Anyasorsok

Zsenik a családban 
A szerb születésű Nikola Tesla a világ egyik legjelentősebb tudósa és feltalálója volt, tevékenységét elsősorban az elektromosság, mágnesség és gépészet területén fejtette ki. Képességeiről legendák keringtek, teljes könyveket tudott fejből megtanulni, és kivételes vizuális memóriával rendelkezett. Életében 146 szabadalmat jegyeztek be a neve alatt, róla nevezték el a mágneses indukció SI mértékegységét, de nevét viseli a Tesla autómárka is. 
Tehetségét mindig is édesanyjától, Georgina Đuka Teslától eredeztette, ám az asszonyról a mai napig keveset tudunk. Legidősebb volt hét testvére közül, és bár már kicsiként is rendkívül intelligensnek, tanulékonynak tartották, soha nem járt iskolába. Nikola kiváló feltalálónak nevezte, s bár Georginának az 1800-as években nőként korlátozottak voltak a lehetőségei, fia mindig úgy gondolta, hogy az asszony más körülmények között jóval többet is elérhetett volna. Olyan eszközöket talált fel, amelyek elősegítették a háztartás zökkenőmentes működését, mint például a tojáshabverő. Bár Georgina nem tu­­dott olvasni, fiához hasonlóan rendkívüli memóriával volt megáldva, megannyi szerb népkölteményt megjegyzett hallás után. Anya és fia szoros kapcsolatát jól mutatja, hogy Nikola Tesla a hónapokkal azelőtt megszervezett előadás-sorozatát gondolkodás nélkül lemondta, hogy édesanyja betegágyánál lehessen. Az asszony 1892. április 4-én, 71 éves korában hunyt el. Utolsó szavai ezek voltak: „Sikerült, Nidža. Mindent elértél, és most itt vagy, büszkeségem." 

Apácából édesanya 
Maria Augusta Kutschera egy salzburgi bencés apátságban arra készült, hogy apácaként éli majd az életét, míg 1926-ban egy megözvegyült haditengerészeti kapitány, Georg von Trapp be nem kopogtatott az apácarendhez azzal, hogy házitanítót keres. Mivel Maria tanítói diplomával rendelkezett, a nővérek őt ajánlották a tíz hónaposra tervezett időszakra. 
Bár feladata csupán az volt, hogy az egyik gyereket tanítsa, Maria idővel mind a hét kicsit megszerette, sajátjaként nevelte, miközben a kapitány belé lett szerelmes. Mikor a férfi színt vallott, és feleségül kérte Mariát azzal a kérdéssel, hogy lenne-e a gyermekei második anyja, az apácát annyira meghatotta a férfi szeretete és családja iránti elkötelezettsége, hogy igent mondott. A pár 1927-ben egybe is kelt, Maria még szült két gyermeket, majd a gazdasági válság után a család hivatásos énekegyüttesként járta be Európát. Amikor 1938-ban Ausztriában a ná­­cik átvették a hatalmat, Trappék Angliába, majd az USA-ba menekültek, ahol Maria még egy gyermekkel ajándékozta meg a kapitányt, majd 1949-ben megírta az Éneklő Trapp család történetét, amelynek egyes részei később a Muzsika hangja című musical és film alapját képezték. 
 

Szabadságharcos asszony 
Sojourner Truth 1797 körül jött a világra, és mindössze kétéves volt, amikor New York állam megváltoztatta rabszolgatörvényét. A rendelet szerint azok, akik 1799 előtt születtek rabszolgának, 1827-től szabad emberként élhettek tovább, az 1799 után születettek pedig felnőttkorukban kapják majd vissza szabadságukat. Sojourner a rendelet szerint 1826-ban már megkezdhette szabad életét csecsemő kislányával együtt, ám három nagyobb gyermekét hátra kellett hagynia, mert ők csak a húszas éveikben szabadulhattak fel. 
Az asszony azonban nem sokáig örülhetett új életének és a jövőbe vetett hitnek, hogy csak idő kérdése, és a család újra egyesül, ugyanis hamarosan kiderült, hogy ötéves fiát illegálisan eladták Alabamába, ottani rabszolgatartóknak. New York államban akkor már törvénytelen volt a rabszolgákat az államhatáron túlra eladni, ezért az anya elhatározta, ha törik, ha szakad, hazahozatja a fiát, és pert indít. A tárgyalás hatalmas port kavart, a pert pedig, mindenki meglepetésére, meg is nyerte az asszony. Fia felszabadult, Sojourner pedig az egyik első fekete nő lett, aki fehér férfi ellen pert nyerhetett. Innentől kezdve az asszony missziója a rabszolgaság eltörlése és a nők jogaiért való küzdelem lett. 

Árvák megmentője 
Lou Xiaoying és férje abból éltek, hogy újrahasznosították az eldobált szemetet. Hajnaltól estig járták a kelet-kínai Zhejiang tartomány utcáit eladható tárgyakat keresve. 1972-ben az asszony egy kislányra bukkant, aki elhagyatva ült egy szemétrakás tetején. Hazavitte a kicsit, és bár nem volt könnyű felnevelnie a gyermeket, de ahogy az asszony később mondta, az öröm felülmúlta a nehézségeket. 
1979-ben a kínai állam törvényt fogadott el, amely gyökeresen változtatta meg több millió kínai életét. A népességnövekedés korlátozása érdekében ugyanis megtiltották a családoknak, hogy egynél több gyermekük szülessen. Az évek során, bár a törvény számos kivételt tartalmazott – például lehetővé tette a második gyermek világra jöttét, ha az első lány volt –, hatása a népességre elképzelhetetlen lett. A becslések szerint több mint 400 millió abortuszt végeztek el, miközben a megölt vagy elhagyott gyermekek számáról a mai napig nincsenek pontos adatok. 
Lou története csak élete végén, 2012-ben látott napvilágot, amikor az egyik fogadott lánya levélben fordult az újságírókhoz, hogy anyagi segítséget kérjen 88 éves édesanyja gyógykezelésének költségeihez. Az újságírók a kórházi ágyán találták Lou-t, lányai és unokái körében. Köztük volt Zhang Qilin, egy hétéves fiú, akit utoljára sikerült megmentenie a kukából. Az asszony az újságíróktól halálos ágyán azt kérte, vigyék hírét a kisfiúnak, hátha megsegítik az emberek, és tanulhat. Ahogy az várható volt, a történet sokakat megérintett, az árvák megmentőjének utolsó kívánsága pedig teljesülhetett.