Csillagcseppek az égen

A krónikások szerint Magyarországon először Mátyás király esküvőjén tartottak tűzijátékot 1476-ban, majd legközelebb Budavár visszafoglalását ünnepelték ily módon 1686-ban. 
Az első Szent István-napi tűzijátékról 1829-ből találunk feljegyzést, és 1835-ből egy adatot arra, hogy a Városligetben rendeztek hasonló eseményt. Egy XIX. századi újságcikk így számolt be a látványosságról: „Az ezer meg ezer csillagbul szőtt homlok díszítmény tündöklése, mintegy versenyezni látszott a mennybolt ragyogványaival, mely fölött középen tűz szökőkút fejlenge, nemzeti fehér, vörös, zöld csillagcseppeket égre föllövölve: a szegfű rakéták, melyek a magasban különös szépséggel terjesztették fűzérként csillagvirágaikat, bámulatos remekei voltak eme művészetnek." 
A szabadságharc utáni évtizedben sem szándék, sem lehetőség nem volt a nagy ünneplésekre. Legközelebb 1860-ban láthatott a nép ünnepi tűzijátékot, amelyet botrány is kísért: szervezők azt ígérték, hogy a végén rakétákkal mutatják be Szigetvár ostromát, azonban ezt biztonsági okokból lefújták. A várakozó tömeg dühében törni-zúzni kezdett, és rátámadt a »tűzművészekre« is" – írja a Híradó.hu. 
Ulrik József tűzművész a Pesti Naplóban tett közzé egy nyilatkozatot az eset után: „A múlt vasárnap tűzijátékomat volt szerencsém a t. közönségnek bemutatni. S daczára annak, hogy a hiányos elzárás által a nép tömegesen tódult be jegyek nélkül, és én ez által egész bevételemet elvesztem, a négy első szakaszt felgyújtom, hogy szakértésemről bizonyságot tegyek. Az ötödik szakaszt, Zrínyi halálát is kész voltam meggyújtani, de a nép oly közel volt a töltött mozsarak és a fölhalmozott puskaporhoz, hogy életveszélyeztetés nélkül ezt nem tehetem. (…) Nem tehettem egyebet, mint a leglátványosabb szakaszt elhagyni. Ezen előrevigyázó tettemet a nép egy része rosszul magyarázta magának, és előrenyomulván, díszítményeimet, állványaimat nemcsak szétszaggatta, hanem azt el is égeté. (…) Jóakaratomért kétezer forintnyi kárral jutalmazott meg azon népcsoport, mely hónapokig tartó munkálkodá­saimnak gyümölcsét összerombolta." 
1891-ben Szent István napját munkaszüneti nappá nyilvánították, és egyre fontosabbá váltak az ünnep látványosságai. Az 1920-as évek végén az országzászló felvonása és a körmenet mellett szerepet kapott a Gellért-hegyről fellőtt tűzijáték-sorozat is. A két világháború közötti időszak csúcspontja az 1937. évi Eucharisztikus Világkongresszus volt, ekkor tartották meg az évtized leglátványosabb tűzijátékát: a Gellért-hegy tetején 50 méter magas bengáli fénnyel megvi­lágított keresztet helyeztek el. A tűzijátékok egyre látványosabbak lettek, és ekkoriban kezdtek el zenei aláfestést is szerkeszteni hozzájuk. 1938-tól Petróczy Gyula főhadnagy, a Gellért-hegyre fölállított hatalmas kereszt tervezője irányította a Szent István-napi tűzijáték előkészületeit. Emlékezetes újítása volt, hogy villanyégőkből a Tria­non előtti és utáni Magyarország hatalmas térképét rakták ki a hegy oldalába. 
„Alig kezdett alkonyodni, a főváros minden részéből megindult a népvándorlás a Duna felé. A Horthy Miklós-hídtól a Margit-hídig beláthatatlan embertömeg hullámzott, itt voltak a megnagyobbodott Magyarország összes magyarjai, akik mind a tű­­zijáték megkezdését várták. Este fél 10-kor a tündéri kivilágításban álló Halászbástya, Országház, Citadella, Gellért-szobor, Lánchíd és királyi palota ívlámpái kialudtak, majd a támadt csendben végig a Duna hosszában hangszórókon csendült föl a Himnusz. (…) Egymás után robbantak a rakéták, a Citadella fölött fölállított hatalmas állványon Csonkamagyarország határvonalai gyulladtak ki, benne a remény zöld színeivel megvilágított három folyóval, a Dunával, a Tiszával és a Marossal. Az ország egyre nagyobbodott, újabb fénycsóvák gyulladtak ki, kibontakoztak a nemrégen visszatért területek körvonalai: a Felvidék egy része, a visszatért Kárpátalja. Újabb vakítóan fényes tűzcsóva, piros-fehér-zöld tűzrakéták és tűzrőzsék gyűltek ki az égen, csillagok sziporkázták körül a megnagyobbodott csonka ország határait, majd ebben a gyönyörű látványú tűzesőben a történelmi Magyarország körvonala vált láthatóvá. A százezeres tömegek az elragadtatás önfeledt kiáltásában és tapsokban törtek ki, majd több helyen önkéntelenül is felcsendült az ajkakon a Himnusz…" – emlékezett meg az eseményről az Esti Ujság. 

Ezután minden évben megtartották a tűzijátékot, egészen a II. világháborúig. Kivéve az 1941-es évet, amikor elmaradt, mert a Kioszk­ étteremben tárolt pirotechnikai anyag felrobbant, és az épület leégett. 
A háború után egy ideig nem is gondoltak a megrendezésére, ám a kommunista diktatúra a '40-es évek végén jó propagandaeszközt látott benne, így 1948. augusztus 20-án újra volt tűzijáték. Megszervezésére ugyanazt a Petróczy Gyula alezredest kérték fel, aki még főhadnagyként 1938-ban a Horthy-korszak látványosságáért felelt. Ám míg akkor trianoni határokat jelenítettem meg az égen, tíz 10 évvel később már a Magyar Dolgozók Pártja emblémájával tette ugyanezt. 1956 után egy jó ideig betiltották a tűzijátékot, majd csak 1966-ban rendezték meg ismét az állami ünnep fő attrakciójaként. Azóta évről évre gyönyörködtet bennünket ­augusztus 20-án az égi fényjáték, csupán a természeti csapások akadályozhatják meg azt.

 2002-ben az árvíz miatt egy hetet csúszott, 2006-ban a városra lecsapó vihar okozott tragédiát: a Duna-parton menekülő tömegben öt ember meghalt, és több százan megsebesültek. 2020-ban a koronavírus-járvány miatt törölték, míg 2022-ben az Országos Meteorológiai Szolgálat viharjelzése miatt csúsztatták egy héttel későbbre. 
Az idei tűzijáték minden eddiginél káprázatosabb lesz az ígéretek szerint. Több mint 5 kilométer hosszan lehet majd nézni a Duna mentén, a pirotechnikai eszközök, a drónok száma és a fényfestés volumene is nagyobb lesz a tavalyinál, és ezúttal is indítanak majd látványelemeket a hidakról. Az előző évekhez hasonlóan narrátor kíséri az eseményt, idén egy koros pásztor lesz a történetmesélő. A műsort neves magyar zeneszerzők alkotásai és jól ismert népdalok kísérik majd.

 

Várakozó tömeg a Duna-parton (1978)