Mi lesz a Földdel jégsapka nélkül?

Londonban ismertették annak a kutatóútnak a megdöbbentő eredményeit, melyet három bátor ember – közöttük egy nő – teljesített a közelmúltban. Wadhams professzor és expedíciójának tagjai bejelentették: tíz éven belül nyaranta csaknem teljesen eltűnik a bolygó jégsapkája, megnyílnak a hajózási útvonalak, hozzáférhetővé válnak az Északi-sark alatti gáz- és olajlelőhelyek. Húsz év múlva már a világűrből sem látszik a jellegzetes jégtakaró. Az Északi-sark vidéke nyaranta olyanná válik, mint a Föld nyílt tengerei. Szánhúzó kutyák talán még kellenek, ha időnként hajlandóak úszni is. De a sarkkutatóknak búvárruha is szükségük lesz.

Ha eltűnik a hőt és a fényt élesen visszatükröző jég, akkor a globális felmelegedés felgyorsul. Ezért változni fognak a tenger és a légkör áramlásai. Változik az élővilág, az egész ökoszisztéma, savasodik a tenger.

Pen Hadow, Ann Daniels és Martin Hartley csaknem ötszáz kilométert tett meg a sarkvidéken. Néha az éhségriadó-adagot ették a mínusz 70 fokos hidegben, mert nem ért el hozzájuk az ellátó repülőgép. Műszereik sorra befuccsoltak, ezért kézi fúróval mérték a jég vastagságát. Az expedíció megtapasztalt olyasmit is, ami sem műholdakról, sem tengeralattjárókról nem érzékelhető. Így felfedezték, hogy a területet olvadékony „éves” – az elmúlt évben képződött jég – borítja, vastagsága legfeljebb 1,8 méter. Míg „sokéves”, 4,8 méter vastag jég – amely lényegesen nehezebben olvad és hosszú évek alatt állt össze – jóval ritkább lett.