Pogány rituáléktól a körmenetig

Különleges körmenet 
A horvátországi Hvar-szigetre évente több százezren érkeznek, hogy a türkiz tengert és a napszítta településeket élvezve pihenjenek, ám kevesen ismerik a sziget húsvéti hagyományát, melyet a lakosság mély vallásossága hívott életre még ötszáz évvel ezelőtt. A nagycsütörtök és nagypéntek közötti éjszakán a bor- és olajtermelő vidék lakói végigjárják a kereszt útját. A hívők egyszerre indulnak el a sziget hat falujából, nyolc óra alatt 25 kilométert tesznek meg. Vezetőik olyan mezítlábas kereszthordozók, akiket az akár húsz évre előre feliratkozott jelentkezők közül választanak ki, hisz az áhított feladat igen nagy tiszteletnek örvend. A kereszthordozókat a gyertyatartó testvériség tagjai, majd egy öttagú kórus követi, akik az út több pontján eléneklik a fájdalmas Szűzanya siralmát. 

A különleges körmenet során a tömeg minden faluban megáll a templom előtt, ahol a helybéli pap már várja a hívőket, hogy áldást osszon Krisztusra emlékezve. A hagyomány évszázadok óta folytatódik a szigeten, a kereszt még a II. világháború idején is útjára indult. 

Miseruha tollas fejdísszel 
A Húsvét-szigetek, a Csendes-óceán délkeleti részén található földdarab – amely a kilencszáz, monumentális kőszobra révén vált híressé –, nevét a holland tengerészkapitánytól, Jakob Roggeveentól kapta, aki 1722-ben, húsvét vasárnapján fedezte fel a szigetet.  A helybéliek ősi vallását a misszionáriusok megjelenése után a római katolikus hit váltotta fel, ennek megfelelően itt is megemlékeznek Krisztus feltámadásáról. 
A vasárnap reggeli misére a főváros, Hanga Roa egyetlen, különleges fafaragásai­ról ismert templomába várják a híveket. Az épületben nem csak az áldást osztó Jézus szobra jelenik meg, de az ősök helyi szimbólumai is, köztük a Madárember. A XVII. században kialakult Madárember-kultusz a hosszan elhúzódó törzsi harcok helyébe lépő békerendszer eredményeként született meg, mely szerint a vezetést minden évben más és más csoport vette át, a vezetőt pedig egy „istenítélet”, azaz a kultikus tojásszerző verseny során választották ki. A különböző törzsek ifjai abban vetélkedtek, hogy melyikük tudja úszva elhozni a közeli sziklaszirtek közül a legtávolabbin fészkelő vándormadár, a füstös csér tojását. A győztest egy évig „Madáremberként” tisztelte a közösség, az a törzsfő pedig, akinek klánjába az ügyes ifjú tartozott, vallási vezetővé vált arra az időre. 
A templom díszítése mellett a húsvéti ceremóniát vezető pap öltözete is a keresztény és a pogány kettősséget jelképezi, a miseruhát ugyanis egy tollakból készített fejdísz egészíti ki. A szertartás alatt a zenészek is rázendítenek, a vidám mise után pedig következik a közös ünnepi ebéd, a fóliában sült hal és zöldségek, amit földbe vájt polinéz tűzhelyen készítenek el. 

Ördögök és angyalok 
A húsvéti ördögtáncairól elhíresült szicíliai kisváros, Prizzi mindössze 85 km-re délre fekszik Palermótól. A rendezvény a középkori ősi pogány hagyományokat – a jó és a rossz közötti állandó küzdelmet – szimbolizálja. Húsvét vasárnapjának reggelén álarcot, piros lepelt és okkersárga ruhát viselő ördögök lepik el a várost, akiket maga a Halál vezet. A helyiekre bizony nagy veszély leselkedik, a Sötét és annak katonái az utcasarkokon ejtik rabul a mit sem sejtő járókelőket, akiket csakis adomány (pénz vagy édesség) fejében engednek el. A mulatság délután tetőzik, amikor az ördögök megpróbálják megakadályozni a főtérre várható Krisztus- és Szűz Mária-szobrok találkozását. A két szobrot kísérő angyalcsapatok azonban szembeszállnak a gonosszal, megkezdődik a sajátos ritmusban előadott küzdelem, maga az ördögtánc. 
A jó aztán győz a gonosz felett, a feltámadott Krisztus és Szűz Mária végre újra megpillanthatja egymást. Az ünnepségnek természetesen itt még nincs vége, az olaszos dínomdánom csak ezután következik. 

Omlett hatezer főre 
Húsvéthétfőn a francia földön található Bessières-ben tizenötezer tojásból álló omlettet készítenek, amely elég nagy ahhoz, hogy a kétezer helyi lakos és a kétszer ennyi idelátogató is jóllakjon belőle. A szájhagyomány szerint Napóleon és hadserege egy napon erre a vidékre tévedt. A vezér itt kóstolta meg az azóta híressé vált omlettet, amit annyira megkedvelt, hogy megparancsolta a városlakóknak, másnap reggelre szedjék össze a tojásaikat, és készítsenek egy óriási rántottát a seregnek. 

A háromnapos rendezvény szervezői – a vicces nevű Óriás Omlett Lovagjainak Globális Testvérisége tagjai – hétfőn reggel megrakják a máglyát a város piacterén, közben száz, sárga-fehérbe öltözött önkéntes gyűlik össze egy hosszú asztal körül, és elkezdik feltörni a tojásokat. Az Omlett Lovagok, akiket a magas kalapjukról lehet felismerni, targonca segítségével egy 850 kg-os, négyméteres serpenyőt helyeznek a máglya tetejére. 70 liter kacsazsírt öntenek bele, majd ahogy az felmelegszik, a tojásokat hatalmas alumíniumedényekbe töltik, és óriási lapátkeverőkkel habosra verik, közben apróra vágott metélőhagymát, sót, borsot és enyhe csilipaprikát tesznek hoz­­zá. Végül beleöntik a tojást a serpenyőbe, falapátjaikkal megkeverik, nehogy a finomság leragadjon és megégjen. Amikor az omlett elkészült, az önkéntesek akcióba lendülnek: hatezer papírtányérra kiporciózzák a reggelit, majd favillák kíséretében szétosztják azt a téren összegyűlt nézők között.