Búcsú a karácsonyfától

Többjelentésű ünnep 

Vízkereszt a római katolikus egyház liturgikus ünnepe, latinul „Eepi­phania Domini”, azaz Epifánia, ami magyarul annyit tesz: Urunk megjelenése. Ezt a napot az egyiptomiak­ eredetileg a Nap és Nílus vizének ünnepeként tartották számon, először a III. században bukkan fel a keresztény ünnepkörben, mint Krisztus születésének napja. A IV. században azonban az egyház ezt megváltoztatta, már csak azért is, hogy a téli napforduló idejét, a fény újjászületését, Mithras pogány napisten születésnapját feledésbe merítse, így Krisztus születésének új napja december 25. lett. 
Az epifániának azonban új jelentésre volt szüksége, így attól kezdve a nyugati világban a Há­romkirályokat kezdték ünnepelni, keleten pedig Jézus a Jordán vizében való megkeresztelkedésének napjává vált. Egy idő után hozzákapcsolták a kánai menyegzőn történő csodatételét, így vízkereszt napja mára három jelentést is hordoz. A magyar elnevezését az ünnep a vízszentelésről kapta. A katolikus egyházban ezen a napon a papok megáldják a keresztvizet és a szentelt vizet. 

Háromkirályok napja 

Máté evangéliuma szerint a napkeleti bölcsek a betlehemi csillagot követve érkeztek keletről Júdeába, hogy kifejezzék hódolatukat a zsidók újszülött királyának. Először Jeruzsálemben keresték a kisdedet, ám Heródes király gonosz szándékkal Betlehembe irányította őket; itt megtalálták a gyermeket, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. 

A tömjénezés egyházi szertartása a mai napig a napkeleti bölcsek tömjénadományára emlékeztet. 
A vízkereszt második evangéliu­mi története szerint amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz. Keresztelő Szent János megkeresztelte őt, és Jézus attól kezdve tanítani kezdett. Megkereszteltetésének emlékére a keleti keresztény egyházak ezen a napon osztják a keresztség szentségét, és áldják meg a vizeket. 

Az ünnep harmadik evangéliumi jelenete arról szól, hogy Jézus a kánai menyegzőn az első csodatételeként a vizet borrá változtatta. A házszentelés szertartása arra emlékeztet, hogy Jézus jelenlétével kitüntette, megszentelte a kánai házat. 

Gyógyerő az áldott vízben 

A magyarság körében megannyi néphagyomány alakult ki az évszázadok során a vízkereszthez kötődően. Ilyenkor szokás a szentelt vízzel házszentelést tartani. A szertartás során a ház ajtajára számok és három betű kerül: 20 + C + M + B + 24. A számok az aktuális évet jelölik, a három betű jelentése a „Christus Mansionem Benedicat!”, azaz: „Krisztus áldja meg e hajlékot!”. Később a napkeleti bölcsek nevével is azonosították a betűket (C = Caspar [Gáspár], M = Melchior [Menyhért], B = Balthasar [Boldizsár]). 

A szentelt víznek a néphit mágikus erőt, gyógyító, rontást megelőző szerepet tulajdonított. Használata végigkísérte az emberi élet fontos stációit, a születéstől a halálig. Szentelt vizet hintettek a bölcsőre, a menyasszony koszorújára és a halott koporsójára is. A jószágot is megitatták, hogy megóvják őket a betegségektől, és hintettek belőle a vetőmagra, hogy jó termést hozzon. A lányok az arcukat is megmosták benne, hogy szépek legyenek. A következő januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották, ami pedig megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy meg ne romoljon a vize. 

Mind a mai napig vízkereszt a karácsonyfa lebontásának napja is. A régiek ezen a napon utoljára gyújtották meg rajta a gyertyákat, minden díszt leszedtek a fáról, és elfogyasztották a maradék karácsonyi édességeket is. Egyetlen ágát hagyták meg a fának, melyet egy szentkép mögé tűztek. Vízkereszttel egy újabb ünnepkör kezdődik, a farsang, ami húshagyókedd éjfélig tart, hiszen utána már a negyvennapos böjttel a húsvétra ké­szülünk.

A csúf, de jóságos boszorkányra várva

Külföldön is érdekes néphagyományok kapcsolódnak január 6-hoz. Olaszországban például egy Befana nevű csúf, de jóságos boszorkány érkezését várják. A kéményen keresztül jut be a házakba és a kandallóra akasztott zoknikba teszi az ajándékot a jó gyerekeknek – a rosszak sajnos csak szenet kapnak. A seprűnyélen érkező banya története régi időkre nyúlik vissza. E szerint amikor Gáspár, Menyhért és Boldizsár annak idején útba igazítást kértek tőle, ő nem tartott velük a zsidók újszülött királyához. Később rádöbbent, hogy rosszul döntött, ezért azóta is bolyong és az útjába eső gyerekeket megajándékozza annak reményében, hogy egyikük a kis Jézus. 

Spanyolországban, Mexikóban, Kubában, Puerto Ricóban és néhány más latin-amerikai országban ezt a napot El Día de los Reyes Magosnak, a Háromkirályok napjának nevezik. Hitük szerint a Háromkirályok Európát, Arábiát és Afrikát képviselték, lovon, tevén és elefánton érkezve köszöntötték és ajándékozták meg a kis Jézust. A latin Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt várják a gyerekek a Mikulás, az angyalok vagy Jézuska helyett. Január 5-én lefekvés előtt bort, rágcsálnivalót, gyümölcsöt és tejet készítenek ki a királyoknak. Egy nagy vödörben vizet is hagynak az állataiknak, mert messziről jöttek, fáradtak, éhesek és szomjasak lehetnek.