Legyen donor és mentsen életet!

Európában jelenleg mintegy 50 ezer beteg vár megfelelő donorra, ugyanakkor az elmúlt esztendőben jóval kevesebb szervátültetést végeztek, mint amennyire szükség lett volna. Ennek elsődleges oka az élő donorok hiánya. Európában az átültetések harminc százaléka, az Egyesült Államokban több mint a fele, nálunk viszont mindössze nyolc százaléka élődonoros.

Magyarországon a 6000 veseelégtelenségben szenvedő beteg közül csaknem ezren várnak átültetésre. Az átlagos várakozási idő 2,5 év. Tavaly csaknem 300-an kaptak új vesét, azonban évente 60-80 olyan beteggel kell számolni, akik a veseelégtelenség végstádiumába kerülnek. Az üdvözítő megoldást számukra a transzplantáció jelenthetné.

A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a szervet felajánlók félnek a beavatkozástól, az esetleges egészségügyi következményektől, nincsenek tisztában a lehetőségekkel és nem ismerik a donáció folyamatát. A laikusok körében még nem vált köztudottá, hogy hiányzó veséjüket – páros szerv lévén – nem csak elhunytaktól, hanem élő rokonaiktól, egymással szoros érzelmi kapcsolatban állóktól is megkaphatják – természetesen megfelelő kivizsgálás és etikai bizottsági meghallgatás után. Ennek ellenére az éves szinten a több mint 300 vesetranszplantáció közül csak mintegy 15 esetében élnek ezzel a lehetősséggel.

A másik sarkalatos pont az egészségügyben dolgozók hozzáállása. A hazánkban működő százötven kórház közül több mint száz alkalmas lenne donorjelentésre, ezzel szemben legfeljebb 60-70 intézmény él ezzel a lehetőséggel. Mivel nincs megfelelő kontroll és megfelelő számonkérés, ezért sok szakorvos nem fektet kellő hangsúlyt a transzplantáció kérdésére.

Ha a gondolkodásmód megváltozik, ha az élődonoros átültetéssel kapcsolatosan megfelelő információkkal látják el az érintetteket, akkor bizonyára megnő a transzplantációk száma. Van műtéti kapacitás, nincs sem pénzügyi sem jogi akadály – mindössze jobban kellene figyelnünk családunkra és környezetünkre...