Meggyújtva a nap sugaraival

Az első újkori, 1896-os nyári olimpián még nem lobbant fel a kontinensek közötti egységet és békességet jelképező láng. Az ókori Görögországból eredő tradíciót csak az 1928-as amszterdami olimpián elevenítették fel, azóta az ötkarikás játékok egyik ikonikus jelképe. Hagyományosan Olümpiában, a Héra istennő temploma és oltára közötti területen gyújtják meg, a szertartást tizenegy „papnő" végzi korhű öltözetben, meghatározott koreográfia szerint: a fáklyát a nap sugaraival egy fém parabolatükör segítségével lobbantják lángra. 

1936. július 20-án Konstantinosz Kondilisz görög futót érte az a megtiszteltetés, hogy miután Görögországban meggyújtotta az olimpiai fáklyát, pár métert futhasson is vele, hogy aztán a láng egy közel kéthetes utazás után megérkezzen az olimpia helyszínére, Berlinbe. A fáklyával való futás ötlete a berlini játékok főszervezőjének, Carl Diemnek jutott eszébe, akinek fontos szerepe volt abban, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1931-ben a német fővárosnak ítélte oda a XI. nyári olimpia rendezésének jogát, amelynek jövője azonban Adolf Hitler hatalomra kerülésével bizonytalanná vált. A Führer ugyanis cseppet sem rajongott a modern olimpiai játékokért, amelyről azt tartotta, hogy a „zsidók és a szabadkőművesek találták fel”, de propagandaügyi minisztere, Joseph Goebbels meggyőzte róla, hogy egy sikeres olimpia­ nemzetközileg is szalonképessé teheti a náci Németországot – olvasható a múlt-kor történelmi portálon. 12 napon és 11 éjen át 3331-en futottak a lánggal, végül Fritz Schilgen német futó vihette be a berlini olimpiai stadionba, ahol a versenyek végéig égett. 

A II. világháború kitörése miatt egészen 1948-ig kellett várni, hogy a világ legjobb sportolói ismét összegyűlhessenek. A londoni játékok szervezői szintén visszanyúltak a látványos olimpiai szimbólumhoz, a láng útja során azonban váratlan incidensek történtek: a fáklyavivőket többször is támadás érte. Az olimpiák szervezőit időről időre kritika is érte amiatt, hogy nők nem futhattak a fáklyával. Az első női fáklyavivő 1968-ban Mexikóvárosban gyújthatta meg a lángot: Enriquetta Basilio mexikói gátfutó volt a szerencsés. Máskor politikai csatározások terepe lett az olimpiai láng útja: 2008-ban, Pekingben a Tibet-párti emberi jogi aktivisták támadásai miatt csak biztonsági őrökkel tudták garantálni a futás zavartalan lebonyolítását. 
Az olimpiák lángja bolygónk szinte va­lamennyi szegletében megfordult már, földön, vízen és a levegőben is haladt a célországok felé. A pekingi olimpia helyszínére utazva megjárta a kínai nagy falat és a Mount Everestet. A 2000-es sydneyi játékok előtt meglátogatta a Nagy-korallzátonyt, akkor Craig Ducan tengerbiológus 2 perc 40 másodpercre lemerült a speciális lángú fáklyával a víz alá. De a legkülönlegesebb kalandokban a 2014-es szocsi téli olimpia fáklyájának lehetett része, hiszen eljutott az Északi-sarkra, és a Szojuz űrsikló fedélzetén űrsétát is tehetett. 
Az olimpiai megnyitók legemlékezetesebb pillanata kétségtelenül a láng megérkezése és fellobbanása a játékok helyszínén, aminek szintén számos módját kifundálták már az idők során. 1992-ben, Barcelonában Antonio Rebollo paraíjásznak jutott a megtisztelő feladat, hogy egy lángoló nyílvesszővel meggyújtsa a kandelábert, de a mai napig nincs tisztázva, hogy beletalált-e a célpontba. Egyes pletykák szerint a vessző átrepült a célpont felett, és a lángot egy gombnyomással lobbantották be… 
De vessük most szemünket Párizsra: az olimpia lángját a megnyitó ceremónia előtt 101 nappal, április 16-án gyújtották meg. A főpapnő szerepét Mary Mina görög színésznő játszotta el. Az esős idő miatt az egy nappal korábban tartott főpróbán gyűjtötték össze a napsugarakat parabolatükörrel, majd egy kehelyből került a láng az első fáklyára. Hajón utazott Marseille-be, és onnan indult majd' három hónapos útjára, hogy végül megérkezzen Párizsba. A cselgáncsozó Teddy Riner és az atléta Marie-José Pérec gyújtották meg a Tuileriák kertjében, ahol a záróünnepség végéig lobog egy hőlégballon aljában. 

Időközben azonban kiderült, hogy ez a láng bizony nem is láng. A léggömb alján található gyűrűben 40 LED-lámpa világít, amelyek 200 nagynyomású fúvóka által termelt vízgőzfelhőt világítanak meg, hogy a valódi lángok pislákoló és füstölgő hatását keltsék. A szerkezet tervezője a Montgolfier fivérek előtt akart tisztelegni, akik 1783-ban először emeltek embereket a levegőbe hőlégballonnal. A különleges installáció napközben a földön áll, de az esti órákban 30 méter magasan a levegőbe emelkedik. „Fényes, varázslatos és egyesítő, éjszaka világítótorony, nappal pedig elérhető közelségben lévő Nap. A benne égő tűz fényből és vízből kel életre, olyan, mint egy hűs oázis a nyár szívében” – nyilatkozta a tervező, Mathieu Lehanneur. 
Ezután persze joggal vetődik fel a kérdés: vajon mi történt azzal a lánggal, amit Olümpiában gyújtottak meg, és vittek onnan Párizsba? Az olimpia sajtóirodájának közleménye szerint az elektromos „lángot” kell tekinteni az „igazi olimpiai lángnak”. Mellette azért egy égő mécsest is elhelyeztek, amelyen az a felirat szerepel, hogy „meggyújtva Olümpiában, a nap sugaraival”.