Pihenés ódon falak között

Tornácos ház

Anglia egyik legkedveltebb tájegysége Cotswolds. Nagyrészt erdők borítják, a dombok és hegyek, patakok és kisebb folyók között számos városka és falu húzódik meg. A sárga mészkő házikók, csodaszép udvarházak, zöld ligetes templomok mindegyike turistalátványosság. A környék nem mindennapi épületei a középkori gyapjúkereskedelemnek köszönhetőek, e tájon ugyanis egy időben félmillió birka élt. A XVII-XVIII. században a gazdag kereskedők a gyapjúból befolyt pénzt ingatlanba forgatták, így épültek meg az elegáns mézszínű kőházak, fogadók, falvak, városok, amelyek a dombságot oly híressé teszik. Bár a vidék az angol polgárháború véres csatáinak is helyszínéül szolgált, itt található Anglia legrégebbi fogadója, a Porch House, vagyis A tornácos ház is. A 947-ből származó épület eredeti szász faszerkezetét még a XVI. században egészítették ki mészkővel. A XVIII. században a fogadó a Sas és Gyermek nevet kapta, amikor a pletykák szerint kakasviadal helyszínéül szolgált. Az 1970-es években szállodává és kocsmává alakították, jelenleg a Cotswolds egyik legszebb fogadója. Tizenhárom luxus szobájával, a bárral, a téli- és nyári kerttel, az étteremmel igazi felüdülést kínál minden látogatónak.

Luxus a börtönben

Valljuk be, egy börtönből kialakított szálloda elsőre nem hangzik túl hívogatóan, ám ha felkeressük az amerikai The Liberty Hotelt Bostonban, azonnal megváltozna a véleményünk. A büntetésre szolgáló magányos cellák helyett újszerű élményben lehet részünk. Az 1851-ben elkészült Charles Street-i börtön a város legkiválóbb építészének tartott Gridley James Fox Bryant tudását dicséri, akinek munkáját a neves kriminológus Louis Dwight tiszteletes segítette. A gránitból épült falak közt 120 éven át laktak Boston leghírhedtebb bűnözői, ám amikor 1973-ban a foglyok fellázadtak a rossz életkörülmények miatt, a börtönt alkalmatlannak nyilvánították a funkciójára, mivel sérti a fogvatartottak alkotmányos jogait. Az utolsó lakókat 1990-ben szállították el innen. Később Massachusetts megvásárolta az elavult ingatlant, és javaslatokat kért az újrahasznosítására, megkövetelve az épület történelmi elemeinek megőrzését. A helyszín szállodává alakítása egy tervezőkből és építészekből álló csapat összefogásának eredménye, akik történészekkel és természetvédőkkel együttműködve igyekeztek garantálni, hogy a börtön eredeti jellege fennmaradjon, ugyanakkor harmóniában álljon a dinamikus elképzelésmóddal. A szálloda éttermében megőrizték a börtöncellákat, az egykori gyakorlóudvart pedig gyönyörű parkká alakították. A végeredmény a régi és új építészeti stílus tökéletes keveréke lett.

Ahol megállt az idő

A ryokan, vagyis a természetközeli szálláshely fogalma régóta ismert Japánban. Manapság az egyik legnépszerűbb kikapcsolódási formát kínálja a városok zsúfoltságát maguk mögött hagyni kívánó utazóknak. A Nishiyama Onsen Keiunkan hotel híre akkor kapott szárnyra, amikor 2011-ben a Guinness-rekordok könyve a világ legrégebbi szállodájának kiáltotta ki. Nem vitás: aki a japán Yamanashi prefektúra hegyeinek mélyén megbúvó szálló tatamipadlóira lép, és találkozik a kimonós személyzettel, valamint a kézzel írott kalligráfiás táblákban gyönyörködik, úgy érzi, megállt az idő. A legenda szerint Fudzsiwara no Kamatari, a VIII. század leghatalmasabb arisztokrata családjának tagja hőforrásokat fedezett fel a környéken. Nem sokkal ezután, 705-ben megépült a ryokan, a hagyományos japán termálvizes hotel. Több mint egy évezreden át érkeznek ide a vendégek, köztük volt Tokugava sógun családja is, melynek tagjai évszázadokon át uralkodtak Japánban. Mellettük az ország jelenlegi császára, Naruhito is meglátogatta az isten háta mögötti helyet, hogy elmerüljön a meleg forrásvízben és élvezze a csodálatos tájat.

Régi stílus új ruhában

Mi magyarok is számos történelmi szállodával büszkélkedhetünk, köztük talán az egyik legszebb a zalacsányi Batthyány kastély. 1490-ben rakták le az alapjait, az épület az 1800-as évek közepén került a Batthyány–család tulajdonába. Ezt követően az épületegyüttest kibővítették és barokk stílusban átalakították. Mai formáját 1913-ban nyerte el, amikor Batthyány Pál, Zala megye főispánja és felesége, Inkei Karolina grófnő barokk és szecessziós jegyeket ötvöző stílusban újjáépíttette. A szocializmus éveiben számos más kastélyhoz hasonlóan a zalacsányi is nevelőotthonként üzemelt. Az épület teljes leromlását az 1997-ben megkezdett felújítási munkálatok akadályozták meg, melyek 2000-ben fejeződtek be. Ma az eredeti stílust követő új ruhában várja a vendégeit.