Aranyórák képei

A 24 éves erdész, vadgazda végzettségű állatgondozó egy szabolcsi kisvárosban, Ibrányban él. Gyermekkora óta járja és csodálja a természetet, a benne élő állatokat, így nem volt kérdéses, hogy a munkája is ehhez kötődik majd.

– A Nyíregyházi Állatparkban dolgozom állatgondozóként, a főemlősökkel foglalkozom. Nagyszerű csapat tagja vagyok, a Sóstó­Zoo­ban szinte sosincs két egyforma nap. A főemlősök hasonlóak az emberekhez, nagy odafigyelést igényelnek. Náluk sem mindegy, milyen lábbal keltek fel reggel. Egyik nap könnyebb, másik nap nehezebb velük, de mindig lehet tanulni tőlük valamit. Mindegyikük remek egyéniség, nem csoda, hogy a vadállatok mellett a gorillák és az orangutánok is a kamerám elé kerülnek – mondja mosolyogva.

Máté 15 éves korában kapott egy Nikon D3200 típusú fényképezőgépet, ezzel kezdődött fotóspályafutása. Abban az évben az édes­apja hirtelen jött betegsége miatt hamar fel kellett nőnie. Úgy érezte, szüksége van vala­miféle kapaszkodóra a nehéz időben. A fényképezésre leginkább Máté Bence ter­mé­szet­fotós sorozatai késztették, azóta ő maga is részt vett már különböző magyar és nemzetközi pályázatokon, ahol szép helyezéseket ért el.
– A kép először a fejemben születik meg – említi a fotózás technikai oldaláról. – Eddig csak lesből fényképeztem, de ez év januárjától elkezdtem kameracsapdákat is telepíteni. Különleges, meglepő képek születnek így.

Miként Máté magyarázza, nehézség mindkét fotózási technika esetében előfordul. A kameracsapdánál az eszközök összehangolása, esetleges meghibásodása okozhat gondot, míg az egyszerű lesezés alkalmával gyakran közbeszól az időjárás.
– A természetfotós a kora reggeli és a késő délutáni fényekben, az úgynevezett aranyórában dolgozik szívesen. Ilyenkor a már előre kinézett helyre megyek ki, amit jól ismerek, nagyjából tudom, hogy az adott területen milyen vadfajok fordulnak elő, mire számíthatok a fényképezés során. Té­mám maga a természet, ami rengeteg lehetőséget kínál, ám egy jó kép esetében a legfontosabb, hogy érzelmileg ragadja meg azt, aki éppen nézi. Legyen ez az érzés pozitív vagy negatív: boldogsággal töltse fel az illetőt, esetleg meghökkentse vagy épp melankolikus hangulatba kerüljön tőle.
Fotózáshoz az őszi időszak az egyik legszebb, ilyenkor ezer színben pompázik a táj, a hajnali pára vagy a köd varázslatossá teszi a reggeleket. Habár Máté az évek alatt megannyi érdekességet lencsevégre kapott, mégis az idén áprilisban készült fotóit emeli ki.
– Már tavasz volt, de hatalmas hóvihar kerekedett a hegyekben. A kameracsapda elé egy muflon és újszülött báránya sétált, nem zavarta őket a havazás, nyugodtan legelésztek. Ezt sikerült is megörökíteni, s amikor pár nappal később a helyszínen visszanéztem a felvételeket, már kellemes, 25 fokos melegben tehettem meg. 

Ami a gímszarvasokat illeti, a tapasztalataim alapján azt mondhatom, a jó bőgéshez a környékünkön a hűvös időjárás elengedhetetlen. Ilyenkor a bikák nagyon aktívak, alig esznek, inkább csak isznak. Minden erejükkel a teheneket védik a riválisaiktól. Semmilyen más bikát nem tűrnek a területükön. A hárempasák folyamatosan a rudli, azaz a csorda körül mozognak, s amint egy tehén elkószál, máris utánaszaladnak és visszaterelik a csapathoz. Összetűzésekre csak a legvégső esetben kerül sor, ha a bikák testfelépítése nagyon hasonló.
Máté nagy terve, hogy részt vegyen a Kittenberger Alapítvány által szervezett két hónapos afrikai expedíción, melynek során megteszik majd ugyanazt az útvonalat, amit Kittenberger Kálmán is bejárt 120 évvel ezelőtt, ezzel is méltó emléket állítva a legendás Afrika-kutató munkásságának.
– Emellett szeretném fényképezni, dokumentálni a környezetszennyezés és a klímaváltozás miatti károkat. Célom, hogy a ké­peim­mel segítsem a kihalás szélén álló és veszélyeztetett fajokat, hogy az emberek megismerjék őket és óvják az élővilágukat.