Fagyosszentek bosszúja

Pongrác, Szervác és Bonifác napján, május 12–13–14-én rendszerint újra megjelennek a reggeli fagyok, komoly károkat okozva a gyümölcsösökben, a kiültetett növényekben. Az Ipoly mentén élők még Zsófia napját, május 15-ét is a fagyos napok közé sorolták: „Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász." Joggal tartottak tehát a gazdák a fagyosszentek pusztításától. Az előrelátóbbak számítottak arra, hogy ebben az időszakban bezuhanhat a hőmérséklet, ezért a kényesebb növényeket – az uborkát, a paradicsomot és a babot – csakis a fagyosszentek „távozása” után ültették ki a termőföldbe. Ezekből a régi tapasztalatokból alakult ki az idők során a népi kalendárium, amely az időjárás és a várható termés alakulását jövendölte meg. A megfigyeléseket általában jeles napokhoz, szentek emléknapjához kötötték. Az időjárás május közepére eső zordra fordulásának persze nem sok köze van a névadó szentekhez, inkább a népi lelemény találta meg a kapcsolódást, hogy valami ma­­gyarázatot találjon a kedvezőtlen fordulatra. 

De vajon miért haragudhatott meg annyira e három szent az emberekre, hogy faggyal bünteti őket a legszebb tavaszi hónapunkban? A választ Dömötör Tekla Magyar néprajz című munkájában találtuk meg: „Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok” – legalábbis így tartja egy Topolya környéki szólás a Vajdaságban. Emiatt járnak vissza évről évre hol több, hol kevesebb sikerrel, hogy bosszantsanak bennünket. Egy másik legenda szerint a három szent úgy fagyott halálra, hogy nyomorult betegeket takargattak be a saját ruháikkal. 
A régi időkben a gazdák nagyon féltek ezektől a napoktól. A termés elvesztésétől való szorongás olyan erős volt, hogy Pongrác, Szervác, Bonifác kultuszának nem találni nyomát a néphagyományaink között. Eleink még szoborállítással sem remélték, hogy jóindulatuk megnyerhető. A szegedi tanyák öregjei szerint viszont a garabonciások valamikor el tudták űzni a fagyosszentek haragját, mert ezekben a napokban könyvükből ráolvastak az időre. 
 

Kik voltak ők valójában?
Pongrác a III. században született, Rómában maga a pápa keresztelte meg. Diocletianus császár kegyetlenül üldözte a keresztényeket, ezért megparancsolta, hogy az akkor 15 éves fiút fejezzék le. 
Szervác valószínűleg Örményországban látta meg a napvilágot. A hívők évszázadokon át az ő segítségét kérték lábfájás, reuma, a termést dézsmáló patkányok és fagykárok esetén. Alighanem ez utóbbi miatt került be a népi világ fagyosszentjei közé. 
Szent Bonifác angol származású hittérítő a VIII. században lett a germán népek apostola: bejárta a majdani Németország területét és sok embert térített Krisztus hitére. 755-ben pogányok támadták meg és társaival együtt lemészárolták. 
Mit mond a tudomány?
Kérdésünkre, hogy van-e tudományos alapja az időjárással kapcsolatos népi megfigyeléseknek, Németh Lajos meteorológus először határozottan és tömören válaszol: nincs. Majd persze bővebben is kifejti, miként alakulhattak ki ezek a tapasztalatok. 
– Amikor még nem a globális éghajlatváltozás meleg szakaszában tartott a Kárpát-medence időjárása – a XVII–XVIII. században –, kemény, fagyos, havas telek jártak Magyarországon. A kikelet március végén, április elején kezdődött, ekkor indult be a vegetáció. Akkoriban még nem az okostelefonból tájékozódott a felhasználó arról, hogy milyen idő várható. A téli időszakban a parasztembereknek bőven volt idejük feljegyzéseket készíteni a kalendáriumba arról, hogy milyen volt az év időjárása, hogyan sikerült a betakarítás. Valószínűleg ez a története annak, hogy a megfigyelések szerint május az utolsó olyan tavaszi hónapunk, amikor a gyümölcsfákban vagy az egyéb mezőgazdasági terményekben az esetleg megérkező fagy még kárt tehetett. Május 25-én, Orbán napján már a szőlősgazdák is fellélegezhettek – magyarázza a meteorológus. 
Napjainkban, ha nem is vált egészen okafogyottá tartanunk a fagyosszentektől, már kevésbé kell számítanunk az eljövetelükre. Az éghajlatváltozás miatt most legalább másfél hónappal korábban indul be a vegetáció, már február végén, március első felében. Ezért is van sokkal több kár a gyümölcsfákban – teszi hozzá. – Mert egyébként bármennyire is melegszünk, azért egy-egy fagyosabb léghullám március­ közepén, végén sokkal gyakoribb, mint, mondjuk, május első felében volt annak idején. Régen e tekintetben sokkal kiszámíthatóbb volt az időjárás, nem volt ennyire hektikus. Időjárási szélsőségeket persze az elmúlt évszázadokban is feljegyeztek. Volt enyhe tél, rendkívüli fagy, hatalmas hó, de nem ilyen gyakran és nem ilyen nagy amplitúdóval, mint manapság. Gondoljunk csak vissza a mö­­göttünk hagyott áprilisra: húsvét környékén 25-30 fokos melegeket mértünk, majd 20-a tájékán érkezett a hidegbetörés, a Kékestetőn még havazott is. Végül júniusra emlékeztető, 27-28 fokos hőmérsékletekkel köszöntünk el ettől a szeszélyes hónaptól. Tehát az extrém meleg és a meglehetősen hideg váltakozik, és ez a változékonyság lett gyakoribb a felmelegedés következtében a XXI. században – összegez Németh Lajos.