Vályogszauna a homokozó helyén

Egy kecskeméti családi ház udvarán, az ott felnevelkedett projektvezető hajdani homokozója helyén sikerült vályogból megalkotni 3D-s nyomtatóval a világon is egyedinek számító kupolás szaunaépítményt. Az Ökodome csapata számára a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy ezúttal kör alaprajzú épület készült, melynek falai dőlnek, metszetei befelé szűkülnek. Mivel mindez háromdimenziós modellezéssel valósult meg, az ehhez szükséges irányító szoftverek fejlesztése is a mérnökökre, specialistákra várt. Mindenre kiterjedő előkészítő munkát igénylő vállalkozásról van szó, így például az épületterv valamennyi, két centiméterenként vett szeletét külön-külön meg kellett rajzolniuk, hogy a nyomtató be tudja járni a vezérgörbét, vagyis a számára kijelölt útvonalat. Amúgy a gyártáshoz elég néhány magas szinten képzett szakember, a „piszkos munkát”, a monoton robotolást a gép végzi el.

– Egyre több területen alkalmazható a 3D-s technológia. Kisebb gyógyászati segédeszközöket vagy az emberi testbe ültethető protéziseket ugyanúgy lehet vele nyomtatni, mint épületeket – mondja Bihari Ádám, a szauna tervezője. – A magyar építőiparban elsősorban a betonkészítésben alkalmazzák, az országban mi egyedüliként dolgozunk 3D-nyomtatott épületek fejlesztésén. Szerencsére rátaláltunk az olasz WASP cégre, velük együttműködve valósítjuk meg az elképzeléseinket. Az Ökodome alapítói, Gora Krisztián és Radnóti Krisztina vásároltak tőlük egy vályogra specializált, épületléptékű 3D-s nyomtatót, amivel kísérletezésbe kezdtünk. Elhatároztuk, hogy minden évben magasabbra tesszük a lécet. Tavaly kinyomtattuk a világ első vályog tyúkólját, a Regio Earth Vályogépítészeti Fesztiválon pedig egy kisebb pavilonépületet. Ezeknek még egyenes faluk volt, bár némileg már görbítettük az alaprajzi vetületüket. Az idei nagy dobásunk a kupolaszerkezet megvalósítása lett, azzal az elgondolással, hogy legyen valamilyen funkciója is az építménynek, hátha értékesíthetjük a prototípust, aminek a bevételét a fejlesztésekre fordíthatjuk. Végül a nyáron két hét alatt kinyomtattuk a 10 tonna súlyú vályog szaunát, remélhetőleg decemberre a falszerkezet is elnyeri a végső formáját, helyükre kerülnek a nyílászárók és a szaunázáshoz szükséges eszközök.

Milyen a szakmai fogadtatása e komoly teljesítménynek? Talán nem is kell mondani, hogy megoszlanak a vélemények. Bihari Ádám szerint vannak, akik lelkesen fogadták a projektet, lenyűgözi őket, mások meg nem tudják hová tenni, nem értik, miről van szó. Kétségtelen, hogy az építőipar összegészében új irányzat a kitörési pontnak tekinthető 3D-s nyomtatás, a természetes anyagok – esetünkben a vályog – pedig a kortárs építőművészet meghatározó elemei. A kettő társítása ma még szokatlannak tűnik. Pedig őseink nem véletlenül építettek vályogból, jó lenne, ha a jelenleginél jobban elterjedne. Van iránta kereslet, de ott még nem tart, hogy a reneszánszát élné. A tájékozottabbakat megérinti az egészséges lakhatás lehetősége, vagyis előnyben részesítik a természetes építőanyagokat, a vályogon kívül a fát, a cellulózt, a nádat, a gyapotot, a kendert stb. Magyarországon a földterületek 90 százaléka építésre alkalmas vályogtalajból áll, így mondhatni, bárhol hozzáférhető.

– Át kell törni a gátakat! – jelenti ki a fenntartható építészet iránt elkötelezett építészmérnök. – Szerintem a 3D-s épületnyomtatásé és a vályogépítészeté a jövő. Ez nem megy a régi szemlélet megváltoztatása nélkül. Meg kell értetni az emberekkel és a döntéshozókkal, hogy képesek vagyunk természetes alapanyagból építőanyagot, építőanyagból épületszerkezetet, épületszerkezetből házat alkotni, hazánkban minden szellemi és materiális adottság megvan hozzá. Ha felerősödne a kutatás, az építőanyag-fejlesztés, akkor a szükségleteinken túl a jelenlegi import helyett exportálhatnánk, a nyugat-európai piacokon akár tízszeres áron is történhetne az értékesítés.

Bihari Ádám szerint a kitöréshez az is járható út, ha a saját igényeinket változtatjuk meg, és a beton helyett a vályogot preferáljuk építőanyagként. Ezt a lehetőséget egyébként a legnagyobb gyártók is kezdik felismerni, van, amelynek a termékkínálatában már a vályogvakolat is szerepel. Ennek előállítása egyébként sokkal olcsóbb, alkalmazása környezetbarát, minimális az energiaigénye és épületbiológiai szempontból is optimálisabb. Egyik sem elhanyagolható szempont, ha az elszálló energiaárakat, a pénzügyi válságot, a globális felmelegedést, a szén-dioxid-kibocsátás minimalizálását vesszük alapul. Hogy a 3D-nyomtatott vályogépítészet elterjedjen, esetleg divatossá váljon, ahhoz még sok időnek kell eltelnie, mert egyes társadalmi rétegekbe – éppen vidéken – mélyen beidegződött, hogy a vályog a szegénység szimbóluma.

– Magam is találkozom ezzel a jelenséggel – erősíti meg beszélgetőpartnerem. – Sokan mindenféle indokot kreálnak, hogy megtorpedózzák a törekvéseinket. A vályog szó hallatán zsigerileg eszükbe jut örökölt sorsuk, ami a kollektív tudat terméke, a lelküket mélyen megérinti ez az állapot. Egyik művész barátom 200 ismerősének tette fel a kérdést, mi jut eszébe először a vályog szóról. Kilencven százalékuk lekicsinylő értelmezést adott. Mindezek tudatában sem adom fel, sőt szeretnék még többet tenni e küldetés megismertetésében. Jövőre egy száz négyzetméteres családi házat tervezünk 3D-s nyomtatóval létrehozni, építési engedélyt is kérünk rá. Reménykedem, hogy öt-tíz év múlva már több általunk tervezett és vályogból nyomtatott lakóház lesz az országban.