Tömegek a forradalomban

Bár a köztudatban a forradalom elsősorban Budapest-központú eseményként él, a megmozdulások, egyetemi gyűlések és az első véres sortüzek a vidéki nagyvárosokat is alapjaiban rázták meg ezen a történelmi napon. A fővárosban a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói már október 22-én este megfogalmazták követeléseiket, a híres 16 pontot, és másnapra szolidaritási tüntetést hirdettek a lengyelországi reformok támogatására. Az állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) vezetése először betiltotta, majd a feszült helyzetben mégis engedélyezte a demonstrációt. 

Pesten és Budán 

1956. október 23-án délután 3 órakor a pesti oldalon a Petőfi-szobornál gyűltek össze az egyetemisták. Sinkovits Imre színművész elszavalta a Nemzeti dalt, és felolvasták a diákok pontjait. A tömeg innen indult el a Duna-parton keresztül Budára, hogy csatlakozzon a műegyetemistákhoz. A menet a Bem József-szobornál egyesült a budai diákokkal. A feszültség ekkorra már tapintható volt; a tömeg létszáma gyorsan elérte a százezer főt. Veres Péter, a Magyar Írószövetség elnöke felolvasta a szervezet nyilatkozatát, miközben a demonstrálók kivágták a nemzeti lobogók közepéből a gyűlölt Rákosi-címert, létrehozva a forradalom jelképévé vált lyukas zászlót. 

A Bem térről a tömeg Pestre, a Parlament elé vonult, ahol estére már csaknem kétszázezer ember követelte a reformokat és Nagy Imre korábbi miniszterelnök visszatérését. Nagy Imre este lépett ki a Parlament erkélyére. Beszédét a szerencsétlen „Elvtársak!” megszólítással kezdte, amiért a tömeg kifütyülte. Beszéde mérsékelt maradt, türelemre és a rend fenntartására intett, ami nem nyugtatta meg a radikális változást akaró embereket. 

A rádió ostroma

A Parlamentnél összegyűlt tömeg egy része este a Városliget széléhez vonult, ahol a kommunista elnyomás gigantikus szimbóluma, a Sztálin-szobor állt. A tüntetők lángvágókkal, acélhuzalokkal és teherautókkal este tíz óra előtt nem sokkal sikeresen ledöntötték a monstrumot. A monumentális bronzszobrot a Blaha Lujza térre vontatták, ahol a dühös emberek darabokra szedték – miközben a téren folyt a Szabad Nép székházának ostroma. 

A forradalom első napjának legkritikusabb és legvéresebb pontjává a Magyar Rádió székháza vált. A diákok be akarták olvastatni a 16 pontot a rádióban, de a vezetőség ezt megtagadta. A rádió védelmére kirendelt Államvédelmi Hatóság (ÁVH) fegyveres egységei megpróbálták feloszlatni a növekvő tömeget, majd este dördültek el az első halálos sortüzek. A fegyvertelen tüntetők a környező gyárakból és a kivezényelt, de velük szimpatizáló katonáktól szereztek fegyvereket. Késő estére megkezdődött a rádió ostroma, ami hajnalra a felkelők győzelmével és az épület elfoglalásával zárult. A vezetés viszont a rádióadásokat áthelyezte a parlamenti stúdióba, így a felkelők hírközlés nélkül maradtak. 

Október 23-án éjszaka a politikai vezetés, élén Gerő Ernővel, teljes pánikba esett. Gerő késő esti rádióbeszédében soviniszta, csőcselék jelzőkkel illette a tüntetőket, ami csak olaj volt a tűzre. Mivel a hazai rendvédelmi szervek és a katonaság jelentős része megtagadta a fegyveres fellépést a saját népével szemben, a pártvezetés még aznap éjjel hivatalos katonai segítséget kért Moszkvától. Október 24-én hajnalban az első szovjet tankok megindultak Budapest utcáin – a békés tüntetésből így vált az egész országra kiterjedő, vérre menő szabadságharc. 

Megmozdulások vidéken 

A forradalmi szikra szinte azonnal, órák alatt átterjedt a vidéki Magyarországra is. Számos egyetemi városban és ipari központban már október 23-án napközben vagy este megalakultak a helyi reformbizottságok, és százezrek vonultak az utcára. 

A forradalmi hullám valójában Szegeden indult el napokkal korábban, amikor október 16-án a helyi egyetemisták megalapították a kommunista párt irányításától független Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét (MEFESZ). Október 23-án Szegeden hatalmas szimpátiamegmozdulások kezdődtek, a diákok követelései pedig futótűzként terjedtek el az ország többi felsőoktatási intézményében. 

Debrecenben drámaian alakult az október 23-i nap. Délelőtt a Kossuth Lajos Tudományegyetem diákjai és a helyi nyomdavállalat munkásai tízezres tömegben vonultak a belvárosba, ahol követeléseik kinyomtatását kérték. Délután a helyi MDP-székház elé vonuló fegyvertelen tüntetőkre az ÁVH-s fegyveresek sortüzet zúdítottak. Két tüntető életét vesztette, és többen megsérültek – ez volt az egész országban az 1956-os forradalom legelső fegyveres erőszakcselekménye és halálos áldozatokat követelő sortüze. Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói már október 22-én este beszüntették a tanítást. Október 23-án reggel a diákok csatlakoztak a Diósgyőri Gépgyár munkásaihoz, akik megfogalmazták 21 pontjukat. Az egyetemen még aznap este megalakult a Diákparlament. 

Veszprémben délután 3 órakor a Petőfi Színházban több száz egyetemista gyűlt össze. A gyűlésen megjelentek a szegedi és miskolci delegáltak mellett a soproni diákok is, akik radikális hangvételű röpcédulákkal érkeztek. A veszprémi diákok még aznap délután megalapították a MEFESZ helyi szervezetét, és rögzítették követeléseiket. A soproni egyetemisták már október 22-én éjszaka csatlakoztak a szegedi MEFESZ-hez. Október 23-án az egész városban megmozdulások kezdődtek, eltávolították a kommunista jelképeket, a lakosság pedig azonnal a tüntető fiatalok mellé állt.