Mennyibe kerül a levegő?

Ha e megállapodás megszületik, akkor gyökeresen átalakul az energia- és ipari termelés, emberek tömegei élnek és dolgoznak másképpen, költöznek át a Föld egyik pontjáról a másikra – például az alacsonyan fekvő tengerpartokról és szigetekről –, alapjaiban átalakul a mezőgazdasági termelés, megváltozik az erdészet feladata – és így tovább.

Sokba kerül mindez: ezermilliárd dollárokba. Igaz, még az ekkora összeg is csak viszonylag kis része a világgazdaság termelésének. Az energia-struktúra átalakítása önmagában is minimum tízezer milliárd dollárnyi beruházást igényel a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) szerint. A becslések azt mutatják, hogy a költségek viszonylag lassan növekednek majd, és a jótékony gazdasági hatások kiegyenlítik a befektetések terheit: új munkahelyek keletkeznek, javul az életminőség, biztonságosabb lesz az energiaellátás. A források nagyobb része amúgy is a magántőkéből származik majd – állítja az IEA.

Kevin Parker, a Deutsche Bank egyik vezetője mindehhez hozzátette: bár sokan emlegetik a klímaváltozás megakadályozását célzó intézkedések magas költségeit, ritkán teszik hozzá, hogy mennyibe kerül(ne) majd a tétlenség…

Koppenhágában a vita – egyebek között – arról szól, hogy a világ gazdag ipari országai helyezzék át vagyonuk jó részét azokba a szegény államokba, amelyek leginkább megszenvedik a klímaváltozást. Ez utóbbiak Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában azt követelik, hogy a gazdagok állják az ipari átalakítás, a mezőgazdaság átszervezése, az élelmezés és a vízfelhasználás költségeit. Ebből a pénzből kellene átállni a megújuló energiaforrásokra, kárpótolni azokat az embereket, akik az erdők felégetésével akarnának megművelhető földterülethez jutni – s a szigeteken gátakat építeni az emelkedő víz ellen, vagy éppen tömegeket élhető helyekre áttelepíteni.

A gazdagok viszont csak szerény összeget vállalnának: évente 10 milliárd dollárt a következő három-négy esztendőben. Ez a summa fedezné a szegény országok alkalmazkodásának költségeit – szerintük. De az az igazán kényes kérdés, hogy melyik ország mennyi kapjon ebből az összegből, illetve a gazdagok egymás között hogyan osszák fel a kiadásokat.

Koppenhágában Costa Rica képviselője kijelentette: a gazdagok évi tízmilliárd dolláros segítsége jó kezdet, de ezt az összeget fokozatosan évi 80 milliárdra, majd 2020-ra évi 150 milliárd dollárra szükséges emelni (ez mai forintban 8 ezer milliárd).

A „gazdagoknak” már csak össze kellene dobniuk a pénzt...