Miért lázadnak manapság a fiatalok?

–Ne felejtsétek el, hogy Koppenhága nem a cél, hanem a kezdet – köszönt el múlt vasárnap társaitól egy fiatal lány Berlinben, egy ifjúsági klímakonferencián. Egy ilyen konferencia manapság csepp a tengerben: világszerte számos szervezet hív össze találkozókat, indít kampányokat, kezdeményez tárgyalásokat. Az apropó, hogy az ENSZ decemberben tartja sorsdöntő konferenciáját Koppenhágában az éghajlat védelméről. Leegyszerűsítve két forgatókönyv létezik: vagy születik megegyezés a károsanyag-kibocsátás drasztikus és kötelező érvényű csökkentéséről s így talán elkerüljük a klímakatasztrófát – vagy nem, s akkor szembenézünk valamennyi következménnyel. Nem csoda, hogy a nagy esemény előtt mindenki izgatott tanácskozásba kezdett.

Nem véletlenül választotta mottójául kampányához a Föld barátai ifjúsági szervezet az „Act now!”, azaz „Cselekedj most!” szlogent. Az el múlt hétvégén – négy csepp a tengerben – négy európai városba hívták össze a fiatalokat, hogy klímavédelemről, megújuló energiáról beszélgessenek és tanuljanak, politikusokkal találkozzanak, figyelemfelkeltő akciókat szervezzenek. A németországi konferencia egyik sztárja Michael Cramer zöld párti képviselő volt, az Európai Parlament tagja. A szokatlan közegben – tenni vágyó fiatalok egy asztal körül a politikussal, kávéval és süteménnyel – oldott hangulatban hangzott el a kérdés: mi az, amit mi, fiatalok tehetünk? – A legtöbb, amit tehettek, ha minél több emberrel tudatjátok, hogy milyen veszély fenyeget, s hogy ez ellen mindannyian tehetünk és mindannyiunknak tenni is kell – válaszolta Cramer, s a mondat mögött felsejlett a politikusoktól szokatlan őszinteség: ha nem gyakorol nyomást rájuk a sorsukat kezükbe vevő emberek tömege, maguktól nem fognak látszatintézkedéseknél többet tenni a jövőnkért. Ők négy évre gondolkodnak – a mi feladatunk, hogy még meg sem született gyermekeinkért és unokáinkért, a Földért, a jövő élelmiszer- és vízkészleteiért is vállaljuk a felelősséget. Mi még megtehetjük, utódainknak már nem lesz választásuk.

A program része volt a konferencia alatt kitalált és megszervezett figyelemfelkeltő akció is Berlin egyik forgalmas terén. A macskaköveken hagyott krétarajzok, a megafonba kiáltott üzenetek és a kiosztott szórólapok is azt a célt szolgálták, hogy minél többen értesüljenek a közelgő veszélyről, s hogy a megoldás kulcsa a decemberi találkozó lehet. Az a találkozó, ahol a környezetüket féltők tízezrei vonulnak fel az utcán, arra kérve a politikusokat, hogy cselekedjenek most, bizonyítva, hogy sok cseppből előbb-utóbb tenger válik. Múlt vasárnap több száz fiatal köszönt el úgy egymástól Európában: Koppenhágában találkozunk! Bár tudjuk, hogy ez még nem a cél, hanem a kezdet, cselekedjünk most! Kezdetnek bármi megteszi. Akár az is, hogy ma nekifogunk spórolni az energiával. Holnap fát is ültethetünk. A jövő héten legalább egyszer otthon hagyhatjuk az autót. És decemberben mindannyian hallathatjuk a hangunkat.