Nem találják az üvegházhatás melegét

A műholdas adatok szerint egyre nagyobb az egyenlőtlenség a Napból a Földre érkező és a földfelszínről távozó hőmennyiség között. E különbség a forrása a globális felmelegedésnek. Csakhogy egyelőre nem igazán tudjuk, hogy hol van ez a hő.

A Napból érkező hőenergia útját nehéz nyomon követni, mert csak kis része melegíti a bolygó felszínét és a levegőt. Egy másik része a gleccsereket és a tengeri jeget olvasztja, 90 százalékát azonban az óceánok nyelik el.

A műholdas adatok alapján ez az energia négyzetméterenként körülbelül 1,0 wattnyi, vagy annál nagyobb is lehet, de az óceáni eszközök csak körülbelül 0,5 watt per négyzetméteres hőmennyiséget jeleznek. Vagyis a teljes hőmennyiség körülbelül fele valahol eltűnik.

Nagyjából 2003-ig a mért adatok megegyeztek a számítógépes modell által előrevetítettekkel. Azóta azonban folyamatosan csökken az óceáni fűtés mértéke, míg a bejövő és a kimenő energia közötti egyenlőtlenség továbbra is növekszik. A hiányzó hő egy része valószínűleg a grönlandi, az antarktiszi, valamint a sarkvidéki tengeri jeget olvasztja, de sok elveszett hő lehet az óceánok mélyén is − vélik a klimatológusok.

Az óceánok 1-2 kilométeres mélységében mérhető némi melegedés. A NCAR két tudósa, Kevin Trenberth és John Fasullo úgy véli, még mélyebben – ahová nem érnek le a most használt óceáni érzékelők – valószínűleg további hőmérséklet-növekedést találnánk. A kutatók szerint új érzékelőkre és mérési módokra lenne szükség ahhoz, hogy megoldjuk a hiányzó hő rejtélyét, s képesek legyünk a mainál jobban megérteni bolygónk bonyolult éghajlati rendszerét.