Két nemzetnek szabott irányt

Báthory István fiatalkorában Várday Pál esztergomi érsek mellett szolgált apródként, majd itáliai útján ismerkedett meg a padovai egyetemi ifjúsággal. Megingathatatlan volt katolikus hite, de nem gátolta a protestánsokat, ügyelt a vallásbéke betartására. Emellett Erdélyben támogatta a jezsuiták letelepülését, akik több iskolát is létesíthettek. 

Kerelőszentpáli diadal 

János Zsigmond 1571-ben, fiatalon meghalt, majd ketten is versengtek az erdélyi fejedelemség vezetéséért. A Habsburg-barát Bekes Gáspár ellenfele Báthory István volt, és az utóbbi lett Erdély vajdája. Báthory családja Hunyadi Mátyás idején vált jelentőssé. A fejedelemnek megválasztott, nagy tekintéllyel rendelkező, kiváló katona és politikus Báthory István kezdetben se a törökkel, se a Habsburg-udvarral nem kívánt nyílt konfliktusba kerülni. 

A bécsi udvar 1573-ban elkezdte szervezni a Báthory vezetése alatt álló Erdély elleni támadást, két év múlva indította meg a seregeit Bekes Gáspár. A kerelőszentpáli véres ütközetben azonban Báthory csapatai győztek, így Bekes menekülni kényszerült. Bekes katonáihoz csatlakozott Balassi Bálint is, akinek Báthory kegyelmet adott – miközben a csatatéren rögtön öt személyt is kivégeztek az ellenfél hívei közül. Ezekben az években egyébként Báthory nemcsak a hatalma megszilárdításával volt elfoglalva, hanem az erdélyi gazdaságot és a kereskedelmet is megerősítette. Intézkedéseivel a szászokat is megnyerte magának. 

Győztes zsoldossereg 

Lengyelországban 1572-ben kihalt a Jagelló-ház, így Báthory István 1575-re a lengyel trón esélyesévé vált. A lengyel főpapokkal és főurakkal szemben, akik Miksát, a Habsburg-császárt akarták királynak, a köznemesek Báthory Istvánt kiáltották ki királynak, majd Báthoryt 1576. május 1-jén Krakkóban, a waweli székesegyházban megkoronázták. Ezzel az erdélyi politikába már nemcsak a Habsburg-uralkodó, valamint a török szultán kívánt beleszólni, hanem a lengyel politikai élet is. Miután megkoronázták, Báthory Lengyelországba költözött, de Erdély trónjáról sem mondott le. Fölvette az erdélyi fejedelem címet, valamint testvérét, Kristófot nevezte ki vajdának. Báthory István arról is gondoskodott, hogy halála után majd Kristóf fia, Zsigmond kövesse őt az erdélyi trónon. 
Csakúgy, mint Erdélyben, Báthory Lengyelországban is a központi hatalmat kívánta megerősíteni, és ott is rendbe tette a gazdaságot. Zsoldoshadseregében erdélyiek is harcoltak, még korábbi ellenfelének, Bekes Gáspárnak is tiszti rangot adott. A lengyel rendek a livóniai háborúban elvesztett területek visszaszerzését várták tőle. Zsoldosserege magyar hajdúkból és könnyűlovasokból, székelyekből, lengyel zsoldosokból, németekből, csehekből, románokból állt. 1579 és 1581 között három hadjáratban győzte le az oroszokat, és 1582-ben Jam Zapolszkijban fegyverszünetet kötött velük. Lengyelország ezzel együtt visszaszerezte az eredeti területéhez képest megnagyobbodott Livóniát és a Litvániához tartozó belorusz területeket. 

Báthory lengyel királyként is úgy látta, hogy az Oszmán Birodalom a legjelentősebb hatalom a térségben, ezért Erdély és a királyi Magyarország ügyében egyaránt kiegyezésre törekedett a törökkel. Mindeközben azonban törökellenes nemzetközi szövetség létrehozását tervezte a Szentszék, Velence, Spanyolország, Lengyelország és Erdély részvételével. A törökellenes harc azonban nem kezdődhetett meg, mert 1586-ban a litvániai Grodnóban meghalt. A lengyelek Báthory Istvánra az egyik legnagyobb királyukként tekintenek. 

A múlt dicsősége 

Báthory István születésének 400. évfordulóján több ünnepi alkalmat is tartottak hazánkban. 1933. november elején Salgótarjánban leleplezték a honvédlaktanya melletti téren felállított Báthory István-szobrot, Bona-Kovács Károly szobrászművész alkotását. „Báthory nemcsak szűkebb hazájának fejedelmi székét töltötte be mintaszerűen, hanem egy szomszédos hatalmas országra is kiterjesztette a magyar fölényt, s a moszkovita veszedelemmel szemben nemcsak megtartotta, de meg is szilárdította Lengyelország integritását, s így neve és emlékezete elválaszthatatlan az integritáseszméjétől” – fogalmazott az avatáson Lukács György, az Országos Báthory Emlékbizottság elnöke. 1933-ban még egy szobor elkészült, de csak 1958-ban állították fel a Budapesten a Hungária körút és a Thököly út sarkán található kis parkban, amelyet Báthoryról neveztek el. 

Nyírbátorban kettős ünnepet tartottak 1933. december közepén, a tudósítások szerint dermesztő hidegben. Újraszentelték a reformátusok ősi templomát, és márványtáblát lepleztek le Báthory emlékére. Az ünnepi istentiszteleten Soltész Elemér protestáns tábori püspök imája után Baltazár Dezső püspök prédikált. A leleplezésen az avatóbeszédet itt is Lukács György mondta. „Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király születésének 400-ik évfordulója alkalmából a Báthory család nemes áldozatkészségéből emeltetett e templom belső helyreállításakor a múlt dicsőségének érzésével, a magyar feltámadás biztos hitében elhelyezte Szabolcs vármegye, Nyírbátor közönsége és a Báthory István Emlékbizottság. 1933” – ezzel a felirattal helyezték el a templom falában az emléktáblát. A Szabolcsi Hírlap tudósítása szerint „a nagy magyar két nemzet történetének szabott irányt”.