Barlangi sötétség Aggteleken

Salamon Gábor parkigazgató működésüket a boruló sakktáblához hasonlítja. Kérdésemre tömör a válasza: fogalmuk sincs arról, hogy a jövő hónapban tudnak-e bért fizetni 160 dolgozójuknak, mikor remélhetik nyertes uniós pályázataikhoz „állam bácsitól” a kötelező nemzeti önrészt, melynek mostanáig csak a töredékét kapták meg, pedig tízmilliók hiánya 100 milliós uniós forrásokat kockáztat. Vajon meddig képesek fizetni havi egymilliós villanyszámláikat? Ha kikapcsolják az áramot (nemrég majdnem megtörtént), nemcsak a Baradla-barlang borul sötétbe, tönkremegy egy félmilliárdot érő berendezésük is. Mindez azon áll vagy bukik, hogy kérelmükre az állami apanázst (ami már a járulékok, közterhek, adók fizetésére is alig elég) átütemezve, hamarabb utalják-e nekik, mert egyre gyérebben csordogáló bevételeik nem húzzák ki őket a gödörből.

– Kiszámoltam: az Aggteleki Nemzeti Park az adófizetőknek évi nettó 40 millió forintjába kerül. Amit ráadásul visszafizetünk az államnak áfaként, járulékként, sokféle adóként. Ha a csökkentett állami apanázzsal számolok, ma nulla forintos támogatásból tartjuk fenn a nemzeti parkot! Miközben beruházunk, műemlékeket hozunk rendbe! Az áramszolgáltató kikapcsolásos fenyegetése pedig az ő hibás könyvelésük miatt történt, a levágott vezetéket másnap vissza is kötötték. Szerintem mégsem vízió, hogy egyszer majd tényleg nem tudunk fizetni. Húsvétkor a szokott turistaforgalom alig fele látogatta meg a barlangot, s hasonlóra számíthatunk egész évben. Ha a bevételkiesést nem tudjuk kompenzálni, márpedig költségcsökkentéssel tovább nem tudjuk, a havonta csepegtetett állami finanszírozás mellett bezárhatjuk a barlangot – panaszolja az igazgató.

– Az ország tíz nemzeti parkjában másutt is ilyen a helyzet?
– Csak nálunk! Egyrészt a többség idejében megkapta a mezőgazdasági járandóságait. S ahol nem, vagy alig gazdálkodnak, az égbe szökő energiaárak ellenére is könnyebb beosztaniuk az állami támogatást. Melyek arányaiban ráadásul nagyobbak a miénknél, mivel „bevételorientáltak” lévén mindig mi kaptuk a legkevesebbet. Hiába jeleztem ezt többször is, senkinek nem fájt miatta a feje. Most se fáj másnak, csak nekünk...