Génmódosítás, te átok

– Mi a gond a génmódosított növényekkel?
– A génmódosítás pártolói évtizedek óta azzal kecsegtetnek, hogy segítségével majd nagy terméshozamú, szárazságtűrő fajokat hozhatunk létre. De mindezidáig alapvetően kéttípusú génmódosított növény került köztermesztésbe: amelyik ellenáll egy bizonyos gyomirtónak, s amelyik maga termel méreganyagot bizonyos kártevők ellen. Mindkettő problémás: az előbbinél az egyféle permetszer túlzott használata miatt hamar kialakul a rezisztencia, ezért idővel újfajta, veszélyesebb gyomirtókat kell használniuk a gazdáknak. Míg az utóbbi – mivel a növény egész évben termeli a hatóanyagot– ezerszer-kétezerszer több méreggel éri el ugyanazt a hatást, mintha permetezték volna. A gazdák is rosszul járnak: a génmódosított vetőmagok jóval drágábbak, mint a hagyományosak, s elterjedésükkel az áruk még feljebb kúszik. A génmódosított szója ára két év alatt, a kukoricáé és a gyapoté három év alatt a másfélszeresére nőtt. A magokat csak egyszer szabad elvetni. Ráadásul a génmódosított növények elterjesztése miatt óriási mértékben megnőtt gyomirtószer-igény, ami komoly összegeket vesz ki a termesztők zsebéből. A növekvő terméshozam sem kárpótolja a gazdákat, sőt a tapasztalatok azt mutatják, hogy a génpiszkált növények kevésbé ellenállóak. E két típuson kívül csak egy kék színű szegfű és a most engedélyezett, módosított keményítőtartalmú burgonya került forgalomba szárazságtűrő, nagy terméshozamú génmódosított növények legjobb esetben is csak a laboratóriumi asztalokon léteznek.

– A génmódosított növények egészségügyi hatásaival kapcsolatban is merültek fel aggályok.
– Máig nincsenek megbízható kutatások, amelyek alátámasztanák a biotechnológiai cégek azon állítását, mely szerint a génmódosított növények ártalmatlanok az egészségre. Az engedélyezés alapja a gyártó cég által készített kutatás. Márpedig ha valaki az szeretné bizonyítani, hogy valami nem káros, olyan kutatást készít, ami ezt támasztja alá. Sajnos, ha alaposabban utánanéznek ezeknek a tanulmányoknak − mint azt például a német hatóságok tették a Monsanto MON 863-as kukoricájának engedélyezése során −, kiderül, hogy még a cég által végzett kutatás eredménye is aggodalomra ad okot. A független kutatások pedig csak fokozzák a félelmet: a génmódosított növényekkel etetett kísérleti állatoknál kóros egészségügyi elváltozásokat − veseproblémákat, megnövekedett fehérvérsejt-számot, csökkenő vörösvérsejtszámot, s allergiás reakciókat tapasztaltak.

– Mi okozhatja ezeket?
– A probléma magában a technológiában keresendő. A génmodosítással eleve újfajta fehérjék termelésére vesszük rá a géneket. Ezekkel az emberi szervezet nem találkozott korábban, voltaképpen természetes, hogy idegen anyagként fogja kezelni az immunrendszer. Erre számos példát láttunk: a génmódosított növényeket termesztő fülöp-szigeteki és indiai gazdák némelyikénél olyan erős allergiás reakciókat váltott ki a növények pollenje, hogy sokukat kórházba kellett szállítani. Másrészt maga az eljárás is jelentős kockázatokat hordoz. A természetben nem lehetséges az egymástól távol eső fajok kereszteződése ezért az embernek különböző trükköket kell bevetni ahhoz, hogy ezt megvalósítsa. Ma leginkább génpuskával juttatják be a kívánt géneket (transzgéneket) a DNS láncba: szó szerint belövik a DNS molekulákat a sejtekbe. Csakhogy ez körülbelül annyira pontos, mint amikor egy bekötött szemű íjász 50 méterről próbál beletalálni egy 10 centiméteres célkeresztbe. Nem lehet tudni, hogy a transzgén a DNS mely szakaszába épül be, s mely géneket fogja „kilőni”. További probléma, hogy a DNS-ben vannak olyan „szemétgének”, amelyeknek látszólag nincs is szerepük. A génbevitel felélesztheti ezeket az alvó géneket, amelyek aztán ismeretlen – akár toxikus − fehérjéket kezdenek termelni.

– Az Európát lázban tartó Amflora krumplit viszont ipari célra fejlesztették ki. Mért ellenzik mégis?
– A hagyományos burgonyákban a keményítő fontos ipari nyersanyag, az amilpopektin mellett amilózt is tartalmaz, amelyet a felhasználás előtt ki kell vonni belőle. Az Amflorában működésképtelenné tették az amilózt teremlő gént, így költséghatékonyabban használható a papír-, textil- és ragasztógyártás során. A probléma leginkább az, hogy az Amflora antibiotikus rezisztens jelzőgént is tartalmaz. Ennek az a szerepe, hogy jelezze a sikeres génbeültetést. Mivel a génpuskával való génbejuttatás nagyon bizonytalan − ezerből alig néhány belövés jár sikerrel −, a tudósok egy antibiotikum rezisztens génszakaszt is beépítenek a DNS láncba, s az antiobiotikumos kezelés sikeressége vagy sikertelensége mutatja meg, hogy sikerült-e a génátültetés. Ezt az újabb fajtáknál már nem alkalmazzák, mert fennáll a veszélye annak, hogy a gén átkerül az embert megbetegítő baktériumokba, s fokozza az amúgy is egyre inkább elharapódzó rezisztenciát. Az Amflora múlt századi kifejlesztésekor azonban még használták ezt a technológiát.

– Hogyan lehetséges, hogy John Dalli uniós egészségügyi és fogyasztóvédelmi biztos mégis engedélyezte az Amflora európai termesztését?
– A génmódosított élelmiszerek engedélyezését a tagállamok minősített többségének kell támogatnia. Ez idáig még egyszer sem valósult meg. Ezt követően az ügy a Miniszterek Tanácshoz kerül, s ha ott sem kapja meg a megfelelő többséget, a Bizottság saját hatáskörében dönt. Sajnos a Bizottság, s annak elnöke, José Manuel Barroso maga is génmódosítás-párti. Itt már jobban érvényesül a nagyipari nyomás, s a Bizottság gyakorta az agrobiznisz érdekeit szem előtt tartva hozza meg a döntéseit.

– Amit aztán le kell nyomni a génmódosítás-mentességet akaró tagállamok torkán. Mely országokra számíthat Magyarország a GMO-k elleni küzdelemben?
– A jelentős mezőgazdasággal rendelkező országok nagy része – Franciaország, Ausztria, Görögország, Olaszország – és Magyarország is génmódosítás-mentes szeretne maradni. Ezek az országok rendre moratóriumot kértek. Az Eurobarometer felméréseiből az derül ki, hogy az európai polgárok döntő többsége − körülbelül 70 százaléka − nem szeretne génmódosított termékeket látni az asztalán. Így aztán a génmódosítás-mentesség jelentős versenyelőnyt jelent ezeknek az országoknak.

– Vajon meddig állhatunk ellen a génmódosítás-pártiak nyomásának?
– A MON 810 kukoricával szembeni moratórium nem teszi lehetővé más génmódosított növények – így az Amflora – termesztésének tiltását. Magyarországnak ezért új védzáradéki eljárást kell kezdeményeznie, amit rövidesen meg is tesz. Emellett azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy hazánk – más tagállamokkal közösen –  az Európai Bíróság elé vigye az ügyet.