása. Az utóbbi azok esetére vonatkozik, akik tudatosan és szabadon adják oda életüket másokért, keresztény szeretetből (például fertőző betegek ápolása közben vállalva a halálos kockázatot); ez a kategória csak 2017 óta létezik. A vértanúk esetében azt kell igazolni, hogy halálukat hitük miatt szenvedték el.
Az egyház az eljárás során két hivatalos címet használ a boldoggá avatás előtt. Az Isten szolgája cím már a hivatalos eljárás megindulásakor jár; ezután az életút feltárása zajlik: összegyűjtik az írásait, beszédeit, levelezését, tanúk emlékeit, és megvizsgálják, valóban él-e körülötte a szentség híre. A következő, a Tiszteletre méltó státuszt a pápa hagyja jóvá, ezzel az egyház elismeri a hősies erénygyakorlást.
A boldoggá avatáshoz (ha nem vértanúról van szó) egy csoda elismerése szükséges. A csoda legtöbbször orvosilag megmagyarázhatatlan gyógyulás, amelyet nem elég jámbor meggyőződésként elfogadni: orvosok, teológusok és a Szentté Avatási Dikasztérium (a Római Kúria egyik legfontosabb szerve, amely a boldoggá és szentté avatási eljárások felügyeletéért, a vértanúság vagy a hősies erények, csodák vizsgálatáért felelős) szakértői vizsgálják. Fontos, hogy a gyógyulást az illető közbenjárásának tulajdonítsák, vagyis a hívek hozzá fordultak imádságban.
A szentté avatáshoz általában egy újabb csodát kell igazolni. A ceremónia során a pápa ünnepélyesen kimondja, hogy az illető biztosan az üdvösségre jutott.
Történelmi pillanat
II. János Pál pápa 2005. április 2-án halt meg, és már a temetésekor sokan „Santo subito!”, azaz „Azonnal szentet!” feliratokkal követelték gyors elismerését. Boldoggá avatására 2011. május 1-jén került sor, miután elismerték egy francia szerzetesnő Parkinson-kórból való gyógyulását. Szentté 2014-ben avatta Ferenc pápa – ugyanazon a napon, amikor XXIII. János pápát is a szentek sorába iktatta.
Ez a kettős szentté avatás történelmi pillanat volt. XXIII. János 1958 és 1963 között vezette az egyházat, neve elsősorban a II. vatikáni zsinat meghirdetésével fonódott össze. II. János Pál pedig 1978-tól 2005-ig szentatyaként óriási szerepet játszott a kommunista rendszerek erkölcsi megrendítésében, a vallásközi párbeszédben és a fiatalok megszólításában egyaránt. Ferenc pápa döntése, hogy őket együtt avatta szentté, egyszerre kapcsolta össze a zsinati nyitást és a XX. század végének nagy pápai korszakát.
A folyamat azonban nem csak pápákról szól. Kalkuttai Teréz anya, a Szeretet Misszionáriusai rend alapítója 1997-ben halt meg, 2003-ban II. János Pál pápa boldoggá, 2016-ban Ferenc pápa szentté avatta. Életútja a nyomor, a betegség és a kiszolgáltatottság területén végzett szolgálat példája lett.
Hazai földön
Apor Vilmos győri püspök a második világháború utolsó napjaiban nőket és üldözötteket védelmezett a Káptalandomb erődített részén, a püspökvár pincéjében; 1945 nagypéntekjén lőtték meg, húsvéthétfőn halt meg. II. János Pál pápa 1997-ben avatta boldoggá. Apor Vilmos esetében a vértanúság elismerése volt a döntő: alakja egyszerre kapcsolódik a háborús erőszak, az embermentés és a lelkipásztori felelősség történetéhez.
A magyar egyháztörténet másik ismert alakja Batthyány-Strattmann László, akit 2003-ban avatott boldoggá II. János Pál. Élete azt mutatja, hogy a szentség elismerése nem kizárólag szerzetesekhez, papokhoz vagy vértanúkhoz kötődik. A „szegények orvosa” családapa, orvos, arisztokrata és szociálisan érzékeny gyógyító volt, aki vagyonát és tudását a rászorulók szolgálatába állította.
Mai példaképek
A közelmúltban erősödött a fiatal szentek iránti érdeklődés. Carlo Acutist, a 2006-ban tizenöt évesen elhunyt olasz fiút 2020-ban boldoggá, 2025-ben Pier Giorgio Frassatival együtt szentté avatták. Acutis azért vált különösen ismertté, mert a digitális világ eszközeit használta hitének megosztására; Frassati pedig a XX. század eleji torinói fiatalok világából hozta a szociális érzékenység és a derűs, cselekvő hit példáját.
A boldoggá és szentté avatások tehát nem pusztán egyházi ünnepségek. Mindig elárulnak valamit arról is, hogy egy korszak milyen példaképeket keres: vértanúkat a diktatúrák és háborúk emlékezetéhez, irgalmas szolgálókat a társadalmi nyomorúság idején, fiatalokat a digitális nemzedék megszólítására. A folyamat lassúsága, iratanyaga, vizsgálati rendje pedig azt szolgálja, hogy a tisztelet ne puszta lelkesedésből vagy pillanatnyi népszerűségből szülessen.
II. János Pál boldoggá avatásának évfordulója arra is emlékeztet, hogy a szentség az egyház szemében nem rendkívüli látványosság, hanem következetesen végigélt élet: hűség, szolgálat, bátorság, olykor áldozat. Egy-egy emberi sors példává válik, hogy mások is felismerhessék benne a saját felelősségük, hitük vagy emberségük lehetőségeit.
