A világ 10 legszennyezettebb vidéke

Accra – Ghána
Ghána déli részén, az Atlanti-óceán partján fekvő fővárosban élnek az országban a legtöbben – erről árulkodik nevének jelentése is: hangyaboly. Ahol ilyen sok ember lakik, ott nagyobb a lehetőség a környezetszennyezésre is. Accrában a biomassza égetése, s az ezáltal a levegőbe juttatott káros gázok okozzák a legnagyobb problémát. A ghánai háziasszonyok 95 százaléka kezdetleges, rosszul szellőző tűzhelyen főz. Ez még nem is lenne probléma, ha nem faszenet, trágyát, terménymaradékokat használnának fel tüzelőanyagként. Az így kibocsátott gázok – például a széndioxid – súlyos egészségügyi problémákat okozhat. A legtöbb ghánai otthon apró, egybefüggő helyiségekből áll, ezért a mérges gázok nem csak a tűzhely mellett állóra jelentenek veszélyt. Ugyanúgy okozhat gégerákot, légúti betegségeket, asztmát, tüdőrákot. De nem csupán légzési problémákkal kell szembenéznie az accarai lakosságnak. A főzéskor kibocsátott gázok szürke hályogot is okozhatnak, rosszabb esetben vaksághoz vezetnek. Gyakori a halvaszületés, s igen magas a csecsemőhalandóság. De nem csak az emberre káros, ha ilyen tüzelőanyagokkal fűt: a fák kivágásával az erdőket veszélyeztetik és felgyorsítják a talajeróziót is. Az ökoszisztéma egyensúlyának felborításával pedig csökkentik a föld termékenységét. Hogy mi a megoldás? Jobb tűzhelyek, jobb fűtőanyagok.

Candelaria – Chile
A chilei bányászok munkája sem a környezetvédelemről szól. A nyitva hagyott vörösréz bányák és az egyéb ásványokat feldolgozó munkálatok ugyanis erősen szennyezik a sivatagi vízforrásokat. Ha pedig a kevés forrás és a talajban lévő vizek is mérgező anyagokkal – nátrium-cianiddal, bányászati salaktermékekkel – telítődik, az komoly megbetegedésekhez vezethet. Okozhat szív- és érrendszeri betegségeket, rohamokat, jobb esetben csak erős fejfájást. A bányászatot nem lehet leállítani, ebből származik az ország jelentős exportbevétele. Mi lehetne a megoldás? Modern eszközöket kellene alkalmazni, amelyek gátolják e veszélyes anyagok beszivárgását a talajvizekbe. Az ily módon megfogott anyagokat pedig speciális fémcsapdarendszerrel vissza lehet forgatni, s újra felhasználni. Így nem csak a bányászati munkák lennének hatékonyabbak, de a környezetszennyezést is csökkenthetik.

Csernobil és környéke – Kelet-Európa
Egyetlen robbanás – ami még 23 évvel később is érezteti a hatását. Az 1986-os katasztrófa nem csupán egy országra volt hatással. Csernobil ukrán város, 120 kilométerrel Kijevtől és mindössze 7-re Fehéroroszország határától. Mégis, nem csak e két ország szenvedte meg a robbanás következményeit. Oroszországra és Lengyelországra is kihatott, de még Észak-Olaszországban is éreztette erejét a katasztrófa. Ma az atomerőmű 30 kilométeres körzetben lezárva, onnan 350-400 ezer ember kitelepítve él. Hétmillió emberre, köztük hárommillió gyermekre hatott a robbanáskor kibocsátott radioaktív sugárzás. Hogy mit okozott? Különféle rákok kialakulását, genetikai változásokat, hosszú távú egészségügyi problémákat, depressziót. A természetnek legalább egy évszázadra lesz szüksége, hogy magához térjen, felépüljön sérüléseiből. A Zöld Kereszt svájci szervezet, bár a környezet javulását felgyorsítani nem tudja, de az embereken, főként a gyerekeken segít. Nyári táborokat hoztak létre, ahol az ifjak négy hétig tartózkodnak: jó levegőn, egészséges ételeket fogyasztva. Emellett folyamatos orvosi ellenőrzés alatt állnak, pszichológusok segítenek nekik feldolgozni az őket ért traumát, pozitív életérzésre tanítva valamennyiüket.

Delhi – India
Az utóbbi fél évszázadban robbanásszerűen növekedett a városi lakosság. Így történt ez a világ második legnépesebb országának, India fővárosában is. A szakemberek szerint 2015-re a város lakossága elérheti a 21 millió főt. Ha ennyi ember él egy városban, az a légszennyezettségen is érződik. Az autók által kibocsátott szén- és kéndioxid, s egyéb városi szennyezőanyagok komoly környezeti és egészségügyi károkat okoznak. Az ózonréteg elvékonyodása mellett gyakoriak a szív- és érrendszeri megbetegedések. Asztma és tüdőrák alakulhat ki. Csak Delhiben évente 7500 ember hal meg a légszennyezés okozta betegségekben. Mit tehet egy ekkora város, hogy megvédje környezetét és önmagát? Nos, fejleszthető a tömegközlekedés, lehet metró-vonalakat építeni (ha minden a tervek szerint halad, a városban 2020-ra 500 kilométer hosszú szakaszon közlekedik majd), és célszerű az autókat, buszokat alternatív és természetes üzemanyagokkal működtetni. Belátták ezt a Delhiben élők is, így mára náluk közlekedik a legtöbb CNG-vel (Compressed Natural Gas) – sűrített földgáz és folyékony halmazállapotú szénhidrogéngázok elegyével – hajtott busz.

Bajos De Haina – Dominikai Köztársaság
Ha valamit újrahasznosítunk, arra is figyelnünk kell, hogy jól csináljuk-e. Az olyan veszélyes hulladékkal, mint az ólom, óvatosan kell bánni – főként, ha elhasznált autóakkumulátorokról van szó. Az ólomkohókból a megolvasztott anyag a termőföldbe került, megmérgezve a vizeket, s mindent, amit a talajból nyerünk: ételeket, gyümölcsöt, zöldséget. E károsított ételek a szervezetbe kerülve komoly problémákat okozhatnak: ideggyógyászati károkat, vérszegénységet, memóriazavart, a koncentrációképesség hanyatlását, magas vérnyomást, krónikus fejfájást. A dominikai kormánynak, a környezetvédelmi és egészségügyi szervezeteknek nem maradt más lehetősége: meg kell tisztítani a talajt a mérgező anyagoktól.

Kalimantan – Indonézia
Ha gyerekkorunkban eltörtük a lázmérőt, édesanyánk már ugrott is: „Bele ne lépj! Azonnal szedjük össze! Vigyázz a higannyal, mérgező!” Ezt nagyban is megtapasztalták Indonéziában. A higany és az arany ötvözeteként létrehozott amalgám ugyanis veszélyes lehet környezetünkre és egészségünkre egyaránt. A bányászat során a higany a földbe kerülhet, ezzel károsítva ételeinket és vizeinket, a folyók és tavak élővilágát. Ha az ilyen mérgezett anyag az emberi szervezetbe kerül, nem csak ideggyógyászati zavarokat, vese- és légzési problémákat okozhat, de gyakran vezethet vetéléshez, koraszüléshez, ízületi gyulladáshoz, s a legrosszabb esetben halálhoz is. Megoldás lehet, ha az amalgám előállításához kinyert, de később feleslegessé váló higanyt újra és újra felhasználjuk. Így eredményesebb és gazdaságosabb lesz, ráadásul környezetünket és egészségünket is kíméljük.

A Rudnaja folyó völgye – Oroszország
Az ólom aktív bányászata és olvasztása nem tesz jót sem a környezetnek, sem az emberi szervezetnek. Pedig Oroszország e részén éppen ezt teszik – félszáz ezer embert károsítva így. A nagy fémkohókban ólom, bór, szulfát, cink és egyéb nemesfémek olvasztása miatt a völgy Oroszország legszennyezettebb területévé vált. Az így előállított termékek nagyon olcsók, de ugyanilyen veszélyesek is. Főként, ha nyitott autókon szállítják ezeket Dalnegorszkból Rudnaja Prisztonba – amiképpen  tették ezt 2006-ig. Rudnaja Priszton, ez az 5000 lelket számláló város a bányászat egyik fő központja, úgy is hívják, a „bányászat kikötője”. No és a betegségeké. Elsősorban a bányászok, és a szállítók aggódhatnak a káros mellékhatások miatt, de a gyerekek sincsenek biztonságban: a szennyezett földön játszanak, vagy cipőik talpán beviszik a házba...

Korogwe – Tanzánia
Korogwe kisváros Tanzániában, 280 kilométerre a fővárostól. 1980 óta rovarirtó és egyéb szereket gyártó üzem működik a közelében, 80 kilométerre a Pangani folyótól. A gyárból pedig nagy mennyiségű, több mint 100 tonna rovarirtószer került a talajba és a folyóvizekbe, lúgosítva azokat. A szert az 1940-es években a malária ellen fejlesztették ki, mára már igencsak káros a szervezetre. Károsítja az idegrendszert, a vesét, a májat, légzési zavarokat okozhat.. A tanzániai kormány afrikai és német segítséggel most azon dolgozik, hogy minél előbb elszállítsa a területről a szennyező anyagokat és megsemmisítse azokat.

Sanghaj – Kína
Kína legnagyobb városaként és a Távol-Kelet egyik gazdasági központjaként Sanghaj igencsak ki van téve a lakossági és egyéb városi szennyezéseknek – veszélyeztetve ezzel több mint 13 millió embert. Ennyi lakos és az őket kiszolgáló gyárak, üzemek igen sok szemetet termelnek, ami sajnos a folyókba ömlik. Ez a fajta hulladék és a szennyvíz gyakran okozhat tífuszt, maláriát, hepatitis A-t. A kínai kormány 12 éves tervet dolgozott ki, miszerint oxigént juttat a vízbe. Ezzel nem csak tisztítják azt, hanem lehetővé teszik, hogy az otthonaikban is biztonságosan használhassák a vizet.

Nyugat-Bengália – India
Az arzén, ha megmérgezi az ivóvizet, az emberiség történetének legnagyobb katasztrófájához vezethet. Egy 2000-ben készült felmérés szerint Nyugat-Bengáliában, a Gangesz mellett több mint 1300 település 10 millió lakosa – köztük 2 és fél millió gyermek – iszik arzént tartalmazó talajvizet. E területen az ivóvizet nyitott, körülbelül 70 méter mély aknákból pumpálják fel, ma még mindenféle arzénveszély nélkül. De a szennyezettség miatt a víz keveredik a talajban található nehézfémekkel, így mikor már az asztalra kerül, súlyos betegségeket eredményezhet. Nem csak hasmenést, de vérhasat, tífuszt, kolerát vagy hepatitiszt is okozhat. Az 1970 és 1980 között készített, kézzel pumpláható kutak azért jöttek létre, hogy az itt élők tiszta ivóvizet nyerjenek. Azonban 1980-ban kimutatták, hogy a talajvízben rengeteg arzén található. Ekkor megközelítőleg 30 millió ember itta már a szennyezett vizet a Gangesz torkolatában. S az arzén karcinogénként, azaz rákkeltőként rengeteg újabb betegséget okoz: bőr-, tüdő- és veserákot. A helyzet megoldására 2006-ban indiai és európai tudósok közösen vállalkoztak.

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!