Mesék a karácsony csodájáról

A kislány és a forgószelek 

A bolgár mesének ismeretlen a szerzője, a történet mégis sokakat elbűvölt az utóbbi évtizedekben. Abban az időben, amikor az emberek és az állatok még barátként laktak egymás mellett, élt egy árva kislány a nagyapjával a hegyekben. Egy reggel arra ébredt a falu, hogy a Téli Boszorkány hóba temette az otthonukat. A férfiak alagutakat ástak, és a nagyapa otthonában gyűltek össze, hogy meleget szítsanak, és megvitassák aggasztó helyzetüket. 

Nagyon úgy tűnt, a Téli Boszorkány állandó hideget akar teremteni, szeretett Fagyapó pedig sehol nem mutatkozott, holott a naptár szerint már a tavasznak kellett volna közelegnie. A falubeliek úgy határoztak, hogy valakinek fel kell másznia a legmagasabb csúcsra, megkeresni az apót. A kislány vállalta magára a feladatot, holott tudta, hogy az út hosszú és veszélyes, tele jeges barlangokkal és forgószelekkel, amelyek a letapasztaltabb hegymászókat is könnyedén elsöpörhetik. Melegen felöltöztették, majd elindították az útra. A gyermek azonban még a hegy felénél sem járt, amikor léptei felzavarták álmukból a téli forgószeleket. Ám hiába kavarogtak vadul a lába körül, szórták szemébe a havat, ő fel se vette a hideget. Ezután a hóviharok támadtak rá, de ezek sem bírtak vele. Ahol a ruháját szétszaggatták, ott a nagy szíve tartotta melegen. 

Ezt látva a Téli Boszorkány gonosz tervet eszelt ki. A kislány anyjának képében jelent meg, és édes dalával elaltatta a gyermeket. Az álmok országában elveszett kislány nem tudta, hogy a fagyos hideg lassan teljesen kiszívja belőle az életet, ám amikor már minden remény veszni látszott, egy apró egérke bukkant elő a rejtekéből. Megriadva, hogy a lányt megveszi az isten hidege, masszírozni kezdte az egyik kis kezét. De hiába volt minden próbálkozása, több mancsra volt szüksége ahhoz, hogy kiszabadítsa a gyermeket a Téli Boszorkány varázslatából. Odahívta a családját és a barátait, a nyulakat és a mókusokat, akik ráfeküdtek a kislányra, szőrös kis testükkel melegítették fel. Mikor a gyermek magához tért, útnak indult a kis csapat, hogy megkeressék Fagyapót. 

A szunyókáló öreg felébredt a kopogtatásra, és ahogy megtudta, mi történt a falubeliekkel, rögvest eltakarította a hófelhőket, és elűzte a Téli Boszorkányt. Mire a kislány és az állatok leértek a faluba, a hó már olvadni kezdett, és lassan beköszöntött a tavasz. 

Pókhálóból aranyszálak 

Bár furcsának tűnhet, hogy egy karácsonyi történetet épp a pókok köré szőttek, de ez a kedves szláv mese a karácsonyfa csillogó girlandjainak az eredetét beszéli el. 
Történt egyszer, hogy egy szegény, ám annál dolgosabb fiatalasszony karácsony előestéjén nekiállt kitakarítani szerény otthonukat, hogy szebbé tegye Krisztus érkezésére. Mindent kisepert, felmosott, elzavarta a pókokat, leszedte a hálójukat. Amikor a család aludni tért, a díszeket is felakasztotta a fára, majd remélve, hogy kemény munkája áldást hoz, lefeküdt a halkan szuszogó gyerekek mellé. 

A pókok a sarokból nézték a sürgés-forgást, és alig várták, hogy az anya eltegye a seprűt. Előbújtak a rejtekeikből, felmásztak a fára, hogy közelebbről is szemügyre vegyék a díszeket. Ágról ágra ugráltak mindent megcsodálva, és mi­előtt a család felkelt, visszamásztak a helyükre. Csak akkor vették észre, hogy selyemhálójukat a fa körül hagyták, amikor Jézus belépett a szobába. Nagyon megörült, hogy ilyen renddel várják az érkezését, és hogy a kis pókok munkája is része az ünnepnek, de azt is tudta, hogy az asszony mennyire szomorú lesz, ha reggelre pókhálóval ­borítva látja a karácsonyfáját. Így hát végrehajtotta a csodát, és ­ezüst-arany szálakká alakította a hálót. Amikor az anya meglátta másnap reggel az áldást, boldogan, könnyes szemmel ölelte magához az övéit. 

Panov apó története 

Az eredetileg Reuben Saillens francia írótól származó történetet legtöbben Lev Tolsztoj átdolgozott meséje alapján ismerik. 

Réges-régen, valahol egy orosz kisvárosban élt az öreg, magányos cipész, Panov apó. Világéletében keményen dolgozott, ám lassan már túl vaksi volt ahhoz, hogy mindent jól lásson. Bibliaolvasás közben egyszer csak Jézus hangját hallotta, aki megígérte neki, hogy eljön hozzá karácsony napján. Panov apó nagyon megörült, körülnézett a kis boltjában, hogy mit adhatna ajándékba. Egy dobozt látott a legfelső polcon. Eszébe jutott, mi volt benne: egy pár nagyon apró cipőcske. Ezeket szánta a gyermeknek. 

Karácsony reggelén korán ébredt, megfőzte a levest, amivel Jézust várta, és minduntalan az ablakhoz sietett megnézni, hogy jön-e már a várva várt vendég. Ám nem látott senkit, csak egy útseprőt, aki átfagyott a hidegtől, és nagyon éhesnek tűnt. Panov papa behívta, leültette a tűz mellé, adott neki egy tállal a sűrű levesből, majd mielőtt elbúcsúztak, még ráadta a kabátját. 

Kis idő múlva ismét kinézett az ablakon, akkor egy csavargó álldogált az úton. 

– Senkinek sem szabad így töltenie a karácsonyt – gondolta magában, ezért behívta a szerencsétlent. A csavargó felmelegedett a tűz mellett, evett egy keveset a levesből, majd Panov apó belekotort a zsebébe, és odaadta neki az összes pénzt, amit talált. 

Későre járt, amikor ismét kikukucskált. Nagyon aggódott, hogy Jézus mégsem fog eljönni. Ám akkor hirtelen egy nő tűnt fel egy csecsemőt ölelve. Nagyon fáztak, fáradtak és éhesek voltak. Behívta őket lepihenni, odaadta nekik a maradék levesét. 

– Ó, istenem – gondolta, most nem lesz mit ennie Jézusnak. Ám ahogy ránézett a baba pucér lábára, elhessegette a gondolatot. Eszébe jutott a kis cipő, és elővette a dobozt. A topánka pontosan passzolt a babára. Panov apó nekik ajándékozta a lábbelit, és útjára engedte a családot. 

Eljött az este, az öreg azon búslakodott, hogy nem látogatta meg Jézus, ráadásul odaadta az összes levest meg a cipőcskét is. Korgó gyomorral, csalódottan ment aludni. 

Ám éjszaka álmot látott, Jézussal találkozott. Panov apó megkérdezte tőle, miért nem látogatta meg. Jézus erre azt felelte: – Itt jártam nem is egyszer. Jöttem, mint egy útseprő, és te felmelegítettél, megetettél és felöltöztettél. Aztán csavargóként érkeztem, pénzt kaptam tőled meg ennivalót. Csecsemőként is betértem a hajlékodba, és te vigyáztál rám, lábamra kiscipőt húztál. Azzal, hogy boldoggá tetted azokat az embereket, boldoggá tettél engem is.