Áldozatok a tudomány oltárán

Az Orvosi Világszövetség által kiadott Helsinki Nyilatkozat értelmében az em­­bereken végzett klinikai vizsgálatoknak, így például az új gyógyszerek kipróbálásának megfelelő laboratóriumi, vagy ha szükséges, állatkísérleti adatokon kell alapulniuk. Ez meghatározza, és szigorú keretek között ugyan, de meg is erősíti az állatkísérletek létjogosultságát. Magyarországon 1998-ban lépett életbe az állatvédelmi törvény, melynek egy fejezete a kísérleti állatokkal foglalkozott. Több módosítás után ma az az általános elv, hogy az állatkísérleteket engedélyeztetni kell, valamint ezt a tevékenységet csak megfelelő képesítéssel rendelkező személy végezheti. 
Évtizedek óta folyik a vita az állatvédők és a kutatók között, hogy vajon szükség van-e, és ha igen, milyen mértékben ezekre a kísérletekre. A kozmetikumok tesztelése például ma már nem lehetséges állatokon az Európai Unióban, ám a gyógyszerkísérletek továbbra is a bevonásukkal folynak. Kétségtelen, hogy az állatkísérletek fontos szerepet játszottak megannyi, betegség elleni gyógyszer bevezetésében. Az inzulint például először 1922-ben kutyákból izolálták, a '70-es években a lepra elleni antibiotikumos kezeléseket és vakcinákat tatukkal fejlesztették ki, majd adták az embereknek, 1996-ban pedig a világ legnagyobb meglepetésére megszületett Dolly, az első klónozott bárány is. 
Az állatkísérletekről ma is az a tudomány álláspontja, hogy nélkülük az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek fejlesztése lehetetlen lenne. Ezt egyrészt azzal magyarázzák, hogy az állatok biológiai felépítése hasonló az emberekéhez, másrészről hozzánk hasonló kórokkal küzdenek, legyen szó daganatos megbetegedésről, szívbetegségről vagy diabéteszről. Harmadrészt pedig rövidebb élettartamuknak köszönhetően teljes életciklusukra vetítve vizsgálható a gyógyszerek hatása. 
Míg az állatvédők az állatok kiszolgáltatott helyzetével, a fájdalmas eljárásokkal és az elfogadhatatlan tartási körülményekkel érvelnek, addig a kutatók azt hangoztatják, hogy a fajok kiválasztása ugyan a kutatás céljától és módszerétől függ, de olyan állatokat próbálnak használni, amelyek kevésbé képesek szenvedést átélni, és amelyekkel releváns eredményeket kaphatnak. Ugyan az uniós szabályozás megköveteli, hogy a kísérleti állatok (egér, patkány, macska, zebrahal, béka stb.) fájdalmát csökkentsék a beavatkozások előtt, illetve, ha már nincsen rájuk szükség, gondoskodjanak róluk, az állatok sokszor olyan állapotba kerülnek, hogy kénytelenek elaltatni őket. 
Egyelőre nem született még olyan felfedezés, amely teljes mértékben helyettesíthetné az élő szervrendszer összetett funkcióit, bár ma már nem egy alternatív megoldással kísérleteznek a kutatók. Ilyen például az ún. in vitro módszer, amikor sejteken, szövetmintákon, szerveken és mesterséges szöveteken kísérleteznek az élő szervezeten kívül. 
Bár a gyógyszeripar állatkísérleteiről hallunk a legtöbbet, számokban igencsak eltörpül­nek a haditengerészetben használt kutatások mellett. Az USA tengeriemlős-programja 1960-ban indult el, kettős céllal.

 Először is a delfinek és a beluga bálnák víz alatti szonárképességeit akarták tanulmányozni, hogy ennek segítségével tanuljanak meg hatékonyabb módszereket a víz alatti objektumok észlelésére, másodszor pedig, hogy javítsák hajóik és tengeralattjáróik sebességét annak kutatásával, hogy a delfinek miként képesek gyorsan úszni és mélyre merülni. Oroszlánfókákat is kiképeztek különféle víz alatti feladatok elvégzésére, beleértve a felszerelések szállítását a búvároknak, az elveszett tárgyak felkutatását és visszaszerzését, a hajók és tengeralattjárók őrzését, valamint a víz alatti megfigyelést a szájukban tartott kamera segítségével. A titkosított tengeriemlős-program a hidegháború idején érte el csúcspontját, nem csoda, a Szovjetunió válasza erre az lett, hogy hasonló kutatási és kiképzési programokat folytatott a víz alatti front uralmáért folyó versenyben. Az 1990-es években a haditengerészet tengeri emlősök projektjét leépítették, a program titkosítását feloldották. Sok delfin nyugdíjba vonult, majd újabb vita alakult ki arról, mi történjen a fogságban tartott állatokkal, visszaengedhetőek-e a vadonba? 
Az állatok intelligenciáját, emberhez való biológiai hasonlóságát még évtizedekig ki fogja aknázni a tudomány. Bár az EU-ban csak akkor lehet állatokat felhasználni a kutatásban, ha ez tudományosan meggyőzően indokolt, ha a kutatás várható haszna meghaladja az állatok szenvedésével járó lehetséges kockázatokat, és ha a tudományos célok nem érhetők el állatoktól mentes alternatív módszerekkel, a világ országainak 80%-ában nincs szabályozás. A kísérleti állatok kérdése tehát sokáig vitás marad még, de a technológia rohamos fejlődésével bízhatunk abban, hogy egyre inkább háttérbe szorul ez a sokszor kegyetlen módszer.