Hajsza a rózsaszín gyémánt után

Amikor Blake Edwards rendező és írótársa, Maurice Richlin azzal az alaptörténettel állt elő, hogy az enyves­kezű, ám igen jóképű gyé­mánt­tolvaj viszonyt folytat az őt üldöző nyomozó feleségével, álmukban sem gondolták, hogy Oscar-díjas filmet dobnak majd a piacra, azt pedig végképp nem sejtették, hogy a bamba nyomozó szerepére választott brit Peter Sellers olyan briliánsan alakítja majd a karakterét, hogy végül rá emlékezik az egész filmtörténelem. 

Az eredeti ötlet szerint ugyanis a sármos ékszertolvaj lett volna a film központi alakja, akit David Niven alakított, Sellers mindössze kisebb szerepben tűnt volna fel. Ám a forgatás alatt Edwards és Sellers olyan komikus jeleneteket kezdtek el improvizálni a maguk szórakoztatására, melyek végül benne maradtak a filmben. A forgatás végére A Rózsaszín Párduc olyannyira Sellers mozija lett, hogy Niven csalódottságában azt kérte, a film zenéjét még csak véletlenül se játsszák le, amikor megjelenik az Oscar-gálákon. 

Az alaptörténet szerint Dala hercegnő (Claudia Cardinale játszotta) maharadzsa édesapjától a világ legnagyobb gyémántját kapja ajándékba. A drágakőnek azonban van egy ritka hibája: aki közelebbről is megvizsgálja, egy párduc alakú elszíneződést találhat benne. Húsz évvel az ajándékozás után Dala száműzetésbe kényszerül, miután édesapja meghal, országában pedig katonai puccsot követnek el a lázadók. Hogy a drágakövet kimenekítse, a nő Olaszországba utazik. 

Dala a Cortina d’Ampezzóban található síparadicsomba megy üdülni, ahol megismerkedik a Fantom névre hallgató műkincs­tol­vajjal, Sir Charles Lytton angol playboyjal, akinek már régóta fáj a foga a Rózsaszín Párducra. A férfi terve az, hogy kiveti a hálóját Dalára, így kaparintva meg a követ, ám váratlanul megérkezik szemtelen amerikai unokaöccse, George. 

Mindeközben a rendőrség megbízásából a francia Jacques Clouseau felügyelő is a síparadicsomba utazik feleségével, Simone-nal. Ez utóbbiról hamar kiderül, amellett, hogy a hírhedt tolvajnak a szeretője, bűntársa is egyben, amiről persze a fülig szerelmes, csetlő-botló nyomozónak fogalma sincs. Római villájában Dala jelmezes partit rendez, ahol egymástól függetlenül, Sir Charles és George is megpróbálja ellopni a gyémántot, ám elkésnek, valaki már megelőzte őket. A felügyelő a helyszínen találja a két férfit, akik megszöknek előle. A Róma utcáin zajló autós üldözésben végül egy karambolnak köszönhetően sikerül megállítani a tolvajokat, Sir Charlest és George-ot is letartóztatják. Dala azonban elárulja Simone-nak, ő maga lopta el a Rózsaszín Párducot, miután Clouseau-tól értesült a tervezett rablásról, hogy ezzel akadályozza meg az országának való kötelező kiadatást. A sztori csattanója végül az lesz, hogy a tárgyaláson a védőügyvéd szemtanúként hallgatja meg Clouseau felügyelőt, kérdéseivel direkt azt sugallva, bizony ő a hírhedt Fantom. Az ideges nyomozó, hogy megtörölje a izzadó homlokát, előveszi zsebkendőjét, ekkor a drágakő kiesik a zsebéből. Miközben a börtönbe viszik, az utcán szerelmes nők tömege rohamozza meg Clouseau-t. Mikor a bűncselekményről faggatják a rendőrök, újdonsült hírnevét ízlelgetve belemegy a játékba, és azt válaszolja: „Nos, tudják, uraim…nem volt könnyű.” Így indult útjára a legenda. 

Bár a film címében szereplő rózsaszín párduc kezdetben a cselekmény középpontjában álló ékszerre utalt, a nyitó-, valamint zárórész­ben megjelenő rajzfigura akkora népszerűségnek örvendett, hogy a rózsaszín párduc 1964-ben önálló rövidfilmekben kezdett szerepelni, készült két különböző animációs sorozata, és még saját képregénye is.