Levelek a Mikulásnak

A ma ismert pocakos, nagy szakállú figura szülőatyja a politikai karikaturista, Thomas Nast, aki az amerikai polgárháború idején, 1863. január 3-án különös rajzokat publikált a Harper’s Weekly magazinban. Az első illusztráción a Mikulás ajándékokat osztogat az északi szövetségi állam katonáinak táborában. S hogy az akkori olvasók meg ne kérdőjelezzék a Mikulás politikai álláspontját a polgárháborúban, Nast a figurának csillagmintás kabátot és csíkos nadrágot rajzolt. Kezében egy bábjátékot tartott, amelynek nyakába kötelet akasztottak, vonásai pedig a déli Jefferson Davis konföderációs elnökéi­re emlékeztettek. 

A második illusztráción a Mikulás már piros ruhában ül a szánján, s miközben azon mesterkedik, hogy a kéményen lecsússzon, egy fiatal asszony emeli imára a kézét, míg katona szerelme kimerülten egy fának dől a csatatéren. A Mikulás az északiak győzelme után vált az Amerikai Egyesült Államok karácsonyi kívánságokat teljesítő, mindig vidám öregjévé, aki a neki írott levelekre válaszol.

A háborút követő években egyre több gyerek ragadott tollat abban a reményben, hogy a Mikulás hozzájuk is betér. A levelek egyenesen a washingtoni Dead Letter Office-hoz, azaz a kézbesíthetetlen levelek hivatalába érkeztek, ahonnan általában visszaküldik azokat a feladóknak. 1911-ben azonban változtattak a szabályokon, lehetővé téve a postások számára, hogy elolvassák a leveleket, és továbbadják azokat a jótékonysági szervezeteknek. Ezután már nem kellett hozzá sok, hogy az újságok felismerjék: a gyerekek mulatságos, de egyben megható gondolatai mindenki szívét megmelengetik a karácsony közeledtével, így nem egy magazin arra kérte a szülőket, hogy küldjék el a lapokat, és amellett, hogy ők publikálják a sorokat, teljesítik is a kicsik kívánságait.

Az azóta eltelt évtizedekben gomba módra szaporodtak a Mikulás-posták, és nem egy ország verseng a hivatalos Télapó lakhelye címért. Norvégiában például úgy tartják, a jóságos öregember az Oslo melletti Drobokban lakik, és Julenissen Santa Clausnak nevezi magát. Saját rezidenciáján egész évben várja a látogatókat, postaládája a Treegarden Karácsonyi Házban található. 
Kanadában sem veszik félvállról a Mikulás kilétét, 2010-ben a bevándorlási miniszter kanadai állampolgárnak nyilvánította, a finnek pedig egy egész várost rendeztek be Joulupukkinek Lappföldön. A fáma szerint a finn Télapó ugyanis 1985-ben úgy döntött, hogy irodát létesít a fővárosában, Ro­va­niemiben, és személyesen találkozik a kicsikkel és szüleikkel. A kávézókkal, éttermekkel, szállással felszerelt üdülőfalu közvetlenül a sarkvidéken fekszik, s husky- és rénszarvastúráival, jég- és hószobraival egész évben nyitva áll. A lappföldi Mikulás népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a 198 ­országból érkező 15 millió levél, ami eddig a postaládájában landolt. Joulupukki ­egyébként nagy utazó, évről évre Magyarországra is ellátogat. December 9-ig 15 vidéki városban és Budapesten találkozhatunk vele, és a neki írt leveleket személyesen is átadhatjuk. 

De vajon milyen kívánságokat rejtettek száz évvel ezelőtt ezek a gyermekkézzel írt levelek?

A New York Timesban publikált sorok gyakran tükrözték a társadalmi rétegek sokszor nehéz helyzetét, de megismerhetjük belőlük az akkori technológiai vívmányokat és az aktuális kulturális hátteret is. A századforduló környékén például sok gyerek vágyott velocipédre, míg az első játék autók iránti igényt 1908-ban nyújtották be, abban az évben, amikor a Ford bemutatta az úttörő T-modellt. A jármű először tette megfizethetővé és elérhetővé az autókat a tömegek számára, gyökeresen megváltoztatva így a közlekedést és a világot. 

Mi legyen a puttonyban?

Kedves Mikulás! 
Anyukám azt mondta, hogy csillogó szemű kisfiú vagyok. Nagyon igyekszem jó lenni, hogy elgyere hozzám, és mire felkelek, hagyj valamit a csizmában. Nagyon szeretnék egy bajonettet, egy kardot, egy szánkót, egy órát és egy láncot. De ha belefér, akkor gumicsizmát, egy hólapátot, és néhány könyvet is hozhatnál a csokoládé mellé. Remélem, nem gondolod, hogy túl sok mindent kérek! A mama üdvözletét küldi, és azt üzeni, reméli, hogy őt sem felejted majd ki az ajándékozásból. 
Dickie Burton (1877) 
 
Kedves Mikulás! 
Nekem nincs szükségem semmire, mivel van anyukám és apukám, de van négy kislány, akik félárvák, és az anyukájuk nagyon keményen dolgozik mindennap. Mosónő. Amikor elmondtam neki a kedvességedet, megkért, hogy írjak neked. Bármilyen segítséget megköszönök a nevükben. 
Tisztelettel: Agnes (1888) 
 
Kedves Mikulás! 
Kérlek, hozzál nekem egy babát. De ha lehet, ne a kéményen keresztül küldd le, mert akkor leég a haja. Emlékezz erre, jó? 
Köszönöm, és várlak: Polly (1901) 
 
Kedves Mikulás! 
Hétéves kislány vagyok, és bár a mamámnak nem mondom, de attól tartok, hozzánk nem fogsz benézni, mert túl szegények vagyunk. Még egy kekszet se tudok neked felajánlani. Apának egész nap keményen kell dolgoznia, a mama pedig beteg. De ha mégis erre van dolgod, nagyon várlak! Ha már csak egy kis könyvet vagy valami apróságot itt hagysz, nagyon örülni fogok. Csak, hogy tudd, a kéményen nem lehet lejönni, mert túl kicsi, de kinyitom az ajtót, ha kopogtatsz. 
Ada Butler (1906) 
 
Kedves Mikulás! 
A nővérem és a bátyám velem együtt nagyon örül, hogy meglátogatsz minket. Az az igazság, hogy az apukám nem dolgozik, így nem számítottunk arra, hogy bármit is kapunk karácsonyra. A bátyám 7 éves, macit szeretne; Molly, aki 9, egy pár korcsolyát kér, Kitty játékboltot akar, Katherine, a legkisebb pedig macit. Ha nem kérek túl sokat, én is egy korcsolyát szeretnék, mert már 13 éves vagyok. Köszönöm, és remélem, nem felejtesz el minket a nagy munka közben. 
A Smith gyerekek (1907) 
 
Kedves Mikulás! 
Nagyon várom, hogy idén is elgyere. Arra ügyelj, hogy se az első, se a második kéményen ne mássz be, a középső az, amit nem használunk, és akkor nem leszel koszos. Leteszek neked egy pohár whiskyt az asztalra, a kekszet már biztos unod. 
Michael (1949)