Mozaikok Mohács emlékezetéből

Amint szinte minden magyar által ismert, ötszáz évvel ezelőtt, 1526. augusztus 29-én a II. Lajos király vezette Magyar Királyság és az I. Szulejmán szultán által irányított oszmán hadak közötti csata elsöprő oszmán győzelemmel zárult – meghatározva a következő évszázadok, Magyarország mai napig tartó történelmét. „A mohácsi csata nemzeti emlékezetben betöltött helye kétségkívül a 18–19. századi nemzetépítés folyamán szilárdult meg” – olvashatjuk a Nemzeti Örökség Intézete (Nöri) írásában. A nagyobb évfordulókon, sőt évente is megemlékezések zajlottak a csata helyszínén, de akár az ország más pontjain is. A háromszázadik évfordulón miséket tartottak, a négyszázadikon letették a mohácsi Fogadalmi templom alapkövét, ötven évvel ezelőtt a csata helyszínén emlékhelyet alakítottak ki.

Örökösen gyászos nap 

„Minden felől érkeznek igen szép tudósítások hozzánk arról, hogy a Magyar Hívek melly buzgó ájtatossággal ülték meg a Mohátsi veszedelemnek szomorú háromszázados emlékezet innepét” – írta a Magyar Kurir beszámolója 1829 szeptemberében. A lap tudósítást közölt a mohácsi és a székesfehérvári ünnepi alkalomról. 

A lap cikke augusztus 29-ét hazánk „örökösen gyászos napjá”-nak minősítette, és mint fogalmazott, ez a nap „mostanában annál érzékenyebb volt minden Magyarnak, mivel éppen az idén háromszáz esztendeje ama szomorú ütközetnek, melyben Országunknak ditsőssége Királyunkkal együtt a sírba temettetett”. A mohácsi beszámolóból kiderült, hogy több misét is tartottak: magyar, horvát és német nyelven egyaránt. 

Székesfehérváron is tartottak szentmisét a háromszázadik évfordulón. A cikk szerint a megemlékezés azért is fontos volt a fehérváriak számára, mert a mohácsi csatában a „szelíd, húsz esztendős ifjú II-dik Lajos király elesett, kinek hűlt teteme gyászos esete helyéről felemeltetvén, az elejébe tódult Székes Fejérvári polgárok könyzáporai között ide hozatott, s két hónap után Királyi fénnyel ama híres Nagy Boldog Asszony templomában eltemettetett”. 

Lesz feltámadás 

A négyszázadik évfordulón, 1926. augusztus 29-én – mások mellett – Horthy Miklós kormányzó is beszédet mondott. „A királlyal élén elveszett a magyarság színe-java, mártírhalált halva akkor, amidőn a nyugati kultúra védelmében fegyvert ragadott nyugat felé törő fajrokonai ellen” – fogalmazott Horthy, aki az aktuális helyzetet is értékelte: „Hosszú, nehéz idők múltak el, amíg újra megindult a vérkeringés az ország megcsonkított, elernyedt testében és újra életre kelt a nemzet. Okulva a múltakon, a késői utódok mégis csak megérték azt, hogy még egy ilyen nagy bukás után is feltámadás követte a vigasztalan reménytelenséget. Az egykori ellenségből jóbarát lett. A két ősi rokonfaj közötti ellentétek elsimultak és helyükbe lépett a megértő barátság és kölcsönös meleg rokonszenv. Attól a jóbaráttól viszont, akivel oly soká fűzött össze minket a déli végeken a közös védekezés életbevágó érdeke, utóbb sajnos, mélyreható ellentétek választottak el. Hiszem és remélem, hogy itt is hamarosan visszatérhet a régi barátság és megértés.” 

A kormányzó után József királyi herceg is koszorút helyezett el a mohácsi emlékműre. Mint fogalmazott, mélyen meghatottan tette ezt, „egyszersmind azzal a bensőséges meggyőződéssel, hogy úgy mint Mohácsból volt, Trianonból is lesz feltámadás”. A Budapesti Hírlap a többi királyi herceg koszorúzását is megemlítette: „Albrecht királyi herceg »Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért« szavak kíséretében helyezte el koszorúját, majd József Ferenckirályi herceg »A hit fog bennünket vezetni s biztos, hogy feltámadunk« szavak kíséretében.” 

Nemzeti temető 

A 450. évfordulón is megemlékeztek, sőt a mohácsi síkon történelmi emlékhelyet – ma már nemzeti emlékhely – is avattak augusztus 29-én. 1976-ban tudományos ülést tartottak, és a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum kiállítást rendezett a 450 évvel korábbi eseményekről. A Magyar Éremgyűjtők Egyesülete emlékérmet adott ki, a Zsolnay porcelángyár eozinból és porcelánból készített plaketteket, a Pécsi Nemzeti Színházban bemutatták Nemeskürty István A hollószárnyú enyészet című drámáját, valamint a posta bélyegblokkot adott ki az évfordulóra – derült ki a Magyar Nemzet napilap híréből. 

A Nemzeti Örökség Intézete a honlapján a következőképpen értékeli az 1976-ban létrehozott emlékhelyet: „A Mohácsi Történelmi Emlékhelyet 1976. augusztus 29-én nyitották meg a nagyközönség előtt, ám a 450 éves évforduló megünneplésére Mohács városa már a ’60-as évek végétől készült, döntés született egy emlékpark létrehozásáról is, amelyet a két megtalált tömegsír környékére terveztek. Az emlékhely komplex koncepció alapján valósult meg, mintegy magába sűrítve a Mohács-hagyomány különböző rétegeit.” 

Több alkotó is közreműködött az elkészítésében. A Nöri honlapja azt is hozzáteszi, hogy „az emlékhelyet egy kopjafákból álló szimbolikus »sírkert« gazdagítja, amely a »köznép emlékét« lenne hivatott megidézni. A kopjafákat is több művész faragta, ugyanakkor a koncepció több szempontból is anakronisztikus, hiszen egyrészt a kopjafák kultusza és visszavetítése az időben a reformkortól datálható, másrészt az is vitatható, hogy Mohács mennyiben volt kifejezetten a »köznép« tragédiája”. Az intézet értékelése szerint „a mohácsi emlékpark is részben a »szocialista hazafi« múltértelmezésének lenyomatát jelenti. Ugyanakkor kétségtelen, hogy méltóságot sugárzó, a »nemzeti temető« eszméjét kifejező emlékműről van szó, amely a helyi és az országos emlékezetben ma is élőnek számít.”