Otthon a jövőből

Digitális kijelző a bejárat melletti falon: a ház pillanatnyi energiatermelését mutatja, ami – minden jel szerint – az év nagy részében pozitív előjelű lesz. Beljebb az úgynevezett ad-vesz villanyóra: a megtermelt villamos energia fölöslegéből ad az áramszolgáltatónak, illetve vesz tőle, ha a nagy hidegben arra kényszerül. Mindezek finom jelzései annak, hogy nem közönséges épülettel állunk szemben. Az igazi csodával azonban a házba lépve találkozunk.

Először is sehol egy fűtőtest vagy radiátor. Helyenként finom rácsozatú fémlapokat látunk a falba simulva: a központi szellőztető-fűtő-hűtő nyílásai. Nyáron a hűs, friss levegő áramlik ezeken a nyílásokon a szobákba, télen pedig a meleg. De hol a légkondicionáló, hol a gázkazán? Sehol, mert a két feladatot egy különleges berendezés látja el, egy hőszivattyú: az LWZ plus központi hűtő-fűtő-szellőztető. A beszívott friss levegőt egy, a talajban 2-2,5 méter mélyen lefektetett csőkígyón (talajkollektoron) át áramoltatja a rendszer. Ebben a mélységben ugyanis már állandó, télen-nyáron 10-11 fokos a hőmérséklet.

Télen a talaj mintegy fűtőközegként működik, mégpedig olyan hatásfokkal, hogy mire a mínusz 14 fokos hőmérsékletű kültéri friss levegő (ventilátorokkal segítve) átáramlik a talajkollektoron, plusz 5 fokra is fölmelegszik, és így ér a hőszivattyúhoz. Itt a kültéri levegő tovább melegszik 10-15 fokra, mégpedig az épületből elszívott, elhasznált meleg levegő által – egy keresztáramlás folytán. Persze még ez a hő sem elegendő a komfortérzethez, ilyenkor lépnek üzembe a fűtő-hűtő rácsok mögött elhelyezett kis doboznyi méretű, de annál hatékonyabb elektromos fűtőtestek, és fölfűtik a szobát (a házat) a termosztáttal beállított hőmérsékletre (20 fokra). Ezek a kicsiny fűtőtestek tehát csak ráfűtést végeznek, hiszen a levegő fölfűtését gyakorlatilag ingyen megtette a talaj, valamint a központi hővisszanyerő szellőztetőgépben a keresztáramlás miatti hőcsere. Nyáron azután megfordul a helyzet: a talaj a beszívott, olykor 28-32 fokra is fölmelegedő levegőt hűti le, és a rendszer ezt a hűs levegőt áramoltatja vissza a lakásba, mintegy tökéletes légkondicionáló berendezésként működve.

Hogy honnan származik a ventilátorok, a háztartási gépek működtetéséhez, a kiegészítő fűtéshez, illetve a világításhoz szükséges energia? A hálózatról – mondhatnánk. De ez csak részben igaz, mert a ház elektromos energiaellátásáról egy 30 négyzetméteres napelem gondoskodik. Az így nyert egyenáramot ott helyben váltóárammá alakítja egy berendezés, így használják föl, illetve így adják át (természetesen főleg nyáridőben) a helyi elektromos műnek. A háztartási meleg vizet pedig – stílusosan – a 8 négyzetméteres napkollektorból nyerik (ami ahhoz hasonlóan melegíti föl a vizet, mint a napra kitett locsolótömlő).

Persze ahhoz, hogy az épület hővesztesége a lehető legkisebb legyen, a falak, a tetőszerkezet és a nyílászárók kiváló hőszigetelése szükséges. Az ország mindeddig egyetlen ilyen építménye, a Pilisszentiván határában, az erdőszélen álló energiatermelő ház természetesen minden ízében megfelel ennek a követelménynek. Az építtető, Molnár József, a Grand-Ács Kft. ügyvezetője szeptembertől vezeti a ház energianaplóját. Célul tűzte ki, hogy az aktív készház mért adatait on-line hozzáférhetővé teszi a www.grandacs.hu weboldalon, hogy minden érdeklődő figyelemmel kísérhesse, hogyan alakul év közben az épület energiamérlege.